Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
< *—I о ос. < tn со ш to N I Milyen az új lakásotok, szép? — Jaj, nagyon örülünk neki. Napfényes, tágas szobák. És a konyhád? szorít Az is szép — csak csípőben kissé Így tréfálkoznak a toronyházak új Iáitól, de mint minden viccben, ebben is van némi igazság. Városainkban szinte szemlátomást nőnek a panelházak. Az ötödik ötéves terv időszakában 614 ezer új lakásba költöztek be a lakók. A hatodik ötéves tervben további 640 ezer lakás kerül átadásra. Megváltozott életformánk hozta magával a követelményeket; minden családtagnak legyen külön szobája, szobasarka, ahol nyugodtan pihenhet, hódolhat kedvtelésének. A modell a dolgozó család számára készülő lakás... Csakhogy van korszerű, napfényes lakásainknak egy „gyenge pontja“, amelyről néha viccesen, néha bosszankodva beszélünk. A tizenöt-húsz év óta épülő lakások konyhái változatlanul kicsinyek. Mintha már megvalósult volna álmunk, célunk; hogy a konyha nem rabolja el a háziasszony idejét, nem teszi rabszolgává... Kívánságunkra házhoz „jön“ a készételek egész sora, amelyek ízléses és praktikus csomagolásban rögtön melegíthetek, süthetek. Mintha már csak elő kellene készíteni, betálalni a sültek, saláták, körítések, főzelékfélék bőséges választékából mindazt, amit szemünk-szánk kíván, mintha ehhez mérten már csak „teakonyhára“ lenne szükségünk. Pedig hol vagyunk még ettől! Igaz, hogy a hatodik ötéves terv előirányozza a szolgáltatások és közellátásunk további fejlesztését, de addig naponta még órákat kell eltölteni a konyhai „rabszolga-munkával“. Igaz, hogy szívesen segítene a férj, a fiú, a nagylány — de hogyan? Hiszen el se fér a család egyszerre a konyhában. Kettőnek ki kell mennie, hogy egy ott dolgozhasson. Átmeneti megoldásnak pedig jó volna, ha a család munka, tanulás után fél óra alatt összecsapná a vacsorát, elmosogatna, de hogyan? A tervezők átugrották a fejlődés néhány évtizedét! íme, a bizonyíték. Négy lakótelep eltérő típusú konyhái: Fodorék lakásában a konyhaszekrény kétajtós, a négytagú család ellátásához szükséges edények csak szűkén férnek el benne. A tűzhely és a hűtőszekrény között olyan kicsi a hely, hogy egy teltkarcsú gazdasszony bizony nem is állhatna a tűzhely elé... És ha kinyitja g sütőt, gyakran megégeti a kezét. Páraelvonó nincs, télen-nyáron nyitva kell lennie a balkonajtónak, ahonnan bizony télen alaposan „húz“ a gazdasszony lábaira. A balkonajtón kívül a pici konyhában még két ajtó van, amely a nappaliba és a fürdőszobába nyílik. A hűtőszekrényen, egy asztalon és két széken kívül más itt nem fér el. — E lakás tervezői a vasalás, mixelés, vagyis a villanygépek használatának lehetőségét ebből a konyhából teljesen kirekesztették. Egyetlenegy csatlakozó van itt, az is a hűtőszekrény mögött — panaszkodik Fodorné. Az élelmiszerszekrényre is csak azt lehet mondani: kicsi. Mert tulajdonképpen ez a fél szekrény az egyetlen hely a lakásban, ahová mindennek be kell férnie. Nagyon elkelne egy nagyobb élelmiszerszekrény, mert egy bizonyos készletet kell hogy otthon tartson az ember. összegezve: nagyságra ez a konyha esetleg gyermektelen házaspárnak felelne meg. De még így sem elégítené ki a dolgozó nő követelményeit. II. Szamákék konyhája még ennél is kisebb. Igazi mini. A beépített konyhaszekrényen, élelmiszertárolón, tűzhelyen kívül csupán egy kis asztal fér el, de e mellett ketten nem ülhetnek kényelmesen, Hűtőszekrény, robot? Szó sem lehet róla, hiszen még az előszobába se tehetnék, mert az is olyan kicsi, hogy ketten a kabátjukat sem tudják egyszerre levetni. Pedig hűtőszekrény nélkül ma már elképzelhetetlen egy háromtagú család élete. Végül is a ruhatárban helyezték el a hűtőszekrényt. Abba már bele kellett nyugodniuk, hogy ha a hűtőszekrényből ki akarnak venni valamit, két küszöböt kell átlépniük ... — Egyedüli amivel meg lehetek elégedve, az a konyhaszekrény. Zománcozott, könnyen