Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-06 / 1-2. szám

Molnáréknál

Emlékeznek még olvasóink a Molnár családra? 1969-ben írtam róluk először. Az özvegyen maradt Molnár Imre akkor kétségbeesve keresett anyát öt árva gyermekének. A Nő, mint annyi ember esetében már, neki is segítségére sietett. Riportom megjelenése után többen jelentkeztek az anyai szerep betöltésére; köztük az akkor 29 éves Mihály Piroska is. Felelősséget éreztünk a Blatná na Ostrove-i (sárosfai) öt gyermek sorsáért, ezért Piroskát le akartuk beszélni elhatározásáról. Féltünk, hogy túl fiatal még ahhoz a sok gondhoz, amelyet öt, a saját kislányával együtt hat gyermek felnevelése jelent. Piroskának azonban olyan szilárd volt az elhatározása, hogy végül is ő győzött. Nyolc hónap múlva, amikor ismét meglátogattam a Molnár családot, az „új anyuka“ szeretete már mély gyökeret eresztett a gyermekek szívében.

Azóta öt év telt el. Most ismét Molnárékhoz tartunk. Mennyit változott itt az élet azóta? Hogyan sikerült kialakítani a családi harmóniát? .. .

A kis Ferikét alig ismerem meg, olyan nagy fiú lett. És eleven, vidám, nem olyan mogorva és zárkózott, mint 1969- ben. Irénke komoly, megfontolt lánnyá cseperedett. Azt

mondja, az új anyukával ő járt a legjobban, mert neki nem csak leánytestvért hozott, hanem barátnőt is. Gyuri harmadikos gimnazista. Arcáról leolvasni a kiegyensúlyozottságot. A két legidősebb fiú nincs itthon. Laci katona, Imre pedig szolgálati úton jár.

Az évek folyamán sok családban megfordultam már. Am kevés helyen éreztem ezt a természetes, meleg légkört, amilyen itt fogadott. Nagy volt a nyüzsgés, a mozgás a házban. A gyerekek ki-be jártak, nevetgéltek, fütyörésztek — minden olyan meghitt nyugalmat és békét árasztott, hogy nem volt kedvem eljönni tőlük.

És anyuka — aki akkor anynyira hiányzott és olyan nagyon vártak? ... Megvallom őszintén, kényelmetlen volt arra gondolnom, hogy 1969- ben le akartam beszélni elhatározásáról. Mi lett volna, ha nem vállalja az anya szerepét? ... Ma már ez teljesen elképzelhetetlen. Ügy van ő itt, mintha mindig ide tartozott volna.

Ahogy Piroska szavait hallgatom és elnézem a gyerekeket simogató tekintetét, úgy érzem, hogy felér egy szerető édesanyával. És hogy ő maga is nyugodt és elégedett, azt talán az a prózai tény is bizonyítja, hogy amióta a Molnár családban él. tíz kilót hízott.

Molnár Imre csak mosolyog elégedetten. Aligha mert volna 1969-ben arra gondolni, hogy több lehet egy álomnál az, ami most valóság.

— A gyerekeknek igazi otthont akartunk teremteni, melyben jó példát, szeretetet. békességet lelnek. Ehhez sikerült megteremtenünk az alapot. A két nagy fiunk a Koäicei Gépészeti Középiskola elvégzése után már saját lábára állt. Szeretnénk a többieket is az érettségiig eljuttatni. Reméljük, hogy ez sikerül is majd. mert Gyurka már harmadikos. Piroska pedig elsős gimnazista. Irénke és Ferkó is jól tanul. Nincs velük különösebb gond. A tanuláshoz igyekszünk jó feltételeket biztosítani nekik. Rengeteg könyvet vásárolok és talán kicsit soknak tűnik, de így van: tizennégy újságra fizetünk elő. Mindenkinek a kedvencét és ehhez jönnek még a családi lapok — mondja Piroska, és a férje egyetértőén bólogat. Majd szerényen még ezzel toldja meg:

Mindketten nagyon akartuk, hogy ez a házasság sikerüljön.

A tények azt bizonyítják, hogy sikerült is.

