Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-08 / 35-36. szám
Ez igen! Luéenecben (Losoncon) a Béke bútorgyárban, ahol túlnyomórészt nők dolgoznak, új szokást vezettek be: az üzemi párt- és nőszervezet kezdeményezésére a dolgozókat születésnapjukon díszesen nyomtatott üdvözlő levéllel köszönti a gyár vezetősége. Milyen jó lenne, ha más vállalatok, üzemek, munkahelyek is követnék ezt a példát, hiszen nincs ember, akinek ne esnék jól a figyelmesség. Meg különben is: ahol így is értelmezik az emberek közötti jó kapcsolatok ápolását, ott határozottan jobb a munkahelyi közérzet. Kanizsa István Ejnye! Pár hónappal ezelőtt a megállók falára, autóbuszok, villamosok ablakaira, hirdetőoszlopokra ragasztott plakátok tudatták Bratislavában, hogy csak előre megvett jegyekkel utazhatunk. A helyes jegykezelési módot még a televízióban is ismertették. Az új rendelet előnyéről azóta meggyőződhettünk, mégis vannak még hibák. Sok utas az autóbuszokban, villamosokban felszerelt kis készülékeket perselynek nézi és koronást dob bele. Persze a kis gépezet rögtön felmondja a szolgálatot. Ma már természetes dolog, hogy a megállónál nem a filléreket számolgatjuk, hanem a jegyeket, ill. a bérletet tartogatjuk kezünkben. A múltkor is így tipródtunk a megállónál. Nagy örömünkre megérkezett az autóbusz. Szokás szerint most is kilyukasztottam a jegyet. Az egyik ülés karzatába kapaszkodva olvasgattam az ablakokra ragasztott plakátokat. Egy jelentéktelen fehér, vékony kis szalagon akadt meg a szemem. Piros betűkkel a következő volt ráírva: L1STOK JE NEPLATNY, amit én úgy fordítottam le, hogy a „Jegyek nem érvényesek". Megdöbbentem. Most érvényes-e a zsebembe dugott jegy, vagy dobjak én is koronát a „perselybe"? Később tudtam meg, hogy az eredeti szöveg így szól: Neoznaceny cestovny lístok je neplatny, vagyis: Azok a jegyek, amelyek nincsenek megjelölve, kilyukasztva, nem érvényesek. A hanyag plakátragasztó felületességének, vagy rendetlenkedő utasoknak „köszönhető". Puha Erzsébet P. SAPIRO MESE a színes CERUZÁKRÓL Volt egyszer, hol nem volt, egy tarka mese. Abban laktak a fivérek, a vidám színes ceruzák: Piros, Kék, Sárga, Zöld, Barna, és húgocskájuk, a jóságos Ecset. A szomszéd mese lakója pedig a seszínű Gonosz Varázsló volt Ez azt szerette volna, hogy minden mese szomorú legyen és sötét; ezért utálta a jóságos Ecsetet és bátyjait, akiket nem lehetett elkedvetleníteni, lehervasztani. Hát egyszer, amikor Ecset éppen a pillangók szépséges ruháit festette, a Gonosz Varázsló elrabolta őt, és egy nedves, sötét, föld alatti barlangba zárta. A félig befestett pillangók erejüket megfeszítve addig lendítették szárnyacskáikat, míg elrepültek a ceruzafivérekhez, és elmesélték nekik, mi történt. A fivérek abban a szempillantásban útra keltek. Azt hiszem, Gyerekek, magatok is kitaláljátok hova siettek. Ám a varázsló már messziről figyelte őket és elébük küldte szolgáját, a dühöngő, gyújtogató gonosztevőt, Tűzcsóvát. Tűzcsóvának az volt a terve, hogy elemészti — elhamvasztja a bátor legényeket. De nem addig van az! Mert a fivérek közül Kék odarajzolta Vízöntő Vilmos vitézt, Sárga meg a vasgyúró Kavicsszóró Kareszt. Ezzel vége is lett Tűzcsóvának. Semmi sem maradt belőle. A Varázsló még jobban feldühödött. Megparancsolta az útonálló aszályos forró szélnek, Számumnak, hogy pusztítsa el a fivéreket. Az útonálló Számum kígyómódra sziszegni kezdett: — Sz-sz-sz-szétfújlak sz-sz-sz-sz! F-f-f-porba fojtalak, f-f-f! De hiába fenyegetőzött! A másik két fivér, Zöld és Barna egy sűrű tömör erdőt rajzolt, Számum pedig beleütközött az eleven falba, és porrá omlott. Hanem a Varázsló nem adta fel a harcot: megparancsolta Éjfekete Sötétségnek, hogy vesse rá magát a bátor ifjakra. Éjfekete Sötétség a fivérekre borult; a vállukra nehezedett, bebújt a szemükbe, letérítette őket az útról Hanem a legidősebb fivér, Piros sem vesztette el a fejét. Odarajzolta a Fényes Napot. És Éjfekete Sötétség Világos Nappallá változott. REJTVÉNYÜNK Árvarázsló meg ott maradt segédei és védelmezői nélkül. A ceruza-fivérek körbe vették, és úgy kipingálták, hogy felismerhetetlenné lett. Sőt, megszólalt emberi hangon: — Seszínű Varázsló voltam, Tarka Dagi lett belőlem. Nem akarok már rémíszgetni senkit, színes léggömböket fogok árulni. Kérlek, rajzoljatok nekem egy köteg léggömböt, minél vidámabbakat, minél tarkábbakat... A fivérek így is tettek. Azután Ecsettel együtt átváltoztatták a volt Varázsló várát a Színes Ünnepek Palotájává. Ottan éltek-éldegéltek, senkitől sem féltek; palotában laktak, vendéget fogadtak. 1. Fehér mezőn kacskaringét barázdákat szántok, s ha nem kellek, egy házacska sötétjébe zártok. Mi az? 2. Fekete pohárbál iszik egy holt madár, fekete a nyoma, ha fehér mezőn jár... Mi az? 3. Tágas fehér mezőn sok fekete utat vernek. Mi az? 4. Fehér mezőben, fekete vetés; hárman dolgoznak, kettő pedig henyél. Mi az? Kedves Gyerekek I Fejtsétek meg a találós kérdéseket Ha legalább egyet helyesen írtok meg, jutalomban részesülhettek. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Profská 7. Gyermekeknek. A lapunk 25—26. számában azt kértük tőletek, rajzoljátok le, mit láttatok a szünidőben. A sok ügyes rajz közül Csermák Nóráét közöljük, aki a szenei Béke-ünnepélyre emlékezett legszívesebben. Jutalomban részesül még: Bálint Ildikó, Biel (Bély), Recska Mária, Dvory had 2itavou (Udvard). 21