tisztítható, sok részből áll — mondja Szamákné. Ez a háztömb két és fél éve készült. Azt mondják rá; korszerű. világítás. A kredenc oldala t. i. eltakarja a lámpát, tehát a kredenc lapja épp olyan félhomályba merül, mint az asztal. Csökkentettem az esti főzöcskézést és egyáltalán mindennemű esti konyhai pepecselést, ami a tv jóvoltából nem is esett nagyon nehezemre. Az étkezések tapasztalata néhány íratlan szabályt is érvénybe léptetett. Pl. a leülési sorrendet. Elsőnek az ablak felé eső helyre kell leülni, mert amint elfoglaltuk a kredenc felőli helyet, megszűnt a konyhában a közlekedés. Ez újabb szabályokat eredményezett: a tárolószekrényből valamit kihozni az ablak felé eső szék feladata, a kredencbe nyúlkálni a középsőé, ajtót nyitni az ajtó felőlié. Mindez azért még lényegében nem borította fel köztem és a konyha között a békés együttélést. Az első igazi megpróbáltatást a hűtőszekrény elhelyezése jelentette. Az építész ebbe a lakásba nem tervezett hűtőt. Az előszoba oly kicsi, hogy ott egyszerre csak egy ember vetheti le a kabátját; ha már belépett a szobába, csak akkor jöhet be a lakásba a következő vendég. A belső előszobában lenne hely elég, az viszont parkettás és nincs benne villanycsatlakozó. Ezt az elhelyezési ötletet végleg elvetettem, amikor elképzeltem egy ebéd megfözését ilyen beosztás mellett (húsért be a szobán keresztül a hűtőszekrényhez, vissza a konyhába, tojásért be, vissza, tejért be, vissza, vajért be, vissza, plusz az a számos be-viszsza, amikor elfelejtem, hogy miért jöttem be), Marad a konyha. Oda viszont, már csak kompromisszumok árán lehet elhelyezni. Az ajtó mellé, szembe a kredenccel: akkor az asztalnál már csak két ülőhely marad, azonkívül a bejáratnak majdnem a felét eltakarja. Abban az időben még az ilyen esztétikai szempontok is számítottak. A másik lehetőség az asztal másik végében, szemben a gáztűzhellyel, akkor viszont a sütő ajtaját csak úgy lehet kinyitni, ha az éle nekitámaszkodik a hűtőszekrény ajtajának. Nem volt szívem kipróbálni, hogy ez az időszakos hőfürdő milyen hatással lenne a jégszekrényre. Meg hát ebben az esetben 14 is csak két férőhely maradna az asztalnál. így került a hűtőszekrény végül a gáztűzhely és az ablak, illetve a gáztűzhely és a fűtőtest közé. . Mivel úgy határoztunk, hogy a hűtőszekrénynek egyoldalas melegítés még télen is elég, végérvényesen kikapcsoltuk a konyhában a fűtést. A hűtőszekrény azóta is jól érzi magát, a méltatlankodás legkisebb jelét sem mutatja még az ünnepek előtti sütésfőzés idején sem. Én meg telente alapos testedzést tartok, amikor reggel kicsoszogok a túlfűtött szobákból, — ahol éjjel-nappal szellőztetni kell — a konyhába és dermesztő hidegben, mezítláb (ez nagyon szívós rossz szokásom, amiről a hideg sem bírt leszoktatni), készítem a reggelit. Viszont a huzattól nem kell félnem. A hűtőszekrény jóvoltából a konyhaablakot csak egy negyednyire lehet kinyitni, nagytakarítások idején különleges jóga gyakorlatokra adva alkalmat. Ebben az időben kezdeti a viszonyom a konyhához némileg megváltozni. Még nem szidtam mások előtt, de már nem vettem személyes sértésnek, ha valamelyik látogatónk összecsapta a kezét: „Micsoda ügyetlen beosztású konyha!“ A konyha végérvényes bukását konyhai minőségében az új „családtag“ — az automatikus mosógép okozta. Ennek az elhelyezésénél a lakás más részei még csak föl sem vetődtek, mert a fürdőszobába úgy sem fért volna be, ha föláldozom a mosdót és másutt csak betonbontás és parkettafelszedés árán lehetett volna beszerelni. Érdekes módon a mosógép-automaták úgy vannak fölszerelve, mintha a lakásokban előre elkészített hely várná őket. Bizonyos hosszúságú lefolyócső, a vége célszerűen meghajlítva, hogy hozzá lehessen erősíteni a mosdóhoz vagy a kádhoz; kb. ugyanolyan hosszúságú vízfelvevő cső. A lefolyó csövet sikerült meghosszabbítani és rögtön az első érdeklődések után kitűnt, hogy ha elkezdünk egy hosszab-
