Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-13 / 3-4. szám

Jevgenyij Csazov professzor: — „Biztosak lehetünk abban, hogy a szívgyógyászat területén folyó, roppant arányú kutatómunka elvezet a szív- és érbetegségek fölötti győzelemhez."

és az orvosi gyakorlat nem topog egy helyben, és a felfedezéseket, az új ismereteket hasznosítják a gyakorlatban. De milyen eredménnyel? Beszélhetünk-e máris győzelemről?

— Ne használjunk nagy szavakat. Nézzük inkább a számokat. A háború előtt mintegy 35—40 esztendeje, a szívinfarktusos betegek több mint 40 százaléka meghalt a betegség első két hónapjában. Akkor, amikor az egyetemet elvégeztem, 1953-ban még ugyanez volt a helyzet: a halál továbbra is négyet ragadott el tíz beteg közül.

Azóta alig 20 év telt el, de a helyzet máris sokat változott: tíz beteg közül nyolc nemcsak meggyógyult, hanem visszatért a mindennapi életbe, nemritkán korábbi munkakörébe, persze, ez nem azért van, mert az infarktus „enyhébb“ lett. A halálozási arány csökkenése gyarapodó ismereteink eredménye. Sikerült bepillantani az infarktus keletkezésének és kifejlődésének számos részfolyamatába. Számosba, de nem valamennyibe. Ettől még messze vagyunk. De míg egy negyed évszázaddal ezelőtt csak a tények felületén mozogtak a szívgyógyászok, ma már a dolgok mélyére kezdünk látni. Ismereteink új gyógymódok kidolgozását, új gyógyszerek felfedezését és műszerek kifejlesztését teszik lehetővé.

Mindenekelőtt az új betegségfelismerő módszerekre gondolok. Azt úgy érzem — mondanom sem kell, hogy a szívizom nagy területének elhalását ma már nyomban felfedezzük. Ezért elsősorban nem ezek a durva elváltozások érdekelnek bennünket, hanem inkább a kisebb sérülések. És ma már nem elégít ki bennünket a klinikai vérkép ismerete sem, ez ugyanis nem tükrözi megfelelően a szívizom anyagcseréjének legparányibb zavarait. Ennél többet akarunk tudni, például, hogy miként alakul a vér enzimösszetétele szívinfarktusban, mi

okozza a szívösszehúzódások ritmusának megváltozását, mennyire károsodik a szív parányi ereinek áteresztőképessége. Mindezekre a közelmúltban még nem fordítottunk különösebb figyelmet.

Ezen a téren is vannak eredményeink. Az orvos nemrég még elégedett volt, ha sikerült tisztáznia a nagy erek keringésének jellegzetességeit. Napjainkban ez már túlhaladottnak számít. A modern felszerelésekkel ugyanis a mikrocirkulációt, a hajszálnál is vékonyabb kis erek vérkeringését vizsgálják. És ezzel a diagnosztika szempontjából megint csak rendkívül fontos dolgokra jövünk rá.

A korábbi módszerek segítségével, mondjuk, megállapíthattuk, hogy a szívben — a nagy "es a kis erekben egyaránt — minden rendben van. Nos. új módszerrel, izotópos vizsgálattal a legparányibb erekben is nyomban felfedezhetjük a keringés elváltozásait. És ami különösen figyelemkeltő: ilyen elváltozások elsősorban fiataloknál fordulnak elő. következésképpen az infarktus veszélye már jóval a súlyos megnyilvánulások előtt megjósolható.

A szívinfarktus elleni küzdelemben kiemelkedő szerepe van a gyógyszerek egyre gazdagabb választékának, mindenekelőtt az antiaritmiás (szabálytalan szívverés elleni), az értágító és a sokktalanító készítményeknek. Ma már olyan gyógyszereink is vannak, amelyek nemcsak megakadályozzák a vérrögök (trombusok) kialakulását, hanem képesek megsemmisíteni ezek frissen képződött előhírnökeit, a fibrinszálakat. Ezeket a készítményeket először a Szovjetunióban kezdték gyártani.

De szólnunk kell az infarktussal, a szívritmuszavarral járó szívelégtelenség új. hatékony kezelésé— Mindenekelőtt újabb gyógyszereket kell előállítanunk, és ki kell dolgoznunk alkalmazásuk módszereit. Erősítenünk kell a szív aktivitását is. A szív csodálatos szerv. Nemcsak egyszerű vérpumpa, hanem önmaga energiabázisa és „átalakító üzem“ egyszersmind; a szív maga alakítja át az energiatermeléshez szükséges anyagokat. Végül öngyógyító, sérülést javító képességgel is rendelkezik, a többi között infarktus esetén. A szív azonban segítségre szorul. Ez idő szerint olyan gyógyszerek előállításán dolgozunk, amelyek fokozzák a szívizom fehérjéinek szintézisét, tehát elősegítik az infarktus helyének minél gyorsabb gyógyulását. Emellett a szívizom anyagcseréjét fokozó készítmények létrehozásán is munkálkodunk, amelyek a szív összehúzódási erejének növekedését eredményeznék. Egy „energikusabb“ szív ugyanis jobban helyt áll a sokkal, a szívelégtelenséggel való küzdelemben.

