Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-06 / 1-2. szám

7

S>

ы

i/>

'О

ni!... A gépek minden nehéz munkát elvégeznek az ember helyett — nem úgy ■ mint kezdetben, amikor majd megszakadtunk a sok dologtól, és volt úgy hogy hónapokig ingyen dolgoztunk, mert nem volt még miből fizetni. A fiatalok el sem hiszik, mennyivel könnyebb ma az élet sóhajt Józsi bácsi.

Karolina néni bólogatva ad neki igazat. Elnézem a két öreget és valami szokatlan, de nagyon kedves és meleg összhangot fedezek fel közöttük. Később Józsi bácsi szavai nyomán magyarázatot is lelek erre. De előbb észre kellett vennem a falat díszítő régi fényképek között egy faberakással készített, lovakat ábrázoló képet.

— A szövetkezettől kaptuk házasságunk ötvenedik évfordulója alkalmából — magyarázta Józsi bácsi. — Ennyi évet leéltünk együtt családi nyugalomban, békességben. Mindig jól megvoltunk együtt. Ma sem lenne semmi bajunk, ha a feleségem egészséges lenne

Már búcsúzni akarunk, amikor az asztalon meglátom a NÖ-t, és Józsi bácsi már mondja is:

— A feleségemnek kezdettől fogva jár. Tele van vele a szekrényalja

Ki gondolná, hogy egy 74 éves beteges asszony egyedüli szórakozása a mi lapunk? . . . Mindenesetre ez a tudat lelkesítőén hat ránk, és mindjárt jobbkedvűen keressük azt a fiatalembert, aki huszonnégy évvel ezelőtt kaszával a vállán menetelt az aratási felvonulásban.

Sárközi Lászlót meg is találjuk kint a szántóföldön. A kézi kaszát már régen felváltották a nagyteljesítményű gépek, ő is egy ilyennek a ..gazdája“

— Tizennyolc éves voltam ezen a képen. Most ennyi idős a lányom. Én akkor megcsodáltam az önkötözőgépet, ő a legújabb típusú kombájn mellett is közömbösen megy el. Alig egy negyedévszázados a különbség és milyen óriási mégis a változás!... Akkor ott a kaszával a vállamon az volt a legnagyobb vágyam, hogy egyszer én is traktort vezethessek. A lányom már jogász szeretne lenni...

— És ezt a zászlóvivő fiatalembert megismeri? — kérdem, a fényképre mutatva.

— Persze. Kovács Lajos.

Igen, ö is magára ismert. Éppen indulóban volt, amikor a kaput rányitottuk. Már 22 éve dolgozik az állattenyésztésben, ezért valóban elmondhatja magáról, hogy ő a saját „bőrén“ tapasztalt minden változást, ami az állattenyésztésben történt. Kínlódott a kézi fejéssel. a kevés takarmányadaggal és később örült a gépek segítségének, a tejtermelés növekedésének.

— Ma már munka után van hol megmosakodnunk, átöltözködnünk. A

keresetünk is fokozatosan emelkedik. Az akkori egyszobás lakás helyett most háromszobás, fürdőszobás családi házban lakunk. Érdemes volt támogatni a közös gazdálkodás gondolatát. Az akkori elképzelésünkben nem csalódtunk — mondja elégedetten.

Pedig milyen messze jártak még az akkori elképzelések a mostani valóságtól!... Amikor a földeken a gépállomás tulajdonában levő önkötözőgépet csodálták, senki sem merte volna gondolni, hogy egy negyed évszázad múlva szövetkezetük 43 traktorral, kilenc nagyteljesítményű kombájnnál és kilenc teherautóval rendelkezik majd. Hogy a gépek értéke az 1975-ös évben meghaladja a 19.5 millió koronát!... K1 mert volna milliós értékekben gondolkodni, amikor hónapokig nem akadt korona, amit a munkaegységekre kifizettek volna?! .. . 1952-ben egy szövetkezeti

dolgozóra eső évi átlagkereset 7582 korona volt. A múlt évben már közel jártak a harmincezerhez! Persze a keresettel párhuzamosan növekedett a termelés is. Például a búza hektárhozama 1952-ben 25 mázsa volt, de 1974-ben már elérték a 56,1 mázsát.

