Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-11-15 / 45-46. szám
A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) cuag korgyárban korszerű technológiával клшЛшШ mi „fehér aranyunk". aj '"aJ > I ü) N I «Л 'O I tésével, a cukorgyártással felelősségteljesen foglalkozzunk, s mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ebből az értékes nyersanyagból minél nagyobb mennyiségben képviselhessük hazánkat a világpiacon. ITTHON Most pedig nézzük meg, milyen ma a helyzet nálunk a cukorrépával. Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy nálunk még sok olyan tartalék van, amellyel lényegesen lehetne növelni a termelést. Ezeknek a tartalékoknak a feltárásával már az ötödik ötéves tervben is számoltunk, sajnos nem lettek olyanok az eredmények, amilyeneket vártunk. A cukorrépa volt az egyik mezőgazdasági termék, amelyiknél az ötéves tervben előírt irányszámokat nem teljesítettük. Volt olyan kerület, amelyik az öt év alatt öszszesen egy egész évi terméssel maradt adós. A hatodik ötéves terv feladatai szerint évente cukorrépából 9 millió tonnát kell előállítani. (Az ötödik ötéves tervben csak 7 millió tonna volt!) Ez azt jelenti, hogy az 1976— 1980-as években 22,3 százalékkal növekedik majd a termelés. Ezt elsősorban a hektárhozamok növekedésével érjük el, s csak részben a cukorrépa területének bővítésével. Mindehhez jó minőségű vetőmagra, nagy teljesítményű gépekre, s természetesen jó szervezésre, szakszerű munkára van szükség. S ha mindezt biztosítjuk is majd, és megterem a tervezett mennyiség, még akkor sem biztos, hogy minden követelménynek eleget tettünk. Mert itt van még a répa cukortartalmának kérdése. Sajnos az utóbbi években e körül is hiányosságok mutatkoznak. Amíg 15 évvel ezelőtt a répa átlagos cukortartalma 17 százalék körül volt, ma 2 százalékkal kisebb. Azonban nemcsak nálunk, de a cukorrépát termelő országok többségében is ez a helyzet. A tudományos dolgozók feltételezése szerint az okot nem a cukorrépa genetikájában kell keresni, hanem a növény műtrágyával történő ellátásában. A Nyugat- Németországban és a Jugoszláviában végzett ilyen nemű kísérletezések azt mutatják, hogy a cukortartalom optimális mennyiségének eléréséhez a legmegfelelőbb a 120 kg nitrogén adagolása hektáronként. Nálunk viszont a nitrogén tartalmú műtrágyákból hektáronként néhol már ennek a kétszeresénél is többet adnak. Ez nemcsak a cukortartalmai csökkenti, de fölöslegesen növeli a répa önköltségét is. A cukortartalmat, mint a répatermelés egyik értékelő mutatóját fontos szem előtt tartani, mert például 2,5 százalékos növekedésnél — ennek elérésére a föltételek megvannak — 400 mázsás hektárhozam mellett ez 8 mázsa cukortöbbletet ad. Ez a mi cukorrépaterületünknél egy évben 150—180 ezer tonna cukrot jelent! Cukorkészletünk mennyiségét a termelésen kívül a fogyasztás is befolyásolja. Nálunk a világ többi országaihoz viszonyítva magas a cukorfogyasztás. Ezt bizonyltja a lakosság nagy részének egészségtelen súlygyarapodása is. Szervezetünkbe gyakran fölöslegesen jut a cukor, például olyan élelmiszerrel (üdítőital, sütemények stb.), amelyeknél kalóriamentes „műcukorral” lehetne ezt helyettesíteni. Sajnos, még mindig nem tartunk ott, hogy élelmiszeriparunkban ezek a közgazdaságilag is nagyon fontos tényezők megfelelően alkalmazást nyernének. A magas cukortartalom egy-egy élelmiszernél még mindig a „jó minőség” jelképe, s üzemi szempontból nézve olcsóbb nyersanyag, mint a külföldön vásárolt mű édesítőszerek. Azonban ha ezt nem üzemi, de országos méretben vesszük, akkor az így megtakarított és világpiacon eladott cukorért olcsó áron vásárolhatjuk meg a különböző édesítőszereket. Persze ez már az üzemeket közvetlen nem érinti és ezért nem is törekednek a cukor mással helyettesítésére. Pedig az élelmiszeriparban felhasznált cukor más anyaggal helyettesítése fokozatosan 100 ezer tonna cukor megtakarítását is jelenthetné!... A takarékosságra nem csak a nagyüzemi termelésben de minden egyes háztartásban szükség van. Képzeljük csak el, hogy egy négytagú család reggelijéhez legkevesebb 8—10 kockacukorra van szükség. Annyira, amennyit egy cukorrépából kapunk. Sokszor sietünk, nem érünk rá jól elkeverni, ott marad a csésze alján, vagy félbetörjük a kockát és ez a tányérról a hulladékba kerül. Nem is tudatosítjuk, hetente, évente egy családban, az egész országban menynyi cukor vész ilyen módon kárba... S az sem jut eszünkbe, hogy ezzel egy ici-picit mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a kevés mennyiség és a magas ár miatt nem jut mindenhol, mindenki asztalára elegendő belőle. Ezért mint fogyasztók takarékoskodjunk a cukorral. Mint termelők, mezőgazdasági dolgozók a cukorrépa betakarításakor ügyeljünk minden egyes darabra. Ne maradjon a földben, szállítás közben ne hulljon az úton széjjel. Ügy vágjuk le a répafejeket, hogy azáltal a legkevesebb legyen a veszteség. Mindig tartsuk szem előtt, hogy ez a „fehér arany” olyan nyersanyag, amely után a kereslet állandóan növekedik!
