Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-26 / 29-30. szám
K jf- T y f fi, j Korunkban a munkatársak közötti kapcsolót is teljesen más alapokon nyugszik, mint a múltban. A régi kizsákmányoló társadalomban a munkatársi viszonyt egyrészt a kenyérharcból eredő versengés és kölcsönös ellentétek, másrészt a munkáltatóval szembeni közös érdekvédelem, szolidoritós szabta meg. A szocialista társadalmi rend termelési viszonyai mindkettőt eleve kizárják. Mivel más a munka célja, egy-egy munkaközösségben a szolidaritás о közös cél elérésére irányul, a versengés pedig ugyancsak a közös célt szolgálja: a nagyobb munkateljesítményt a jobb minőséget. Ebből kiindulva természetesen a munkatársak egymás iránti udvariasságát, illemtudását is más szemszögből kell vizsgálnunk. Mind az egyén, és a kollektíva, mind a főnök, és a beosztott szempontjából rendkívül fontos, hogy milyen a munkahely általános légköre, milyen a munkatársak között uralkodó hangnem és így tovább, hiszen az ember életének tetemes részét tölti a munkahelyen munkatársak között, fgy például a „munkahelyi illemtan" alapvető követelménye, hogy о dolgozók a jutalmazás és egyáltalán az ún. presztízskérdések elé a közös érdeket: a feladatok teljesítését helyezzék. Más szóval: a jutalmazást és a presztízst nem szabad lebecsülni, de nem lehet a társadalmi érdek fölé helyezni. A megegyezés vagy ellentét ebben az alapvető kérdésben határozza meg rendszerint azt is, hogy milyen általában véve a munkatársi viszony, de azt is, hogy milyen légkör uralkodik a gyűléseken, az üzemi mulatságokon, találkozókon, sportpályán stb. 20 Az egészségtelen versengés, vagy mondjuk inkább úgy, hogy „könyökölés" velejárója a rágalmazás, a pletyka. Becstelen dolog valakit a háta mögött „birálni”. A becsület és a közös érdek úgy kívánja, hogy az igazi, elvtársi bírálat legyen nyílt, őszinte és segíteni akaró. Hasonlóképpen rossz vért szül a lemaradozóknak udvariatlan, nyers viselkedése azokkal szemben, okik jobb teljesítményükkel „megpiszkálják" a hanyagok lelkiismeretét. A jó ízlés, az udvariasság ellen vét, aki о munkahelyén nem vigyáz a tisztaságra, és rendetlen. Nem illik a telefont hosszodalmas magánbeszélgetésekre igénybe venni, mert ez nem csak a vonolat foglalja le. hanem elvonja a mun-J. ŐRLIK túróssal azt állíthotom, hogy Betka Strkulovó-Sebova, d CwWífovók Televízió kosicei bemondónője néhány évig a szomszédom volt. Strkulóék ugyan nem a közvetlen közelünkben, hanem velünk szemben laktak, de kis utcáról lévén szó, ez mit sem változtat a tényeken. A csinos lány a Carnico táncegyüttes tagjaként jó pór országot bejárt már, amikor — saját bevallása szerint teljesen véletlenül — elindult a Miss Kosice versenyen. Esze ágában sem volt rajthoz állni, de az okkor induló szépségviadalra kevesebb hölgy futott be, mint ahányra о jelentkezések alapján számítani lehetett és Betkót végül is rábeszélték. Mint ahogyan ez ilyenkor mór lenni szokott — győzött. És győzött a kerületi, majd az Ostravón megrendezett Miss Csehszlovákia versenyen is. Innen Londonba vezetett az útjo, ahol a Világszépe „összecsapáson" is remekül helytállt, hatodik lett. Az egyes versenyek között persze mindig hazaugrott, és én, a közelében lakó újságíró, rendre készítettem vele az interjúkat. Egyszer, tolón a nyolcadik cikkem után meg is jegyezte oz egyik kolléga: Te vagy Betka Strkulovó kosicei különtudósítója? MINDENNAPOK ILLEMTANA Munkatársak egymás közt