H. Zsebik Sarolta

GÁL ETA

EREDMÉNYES

A szerkesztőség munkája elképzelhetetlen jól felkészült, az újságírás etikáját ismerő levelezők, tudósítók nélkül. Ok azok, akik együtt élnek a lap örömével — gondjaival, akik figyelmesen olvassák a cikkeket, riportokat, megfigyelik és továbbítják nekünk az olvasók észrevételeit, felhívják figyelmünket arra, hol mi történik. Mi pedig mindezt felhasználva merítünk észrevételeikből, megvalósítjuk javaslataikat, ötletet kapunk belőlük további munkánkhoz — és nem utolsó sorban közöljük tudósításaikat.

Becsüljük és értékeljük a levelezők munkáját. Nélkülük nincsen szocialista újságírás. Az ő hozzászólásaik, részvételük nélkül nem lehetne jó lapot csinálni.

Azt, hogy milyen ereje van a leírott szónak én is, még fiatal koromban megtanultam. És azt is, hogy a nyomtatott betű egyúttal dokumentum is. Dokumentum, amelynek hitelességéért mindenkor és mindenkivel szemben felelősséget vállal a szerző és ha kell, a véleményét meg is védi. Mert a tollforgató embert még akkor is érheti támadás, ha teljes meggyőződéssel az igazat és csakis az igazat írja. Hiszen könnyebb a jóról, a szépről írni, mint bírálni a fogyatékosságokat, azt, ami szemet szúr. és ami mellett nem szabad elmenni, ami nem hagyhat nyugodni. Aki pedig ezt az utat választja, a fejlődésünket, az elóbbrejutásunkat szorgalmazza Éppen ezért, tudósítóink helyzete azzal is nehezebb, hogy ott élnek, dolgoznak azok között, akikről írnak.

Most, amikor huszontöt éves munkánk eredményét, értékeljük, még többet gondolunk rájuk. Olyanok ők nekünk, mint a tőlünk távol élő családtagok, akikkel szoros kapcsolatban vagyunk, akiket szeretünk és akikről tudjuk, hogy ma, gondolatban ők is velünk ünnepelnek. Jó barátaink, elvtársaink, és egyúttal lapterjesztőink is, akik most, nehéz nyomdatechnikai körülményeink közepette is a szívükön viselik lapunk sorsát. Nemcsak örömeinkben, munkasikereinkben osztoznak, hanem velünk izgulnak akkor is, ha késik a lap.

Levelezőink nemcsak a lap tartalmát gazdagítják, hanem felhívják a figyelmünket a legjobb eredményekre, legégetőbb kérdésekre, a jó témákra is. Sok írás, riport jelent meg, amit nekik köszönhetünk. Leveleik, hozzászólásaik nem egy sikeres ankétot indítottak el, s még valami, ami a közös munkánk gyümölcse. Az évek során sokan közülük együtt nőttek a lappal. Az egyszeri tudósítások helyett ma már portré, riport, interjú érkezik levelezőinktől. Olvasóink jól ismerik őket, írásaikból. Az alábbiakban bemutatjuk leghűségesebb levelezőinket, azokat a munkatársainkat, akiket a szerkesztőség állandó, megbízható munkatársként tart számon.

Száraz Mária a legelső és leghűségesebb levelezőink közé tartozik, aki nemcsak tudósításokat küld, hanem egyúttal lapterjesztőnk is. Stúrovo-Nánán (Párkánynánán) lakik, három gyermek édesanyja. A nemzeti bizottságon dolgozik, ezért írásai leginkább az emberi kapcsolatokról szólnak. Legnagyobb kívánsága, hogy minden ember békében éljen. (1)

Németh Izabella, a mi kedves Izabella nénink, aki nemcsak akkor gondol ránk, ha cikket küld, hanem amikor gyógykezelésre, kirándulásra utazik; amit lát, hall, elmondásra érdemesnek talál, mindig megírja. Legelső levelezőink közé tartozik, Nemrégen „Élet írta történetével“ lett nagyon népszerű olvasóink körében. (2)

Győri Sarolta, igazságszerető ember. Az a véleménye. hogy jól dolgozni kötelesség; és hibáknak, visszaéléseknek nincs helyük társadalmunkban. Írásait egészséges bírálata miatt szívesen olvassák. Több társadalmi szervezetben dolgozik. Széles látókörű asszony, aki nemcsak akkor fog tollat, ha va-