Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-26 / 29-30. szám
EMBER a képviselő? 1972-ben elkészült 0^,2 millió korona költségű iskola. Az építkezés elkezdésekor e körül is voltak viták. „Miért oda építjük? Miért nem о más rétjére?" Végül a többség akarata érvényesült. A polgárok elsősorban az alapok elkészítésénél nyújtottak segítséget, mivel az épületet állami vállalat építette fel. 1972- ben adtuk használatba a vendéglőt, amely 700 ezer korona ráfordítással épült. A község utcáit 4 kilométeres hoszszúságban portalanítottuk. 97 ezer koronás befektetéssel felújítottuk az óvodát, majd 30 ezer koronás költségvetéssel újjáépítettük a könyvtárat. Létrehoztunk egy ifjúsági klubot is, de ennek a működésével nem vagyunk megelégedve . . . A fiatalok aktivitásával van baj. Bízunk abban, hogy a közeljövő meghozza a változást. Nemrég került a szövetkezetbe Ignácz István szőlészmérnök, akinek vannak bizonyos tapasztalatai. Talán majd ő aktivizálja a fiatalokat. Pedagógusainkra számíthatunk. Török László igazgatótanító példásan törődik a falu kulturális életével. Tagja a hnb-nek is . . . A szövetkezet vezetőit leköti a munkájuk. Ennek ellenére nem egy tagja van a nemzeti bizottságnak, aki a szövetkezet vezetésében is részt vesz. Elsősorban az ő érdemük, hogy a szövetkezet minden segítséget megad a hnb-nek. .. Minden testületnek vannak kevésbé aktív tagjai. Az új választásoktól elsősorban azt várom, hogy a polgárok ezek helyére több nőt jelöljenek. A szövetkezetben dolgozók nagyobb része nő. Munkájukkal is kiérdemlik a falu bizalmát. Bízom abban, hogy Elek Mária, Agyagos Gyuláné, Dalos Ilona, Glatz Béláné, Hanesz Rózsa elfogadják jelölésüket. Számukra építik az új hatlakásos épületet. Milyen ember a képviselő? Nem szakállas „honatya", nem íróasztal mögött üldögélő hivatalnok. Olyan ember, aki mindig, mindenütt elérhető. Képviselői fogadónapokon, otthonában vagy a munkahelyén. Vozárik Lászlónét, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjét a görgői szövetkezet szőlőtermesztő brigádjában találtam meg: — Ebben a választási időszakban vagyok először egy országos testület képviselője. Kezdetben szokatlan volt, hogy az emberek naponta megállítottak — panaszkodtak, vagy éppen vádaskodtak. A meggyőzés is fontos része о munkának. A legkülönbözőbb alkalmakkor próbálom meggyőzni őket. Sokszor ki kell várnom a legderűsebb pillanatot. Az SZNT képviselője munkájának össze kell kapcsolódnia a választókörzetében működő hnb-ék munkájával... Bizalom? ... A válaszom talán dicsekvésnek hangzik, viszont a képviselőnek minden kérdésre kell válaszolnia — mondja meleg nevetés közepette. —- Ügy érzem, elnyertem választóim bizalmát. Igyekeztem mindvégig megtartani velük a kapcsolatot. Két év telt el, amíg megtanultam, hogy a közéleti munka egész embert követel. Nem volt könnyű és ma sem könnyebb. A család, a munkám, a képviselőség — hármas feladat, amelynek teljesítése nem mehet egyiknek a rovására sem. Ha most jelölnek, megfontolom, hogy vállalom-e. Mindenesetre az öt év alatt szerzett tapasztalatok mellettem szólnak. Konkrétabb munkát tudnék végezni már az új választási időszak kezdetén is. A görgői szövetkezet eredményei országosan ismertek. 1975-ben már másodszor nyerték el a Mezőgazdasági Minisztérium és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének vándorzászlaját. Tagjai közül négyen állami kitüntetés tulajdonosai. A falu lakóházainak többsége a felszabadulás után épült. Az itt található 130 gépkocsi többsége szövetkezeti tagok tulajdonában van. Petri Pál a szövetkezet üzemgazdásza, a hnb pénzügyi bizottságának elnöke a két szervezet együttműködéséről a következőket mondta: — Szövetkezetünknek meghatározó szerepe van a falu életében. A központi épületben levő üzemi konyhán nemcsak a tagság részére főznek. Innen szállítjuk az ebédet az általános iskola napközijébe is. A nemzeti műszakok és a községi társadalmi munkák idején mechanizációs részlegünk járműveket ad a hnb részére. A kulturális és szociális alapból évente ötezer koronával támogatjuk a községi művelődési ház munkáját. Csaknem kétszázan dolgoznak a szövetkezetben, közöttük jó néhány fiatal. Számukra építettünk egy hatlakásos épületet. Már építjük az újabb hat lakást . . . Tudjuk, hogy ha a községnek segítünk, magunknak teszünk jót. Itt születtünk, itt élnek szüléink, gyermekeink. i Vozárik Lászlóné képviselő. Petri Pál: „Itt születtünk, itt élnek szüléink, gyerekeink’ Bodnár József, a HNB elnöke. Ezért sem lehet közömbös számunkra falunk arculata, élete . . . Az üzemgazdász szavait bizonygassam? Fölösleges. Falvaink, városaink életét nagyobbrészt az ott termelő szövetkezet és ipari vállalatok formálják. Ma már a legtöbb településen, — függetlenül nagyságától — bevett szokás, hogy a művelődést, a település-fejlesztést ezek a termelő egységek erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatják. Bárki a szememre vetheti, hogy ezt bizonyítani kereshettem volna más falut vagy akár várost is. Nem tettem, mivel azt hiszem, hogy a jó, egyenletes fejlődési átlag fölé emelkedett falvak sikereik nagy részét kedvezőbb adottságaiknak, gazdagabban termő szövetkezeti földjeiknek és az iparosításnak köszönhetik. DUSZA ISTVÁN 11
