Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-13 / 3-4. szám

* ш MINDENNAPOK ILLEMTANA Kedves Olvasóink! A NÖ szerkesztősége, J. Őrlikkal és dr. F. Chorvát­­tal együttműködve, cikk­sorozatot indít a társasági viselkedésről. A két szerző könyve (A mindennapok illemtana — Slusnosf nasa kazdodenná) 1976-ban jele­nik meg a Smena Könyv­kiadó gondozásában. Hisszük, hogy a jó modo­rú ember szívesen nyúl olyan forráshoz, amelyből minden helyzetben meríthet. Az olvasó e cikkekben már nem a helyes viselkedés mel­lett szóló érveket fogja ke­resni. hanem a magyaráza­tot. amelynek segitségével megtudhatja, társadalmunk­ban melyek az elfogadott normák, mi a helyes. Azt akarjuk megmagyarázni, hogy a belső jó modort ho­gyan fejezhetjük ki, hogyan viselkedjünk egy-egy hely­zetben. hogy mások ezt po­zitívan értékeljék. Az olva­sók megjegyzéseiből, levelei­ből bizonyosodhatunk meg arról, hogy ez a sorozat tel­jesíti-e feladatát. Sokan örülnének, ha a jó modort néhány világosan elválasztható pontba lehetne foglalni, vagy ha a helyes viselkedés tudománya az emberrel együtt születne, mint a hallás, látás, emésztés képessége. Tudjuk, hogy eb­ben a cikksorozatban nem sorolhatunk fel mindent, mi a helyes és helytelen, s mi­lyen körülmények között mi minden nem helyes. A jó modorú embernek nincs is szüksége felsorolásra. Sok esetben tanácsra van szük­sége, hogyan fejezze ki he­lyesen. szóban és tettekben önmagát. A jó modor és a tapintat alapja a figyelmesség. A fi­gyelmesség mások szükség­leteinek, nehézségeinek és kívánságainak megértése. És a társadalmi, tehát az embe­ri együttélés egyik alapfel­tétele. Valamikor sokan csak azért viselkedtek illedelme­sen, mert valakitől féltek, tartottak a közvéleménytől, a hatalmasoknak, elöljárók­nak akartak tetszeni, s ezért anyagi jutalmat vártak. A szellemileg szabad, független ember nemes viselkedése jelleméből, az emberekhez való pozitív viszonyából fa­kad. Nem- zavarni, illetve nem hatni zavaróan — a helyes viselkedés egyik fontos alap­elve. Hol érvényesíthetjük tapintatunkat? Kezdjük mindjárt otthon, a lakásban. Egyesek azt hiszik, hogy a lakásban azt tehetnek, amit akarnak. Bizony nem tapin­tatos az, aki teljes hangerő­vel hallgatja a rádiót vagy a tévét, csapkodja az ajtó­kat, esetleg egyéb zajjal za­varja a szomszédokat. Vagy az utcán. A tapinta­tos emberek a járda jobb IY KARINTH FRIGYES: Eladom a könyvem 20 Annyi könyvet viszel ma magaddal? — kérdezi apám. s mikor én lemondóan bóloga­tok, a nagynéném. aki szintén jelen van. szidni kezdi az is­kolát. Csupa si'indler. drága és új könyveket szerkesztenek, amikben semmi új nincs, és rákényszerítik a szülőket, hogy megvegyék. Bánom is én, csak az utcán legyek. Letérek о Múzeum körútra és a Károly körútra. Ez a mi utcánk: az antikvá­riusok egész rajvonala. Me­gyek előre, hónom alá csapom a füzeteket és a könyvet, a kritikus könyvet kényelmesen átlapozom. menet közben, mintha otthon ülnék. Ebben nagy praxisom van: — me­gyek az iskolába, és az utcán tanulok, még írok is néha. Tehát lássuk csak. Ez a ta­valyi természetrajz, ötödik ki­adás. lényegesen javítva, át­dolgozva. Lényegesen átdol­goztam magam is — a hátul­­só fele levált, annyi baj le­gyen. Az első fedelen egy mér­tani rajz. A 178-ik lap. sajnos. hiányzik. Az Ember Csontvá­zára (67-ik ábra) sajnos igen kemény ceruzától rajzoltam a cilindert és a szájába csuto­rát. nem lehetett kiradírozni — a rozmárra, oda meg di­rekte tussal festettem rá a ba­juszkötőt. Dörzsöltem, dörzsöl­tem, az igaz. de mit ér az. a rozmár kilyukadt, a bajuszkö­­tö mégis látszik. Es vajon me­lyik beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az egész 172. lapot kő­­porral bedörzsöljem, míg vé­kony lett. mint a selyempapir? Mert hogy az Allatvilági Sta­tisztikai Térkép közepéből egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen. rendben van. arra emlékszem, akkor repü­lőgépet szerkesztettem és kel­lett a keménypapír. De a tar­talomjegyzéket igazán nem kellett volna körös-körül ki­csipkézni, nehéz, v erejtékes munkával, hogy aztán egy vé­kony pálcikával összesodorjam az egészet, amit képtelenség kisimítani, mindig visszakun­­korodik. Egészben véve azonban igen csinos könyv. így egy kicsit messziről nézve, félig behunyt szemmel, nagyon takaros, ren­des könyv. Na. látszik, lát­szik. hogy hordták, de azért olyan kedves, szerény, jó könyv. Újonnan 2 korona 70 fillér. Megmagyarázom annak az embernek, hogyha a fedelet leradírozza. eladhatja új könyvnek. Egy kicsit csal. mit tesz az? Ha ö kérdez, egy ko­ronát kérek — ha nem kér­dez. csak mond egy összeget, hússzal többet kérek, mint amennyit mondott. Állok еду-két percig a ki­rakat előtt, és az üvegen át tanulmányozom a terepet. Ki­csi öreg ember: szemüvegen át néz valami képet. Kilencven fillérért is odaadom. Komoly öregember. Hirtelen nyitok be. Az öreg most beszél valakivel: oldalt néz rám. nem köszön, mikor belépek. Ismeri már az embe­rét. Nem zavarom, állok tü­relmesen. köhögök. Egyszerre végtelen, bús kishitűség tölti el a szívem, magamban szelí­den. könnyes megadással si­mogatom az öregember lelkét. Te hideg, kemény öregember: értsd meg a szegény, szegény, szegény diákot, aki hetek óta csüggedten és reménytelenül szeretne már, óh úgy szeretne egy kis törmelékcsokoládét, egy kis gumit, amiből csúzlit lehetne csinálni, egy űjrend­­szerü matricát, egy építhető papirházat — és pénzt, sok pénzt, egy koronát, kettőt, ma­gáért a pénzért. V art pour Г art. Látod, én értelek téged, te öregember, tudom, én tu­dom. hogy magadnak is any­agiban van, hogy nehéz a do­log nagyon, és hogy ez a könyv piszkos. És látod, én odaadom neked 70 fillérért Az öregember közben to­vább tárgyal. Hozzám nem szól semmit, értjük már mi egy­mást: hirtelen kinyújtja oldali a kezét, és én beleteszem a könyvet. Beszél a vevővel.

Next

/
Thumbnails
Contents