RACIONALIZÁCIÓ — OTTHONI MÓDRA

Szerkesztőségünkben éveken keresztül lolyt a vita a háztartási rovat körül. A szerkesztők nem szívesen vállalták e rovat vezetését, mert apró-cseprő munka ez, és vonzalom mellett hozzáértés is kell hozzá.

Amikor szülési szabadság után újból munkába állhattam, azzal fogadtak:

Most már rajtad a sor!

Közgazdász létemre nem sok kedvem volt a konyhaművészet ápolásához. Hiába húzódoztam, mentegetőztem, hogy a mezőgazdasági és közgazdasági problémák mellé nem illenek a receptek — meggyőztek, hogy nagyonis ösrszetügg az ökonómiával.

Megfogadtam, hogy korszerűen és ésszerűen állítom majd össze a recepteket, úgy, hogy azzal minden dolgozó nő, liatalasszony és nagymama elégedett legyen. Hogy a főzés csak minimális időt vegyen igénybe, ne főzzenek zsírosán, de nagyon sok zöldséget tartalmazzon az étrend. S mivel meg akartam gátolni a mondást „Vizet prédikál és irt iszik", elhatároztam, hogy egész rieten azokat az ételeket logom otthon

is lözni, amiket a lapban olvasóinknak ajánlok.

A lérjem, aki hozzászokott a hagyományos konyha bőséges ételeihez, héttőn este kedvetlenül turkált az eléje tálalt „racionálisan" összeállított vacsorában. Végül is étvágytalanságra hivatkozva eltolta maga elől a tányért.

A keddi vacsorát már meg sem kóstolta, azt mondta, nem éhes, de egy lélóra múlva már az éléskamrában kutatott

Biztos voltam abban, hogy receptjeim a helyes táplálkozás elvei alapján készülnek, főzésük kevés időt igényel, olcsók is — ezért sehogy sem akartam lelhagyni készítésükkel. Szerdán délután aztán meglepetés várt. Férjem kötényben állt a tűzhely előtt. Kérdő tekintetemre ezzel felelt:

— Hát csak nem hagyhatom az egész családot éhen halni a te racionális táplálkozási elved miatt!...

S mivel én ezután sem voltam hajlandó abbahagyni az ésszerű vacsorák főzését, a férjem lassan beletörődött. De attól kezdve egyre gyakrabban kötötte lel a kötényt maga elé

Kukoricából 12,1 mázsáról 84,6 mázsára emelkedett a hektárhozam. Amíg 1952-ben az egy hektárról származó nyers jövedelem csak 713 koronát tett ki, addig 1975-ben már 8871 korona volt. És így sorolhatnám tovább a mutatókat, mindegyiknél óriási növekedést láthatnánk.

— Van-e olyan gép a szövetkezetben, melyet most úgy megcsodálnak az emberek, mint akkor azt az önkötözőgépet? — kérdeztem a szövetkezet elnökét, Öllé Imrét.

— Akad, de kevés. Az emberek ma már megszokták', hogy évről évre nagyobb teljesítményű gépek dolgoznak a határban. De azért amikor a KIROVEC traktor kiment a földre és egyszerre nyolc ekét húzott maga után, vagy amikor a KOLOS kombájn hat sor kukoricát tört le egy vágásra — azt megnézték az emberek!

A tudományos — műszaki fejlődés

— mely a szövetkezeti dolgozó szemében az önkötözőgéppel kezdődött

— ma már gyors léptekkel halad előre. Megkönnyíti a munkát, tartalmasabbá teszi az életet. Minden egyes mezőgazdasági dolgozó érzi ezt. És örül annak, hogy így van

(Hogy kedves olvasóink hogy jártak a receptjeimmel, azt nem. tudom, de elárulhatom, hogy e rövid három év alatt csak egy panaszlevelet kaptam — azt is férfitől!)

Of SOM fefv/vh-