Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-13 / 3-4. szám

Húszéves, 165 cm ma­gas, barna lány vagyok. Társaság hiányában ez­úton szeretnék korban hozzám illő férfival meg­ismerkedni, aki szintén szeretetre vágyik, úgy mint én. Komoly, intelligens férfi fényképes levelét „Napsu­gár" jeligére várom. Huszonnyolc éves, 170 cm magas, barna, szak­mával rendelkező, falusi legényember vagyok, öz­vegy édesanyámmal élek. gyök. Társaság hiányában ezúton szeretnék komoly szándékú férfival megis­merkedni 30 éves korig. Becsületes férfi fényké­pes levelét „Szeretetért szeretet" jeligére várom. Huszonnégy éves, barna hajú lány vagyok. Szere­tek olvasni, szeretem a zenét és a természetet. Társaság hiányában ez­úton szeretnék komoly, be­csületes férfival — lehet elvált is — 30 éves korig SZERETNÉK RÁTALÁLNI Szeretem a munkámat, de szívesen dolgozom a ház körül is. Ezúton szeretnék megis­merkedni házasság céljá­ból korban hozzám illő, szerény, komoly lánnyal, aki nem kalandra, hanem boldog családi életre vá­gyik-Becsületes lány fényké­pes levelét várom. Jel­igém: „Rohan az idő”. Huszonhárom éves, 172 cm magas, nem saját hi­bámból elvált gyermekte­len, asszony vagyok. Szeretnék 30 éves korig komoly, minden káros szenvedélytől mentes fia­talemberrel megismerked­ni, aki boldogságra, sze­retetre vágyik Komoly, őszinte fiatal­ember levelét „Őszirózsa" jeligére várom. Fényképes levelek előnyben. Huszonnégy éves, 150 cm magas, barna lány va­megismerkedni, aki igaz boldogságra vágyik, úgy mint én. Komoly, nem kalandra vágyó férfi fényképes le­velét „Hófehér gyöngyvi­rág" jeligére kérem. Huszonhárom éves, 183 cm magas, barna hajú fiatalember vagyok. Szere­tek olvasni, szeretem a tánczenét és a természe­tet. Szeretnék komoly szán­dékú lánnyal megismer­kedni, akiben igazi Jiarát­­ra, később élettársra ta­lálnék. Becsületes, szolid lány levelét „Szeretnék rád ta­lálni" jeligére várom. Figyelem! Kérjük a „Vár­lak”, a „Te vagy az első az utolsó, a mindenem”, a „Szeretnék végre boldog lenni" jeligés hirdetőin­ket, küldjék be szerkesztő­ségünkbe pontos címüket, hogy hirdetésüket közölni tudjuk. LEVELEZNÉNK Tizenhat éves, vojtechovcei (béla­­tai) olvasónk szeretne' 16—18 éves fiatalokkal magyar vagy szlovák nyelven levelezni. Kedveli a tánc­zenét, szívesen sportol. Képeslapo­kat és színézképeket gyűjt. Címe: Mikus Mónika 930 38 Novy Zivot — Vojtechovce 60, okres Dunajská Streda. Tizennégy éves janíky (jánoki) kis­lány szeretne csehszlovákiai fiatalok­kal magyar, vagy szlovák nyelven levelezni. Virágokat és állatokat ábrázoló képeslapokat gyűjt. Címe: Éva Potocká, 044 05 Janik 37, okres Kosice. Tizennégy éves diáklány szeretne 14—16 éves lányokkal, fiúkkal meg­ismerkedni, barátságot kötni. Indián­képeket és színészképeket gyűjt. Cí­me: Lelkes Andrea, 930 40 Stvrtok n/O. ZDS, okres Dunajská Streda, Tizenhat éves eliasovcei (illésházi) olvasónk szeretne 16—18 éves fiúk­kal, lányokkal magyar vagy szlovák nyelven levelezni. Szívesen sportol, kedveli a tánczenét. Színész- és képeslapokat gyűjt. Címe: Nyársik Gabika, 930 38 Novy Zivot — Elia­­sovce 347, okres Dunajská Streda. Tizenhárom éves Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) diáklány szeretne csehszlovákiai, magyarországi, romá­niai lányokkal, fiúkkal magyar nyel­ven levelezni, barátságot kötni. Sze­reti a tánczenét. Sokat sportol. Bé­lyeget és színészképeket gyűjt. Címe: Hodosi Mária, 929 01 Dunajská Streda, sídl. Sever B/9. Tizenegy éves tanuló szeretne 10—11 éves fiatalokkal magyar nyel­ven levelezni. Szereti a tónczenét és a természetet. Címe: Tárnok Márta, 946 38 Radvan n/Dun. 276, okres Komárno. Tízéves diák szeretne 10—11 éves csehszlovákiai, magyarországi fiata­lokkal levelezni. Szereti a természe­tet és bélyeget gyűjt. Címe: Gusa Imre 7753 Szajk, Petőfi u. 158, Ba­ranya megye, Magyarország. Ez igen! Idős, fehér botos bácsi szállt fel a villamosra. A vakok vagy alig látók bizonytalan mozdulataival igyekezett beljebb valami biztonságosabb támpont felé, hogy ingatag egyen­súlyát el ne veszítse. A ko­csi meglehetősen zsúfolt volt, a bácsi tanácstalanul állt, egyik keze segítséget váró mozdulattal a levegő­ben maradt . . . mikor egy fiatal férfi, karján kis gyermekével felpattant az egyik ülőhelyről, hogy át­adja a bácsinak a helyét. Félkezével erősen kapasz­kodott a rúdba, a másik karján biztonságosan tar­totta kisgyerekét. Érdemes megemlíteni ezt a „természetesnek" tartha­tó kis epizódot? Igen. Mert a fiatal embernek meg volt a „joga" ahhoz, hogy ülve maradjon, hiszen kis­gyermekkel utazott. Mégis felállt a jobban rászoruló miatt ... És mert nem min­denki teszi ezt meg. Ejnye! Lopják a kerékpárokat. Szinte naponta tűnnek el a házak elől, az udvarok­ból. Ránk is sor került, miért ne? A tisztelt tolvaj először csak az egyik ke­reket vitte el, amit mi pó­toltunk. Aztán nyilván rá­jött, hogy egy keréken mégsem utazhat, s „egy csillagtalan sötét éjjel“ vitte az egészet. Mi neki­fogtunk intézkedni, a biz­tosító fizetett, igaz, csak annyit, amennyiből egy kormányt meg egy kere­ket vehettünk volna. Mi­vel ez nekünk sem volt elég, elindultunk új ke­rékpárt venni. Azaz vet­tünk volna, ha lett volna, de még a nyomát sem leltük a boltokban. Nincs és nincs. Egy pocakos el­(bér) árusító jó nagyot kaca­gott, s azt mondta, miért akarunk olyasmit vásá­rolni ami nincs, vegyünk olyasmit, ami van, pél­dául amerikánert, vagy pumpát és csengőt, eset­leg vinklivasat. De én makacsul ra­gaszkodom a biciklihez. Biciklit akarok. Sötétlelkű emberek azt sugdosták a fülembe, hogy ne kerék­párt keressek, hanem előbb egy kis protekciót, mert már hónapok óta a pult alól adják. Am pro­tekciót sem tudtam sze­rezni, s most itt állok egy szál kerékpár nélkül! Se ez, se az, de esetleg lophatok én is egyet. Baka Istvánné Egy vidéki, konkrétan Sahyba (Ipolyságra) tett riportutamon éltem áj. a következőket: Már hazatérőben voltam — a me­netrend mostohasága folytán csak át­szállással Ipolyságtól Nitráig, majd onnan további autóbusszal Bratisla­­vába. Minden rendben lett volna, ha Ipolyságon az utolsó felszálló, egy mi­ninél is rövidebb szoknyás csinos, de kissé túl feltűnően öltözött fiatal lány ahelyett hogy leült volna. nem. in­kább az ugyancsak fiatal buszvezető háta mögé állt. Útitáskáját sem a cso­magtartóba helyezte, hanem a gépko­csivezető lába mellé. A busz megindult és azonmód meg­indult a szemmelláthatóan vidám te­re f ere is a két fiatal között. A lány a soförülés mögötti krómozott rúdba kapaszkodott és előre-hátra, de lehe­tőleg inkább előre lendült, hosszú, szőke haja a fiatalember arcába csa­pódott, ö maga meg közben csacso­gott, csacsogott... Mondhatom, igen jól szórakoztak, ám annál kevésbé az utasok, akiket természetesen idegesített az előírások­nak; az utasok személyi biztonságá­nak semmibe vevése. Szerencsére épségben érkeztünk meg Nitrára, ahol átszálltunk a Bratisla­­vába induló autóbuszra. Azt hittük, izgalmaink véget értek. De mennyire csalódtunk! Az autóbuszra egy újabb ifjú nöutas libbent fel. aki ugyan már nem a lengömozgásos utazási formát választotta — leült a szintén fiatal buszvezető háta mögé és onnan szó­rakoztatta őt. A fiatalember merev gerinccel ült, a fejét jól hátranyomta, hogy minél jobban hallja a nő beszédét, sőt ha válaszolt neki, a fejét közben hátra­­hátra fordította. így ment ez már jó ideje. Az uta-VONAL ALATT sok bosszankodtak, egymasközt meg­jegyzéseket tettek, hiszen időközben beállt a korán leszálló este és a jár­művek már lámpafénnyel közleked­tek. Voltak bizony olyan helyzetek, amikor a vezetőnek teljes összponto­sításra lett volna szüksége. Amikor az egyik meglehetősen kri­tikus helyzetben csak hajszál híján nem ütköztünk össze egy szembejövő járművel, a mellettem ülő asszony — aki mellesleg a CEDOK egyik utaskí­sérője lévén nagyon is tudta, hogy mit lehet és mit nem —, már elvesztette a türelmét, odament a két fiatalhoz és az utasok biztonsága érdekében felszólította őket, hogy ne szórakoz­zanak. A fiatal nő paprikavörösen tiltako­zott, hogy „ö ugyan nem szórakoztat­ja a sofőrt“, a sofőr inszont úgy rea­gált. hogy: „Magának semmi köze ahhoz, hogy én mit csinálok. Ez az asszony egyébként is a feleségem!" Erre már az utasok közül többen is megszólaltak, rendreutasitották a gép­kocsi vezetőjét, sőt elhangzott olyan mondat is, hogy ha a fiatalasszony a felesége, hát lesz idejük otthon meg­beszélni a családi ügyeket. Tény, hogy a jelenet után az autó­buszban csend lett, a dühös vezető azonban olyan iramot diktált, hogy igazán csak a véletlennek köszönheti bőre és gépkocsija épségét az, akit sorsa éppen utunkba hozott. Nem általános jelenség ez, szeren­csére az autóbuszjáratokon többnyire nyugodt, felelősségüket érző vezetők dolgoznak. Mindenesetre fel kell fi­gyelni az ilyen „kilengésekre“ is, hi­szen emberéletekről van szó. 27

Next

/
Thumbnails
Contents