Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-26 / 29-30. szám

Kellemes nyilatkozó-partnerekkel min­dig szívesen készít interjút az ember. Betka nem volt bőbeszédű, de a meg­látásai mindig eredetiek voltak. Egy­szer például, afrikai útjáról hazatérve, ezt mondta: Élveztem, hogy Afrikában még nem érezni annyira a civilizáció szorítását, mint másutt. Oroszláncsordá­kat láttam. A földből szinte gőzölgött a pára, a napfény a szemem láttára szá­rította fel az esőt. Strkuláéknak három gyermekük van. Két fiú és egy lány. Ladislav Strkula is­mert ember volt a városban, anyakönyv­vezetői tisztségéből eredően. Felesége pedagógus, a Kovác-utcai gimnázium igazgatóhelyetteseként működött. Most nyugdíjban vannak mór. Mindketten jól beszélnek magyarul és jól ért nyelvükön a lányuk is. A kiejtése minta-szép, a szó­kincse nem olyan gazdag, mint a szü­leié, de azért jól el tud beszélgetni ma­gyarul, mint például egyszer a Csehszlo­vákiában vendégeskedő tévébemondónő­vel, Kudlik Júliával. Betka, mint említettem, a Carnicában táncolt, és természetesen iskolába járt. Biológia szakos volt, amikor egyszeriben megváltozott az élete. A másodéves fő­iskolai hallgatóról sorra jelentek meg a cikkek, riportok, képek. Tanulmányait ek­kor megszakította, filmezett, majd hosz­­szabb időt töltött az Egyesült Államok­ban. Mikor visszatért, a televíziónál he­lyezkedett el, amellyel mór a „felfede­zése” előtt kapcsolata volt. Mint a hazai televíziózás egyik legér­dekesebb és legnépszerűbb személyisé­ge, nemrég megkapta az Aranykrokodil (Zloty krokodil) dijat. Véleményem sze­rint a kassai Betka Strkulová-Sebová évek óta a legjobb csehszlovákiai bemondó­­nő. Remek hangja van. kellemes arca és szinte hibátlanul működő összpontositó­­képessége. Akkor is érdekes tud lenni, amikor csupán egyetlen mondatot mond. A zsűri valószínűleg ezt vette figyelembe, amikor a kitüntetéssel őt tisztelte meg. Filmjei általában jól sikerültek, de az az általános vélemény, hogy igazi mű­faja a televíziózás. Közben ki-kiruccan műsorvezetőnek Brnóba vagy Prágába, és ott is megállja a helyét. Az olvasókat bizonyára érdekli, kihez ment feleségül ez a népszerű és csinos lány, akire sokan figyeltek? Betka pofon­­egyszerű megoldást választott: igent mondott annak a szőke fiúnak, akivel anntak idején együtt táncolt a Carnicá­ban és akiből közben mérnök lett. Egy­szer kijelentette: ha férjhez megyek, négy fiút szülök! Tervét eddig ötven százalék­ra valósította meg, két szép fia van. Legutóbbi találkozásunkkor azt mondta, hogy az a két srác teljesen elég, vagyis a harmadik és a negyedik fiút tekintsem füstbe ment tervnek, ami teljesen érthe­tő, mivel az ő elfoglaltsága, utazásai mellett négy gyermeket nagyon nehéz lenne vállalnia. Befejezésül talán annyit még, hogy Betka Strkulová-Sebővá a két szülés után is megőrizte jó alakját, az arca most is kellemes és szép, a képernyőn egyre érettebb teljesítményeket nyújt, egyszó­val: most érkezett el életének abba a szakaszába, amikor a legjobb, legszín­vonalasabban működik — mindnyájunk örömére. Batta György katársak figyelmét a saját munkájukról, s így mindent egybevetve a munkaidő kihasználásának rovására megy. Ugyan­ez vonatkozik a privát látogatásokra is. A munkahely nem kaszinó, még a hiva­talos látogatásokat sem való fölöslege­sen nyújtani. Ide tartozik még a dohá­nyosok viselkedése is, akiknek a nem do­hányosokkal szemben még az általános követelményeknél is tapintatosabbnak kell lenniük. A munkatársi kapcsolatok fontos ele­me az idősek és a fiatalok viszonya a munkahelyen. Igen jelentős, sőt döntő az a mód, ahogy az új munkatársat