Nagy erőket mozgósítottunk továbbá olyan gyógyszerek előállítására, amelyekkel leküzdhetjük a szív ritmuszavarait, illetőleg — és ez a fontosabb megelőzhetjük azokat.

— Nagy közönségnek írt cikkeiben professzor elvtárs sokat emlegeti a szív- és érbetegségek aktív megelőzésének szükségességét: a sportot, az edzést, ön — tudjuk — annak az elméletnek a híve, mely szerint a szívinfarktus egyik legjelentősebb kiváltó oka az idegrendszeri tevékenység. Nyilvánvaló, hogy beigazolódik az ókoriak bölcsessége: a szív nem pusztán csak motor, hanem a szenvedélyek tárháza is, amely könnyen megsérül. Hogyan óvhatjuk meg?

Teljes mértékben egyetértek: minden szén ve-A Moszkvában épülő Országos Szívgyógyászati Központ makettje.

ről. Elsősorban az elektromos impulzusokkal történő gyógyítást, a sokktalanító és az új fájdalomcsillapítási módszereket kell megemlítenünk. Lehetőség van a szívinfarktus sebészi kezelésére is. Ilyen műtéteket a Szovjetunióban és külföldön egyaránt kidolgoztak és végeznek. A 10—15 év előtti helyzet tehát nem hasonlítható össze a jelenlegi állapotokkal.

Fontos tényező, hogy maga a beteg miként viszonyul a betegségéhez. Bennünket, szívgyógyászokat nagyon felizgat egyik-másik páciensünk viselkedése, akik például szívtáji fájdalmat, rosszullétet érezve, maguk próbálják ilyen vagy olyan gyógyszerrel gyógyítani magukat, és késlekednek az orvos kihívásánál. Ilyesminek nem volna szabad előfordulnia. Minél hamarabb kerül a beteg orvoshoz, annál nagyobb az esélye a gyógyulásának. Nálunk már kialakult a gyógyellátás fontos szervezési rendszere szívinfarktus esetén. Ez a rendszer világszerte érdeklődést, megbecsülést kelt, és sokhelyütt megpróbálkoznak az alapelvek átvételével.

Ismét tanácsolom: ne késlekedjünk, ha úgy érezzük, hogy a szívünkkel valami baj van. Ma már sok rendellenességen tudunk segíteni.

A praxisomból egész életre szólóan az agyamba vésődött az az eset, amikor egy beteg három óra alatt hetvenszer volt a klinikai halál állapotában, és mindannyiszor visszahoztuk az életbe.

Hetvenszer?

— Hogy pontosabban fogalmazzak: erős elektromos ingerléssel mintegy 130-szor indítottuk el a szívműködését. A páciens ma is él és egészséges. És nemcsak egészséges, hanem dolgozik, operál. Közismert szovjet tudós. Az esettel az orvosi szakirodalom is foglalkozott.

dély, valamennyi érzelmünk s az összes lélektani zavar visszatükröződik a szívben. A kísérletek és a statisztikák ékesszólóan bizonyítják ezt. Nálunk, a Kardiológiai Intézetben pontosan sikerült tisztázni: a szívinfarktus kialakulását heves pszichikai és idegfeszültség vagy súlyos kimerültség előzi meg. Megjegyzem, hogy szovjet tudósok régóta kutatják, milyen szerepe van az idegrendszernek a szív- és az érbetegségek keletkezésében.

A feladat így hát nem egyszerű: hogyan védjük meg az embereket a stresszektől ? Hiszen sem búra alá nem ültethetjük, sem az élet összeütközéseitől nem mentesíthetjük őket. Mi, szívgyógyászok, tökéletesen megértettük ezt, és most a belgyógyászok; a pszichológusok, az ideggyógyászok, valamint a gyermekgyógyászok, a pedagógusok, a szülők segítségét kérjük. Ne lepődjön meg: meggyőződésünk, hogy a pszichikai ártalmak megelőzését pontosan kidolgozott rendszer szerint kell végezni. Kialakítását akkor kell elkezdeni, amikor az emberi személyiség formálódik: a gyermekkorban, és azután folytatni kell az egész élet során. Nevelni kell az érzéseket, az idegrendszert, annak a külső ingerekre, az életszituációkra adott reakcióit. Vagyis, ezen a téren még nagy munka vár ránk. S ebbe a munkába be kell kapcsolódniok a biofizikusoknak, a biokémikusoknak, és a farmakológusoknak (gyógyszertannal foglalkozó kutatóknak) is, hiszen az érzelmeknek anyagi alapjuk van, különféle készítményekkel hathatunk rájuk.

Sok függ természetesen az embertől is és még inkább a környezetétől, attól a társadalomtól, amelyben él. A szív egészségének megőrzéséhez az olyan világ a legkedvezőbb, amelyben az embernek nem kell rettegnie a háborútól, az éhezéstől, a munkanélküliségtől, az anarchiától, a diszkriminációtól.

19