fo­gadják. Az új és fiatal munkaerő tisz­telettel közeledik az idősebb, tapasztalt kollégához. Az idősebbeknek viszont mindenben segíteniük kell az új munka­társat, a fiatalt, hogy mielőbb betanul­jon a munkába, mielőbb otthon érezze magát a munkahelyén. A fiatalabbak ön­teltsége, az idősebbek szakmai irigysége könnyen felboríthatja a munkatársi jó viszonyt, s rengeteg fölösleges problé­mát okozhat. Jó, egészséges kapcsolat nem lehet olyan munkahelyen, ahol bizalom he­lyett bizalmaskodás uralkodik. Míg az előbbi megszilárdítja a kölcsönös tiszte­letet, addig a másik menthetetlenül és sokszor helyrehozhatatlanul aláássa. Ugyancsak udvariatlanság a munkahe­lyen a legaprólékosabban szellőztetni a magántermészetű gondokat. Egy jól összeforrott munkaközösség megtalálja a módját annak is, hogy olykor-olykor együtt szórakozzanak, talál­kozzanak — munkaidőn kívül, de a jó ízlés határain belül. (folytatjuk) Miért dalol a fülemüle éjjel? Valamikor hajdanában égen-föl­­dön minden állat jól megfért egy­mással: a halak a vízben, a száraz­földön élő állatok, de még a ren­geteg égi madár is. Amíg azután egy napon be nem költözött a vi­lágba a rosszaság, és nemcsak az emberek, hanem az állatok is el­kezdtek egymás ellen acsarkodni. A madarak addig csak daloltak, fütyültek, csiviteltek, károgtak, mind aszerint, ahogy csőrétől, torkától tellett, hanem akkor egyszerre mind azt firtatta, vajon ki énekel a leg­szebben a madarak közül. összehívtak hát egy madárdalos­­versenyt egy napfényes erdei tisztá­son, s kimondták, hogy az lesz a győztes, aki a legtöbb szavazatot kapja. Igen ám, csakhogy minden madár saját magát tartotta a leg­jobb dalosnak, és a saját nevét ír­ta a szavazócédulára! Csak a fülemüle nem akart olyan udvariatlan lenni, hogy önmagának szánja a díjat; mivel azonban egyet­len madár elsősége mellett se tu­dott dönteni, hót üresen adta le a szavazócéduláját. Amikor végre a harkály meg a kakadu kihirdette az eredményt, hát minden madár: a rigó, a pacsirta, a cinke, a vörösbegy, a bagoly, a holló és a papagáj és a többi mind-mind kapott egy szavazatot, csak éppen a fülemüle maradt sza­vazat nélkül. Támadt ám erre nagy csiripelés, cserregés és károgás a madarak között: — Hogyhogy, hát a fülemüle még egyetlen szavazatot se kapott? Ak­kor pedig te vagy mindannyiunk között a legrosszabb énekes! Ezen­nel meg is tiltjuk neked, hogy va­laha énekelni merészelj! A fülemüle szomorúan repült ha­za a bokrok közé. De amikor le­szállt az éjszaka, és a többi madár mind aludt már a fészkében, nem bírta tovább, és dalolni kezdett az éjszaka mélységes csendjében, a csillagos égbolt alatt. így van ez már sok-sok ezer év óta. Amikor lemegy a nap, feljön a hold, ragyognak az égen a csil­lagok, s a világra nagy csend bo­rul. akkor hallatja hangját a füle­müle, és bizony mindenkit megbű­völ, aki hallja. A bagoly, a kuvik és a többi éji madár azóta mind belátta, hogy igazságtalanság érte a szegény kis fülemülét, hanem a kimondott íté­letet senki se másítja meg szíve­sen, még a madarak sem. így azután a fülemüle se tehet mást, amíg ez a világ marad, mint azt, hogy nappal hallgat, és éjjel énekel. REJTVÉNYÜNK: Kedves Gyerekek! Találjátok ki. melyik ismert mesét illuszt­rálja ez a rajz. A mese címét küldjé­tek be címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 7. Gyerme­keknek. A lapunk 23—24. számában közölt rejtvény megfejtése: a lengyel mesefilm­sorozat szereplője Lolka és Bolka. — Nyertesek: Cseri László, Balog nad Ipfom (Ipolybalog), Takács József, Hro­­bonovo (Alistál), Mojzes András, Fi­­lakovo (Fülek). 21

Next

/
Thumbnails
Contents