Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
Nagyék három hónapja laknak az új lakásban. Amikor a fiatalasszony először lépte át a lakás küszöbét, örömében így kiáltott fel: — Ö de szép, tágas, világos konyhám lesz! Ám ez az öröm csak addig tartott, míg képzeletben elkezdte berendezni a helyiséget. Az L alakú konyhában sok a kihasználhatatlan falfelület. A fürdőszoba és az élelmiszertároló ajtaja úgy nyílik, hogy egy egész falat lefoglal. Marad tehát az ablak alatti térség, ahová az asztal kerül és egy sarok a hűtőszekrénynek, ami már közvetlen a gvermekszobában nyíló ajtó mellett van. A konyhaszekrény tágas, de vannak apró hibái, amelyek gyakran bosszantóak. Például a gombos fülű fedők nem férnek a fedőtartóba (pedig legújabbban már csak ilyeneket lehet kapni az üzletben). Vagy. a tisztítószerek tartóját olyan magasan helyezték el, hogy az edénymosószerek nem férnek el benne. (Pedig a bútorkészítőknek tudniuk kellene, hogy nálunk milyen magas üvegekben árulják őket.) Villanycsatlakozó van elég, a lámpa még sok is. Négy közül az egyik teljesen fölösleges. Ügy vettem észre, a páraelvonó csak dísznek van itt, nem működik — mondja a háziasszony. Szép, mutatós konyha. Ám nem praktikus. П CSÍPŐBEN KISSÉ SZORÍT! Amikor Halláékhoz becsöngettünk, a háziasszony elégedetten mondta: — Én nem panaszkodhatok. Elég nagy a konyha és a konyhából nyíló fedett erkély — habár nem helyettesíti a kamrát — ió kiegészítője a konyhának. Ám amikor „mikroszkóp“ alá vettük, itt is felfedeztük azokat a hiányosságokat, amelyeket a háziasszony inkább nem akar tudomásul venni, mintsem hogy naponta bosszankodjon miattuk. A tűzhely fölötti páraelvonó csak egy hónapig működött. (Meg sem lehet javítani.) Az élelmiszerszekrény itt is kicsi. Az ablak alatt jól elférne az asztal, ha nem volna ott a fűtőtest, amit egy kis jó akarattal ésszerűbben is el lehetett volna helyezni. És az asztal alatt van a villanycsatlakozó! Ha valamilyen villanygépet akar a háziasszony használni, be kell bújnia az asztal alá. De legalább főzés közben van elég hely a mozgásra. És a család esténként nyugodtan asztalhoz ülhet, nem kell szorongani, két részben vacsorázni. összegezve: jobb mint az előzőek, de még ez sem az „igazi“ Mindegyik bemutatott konyhának van valamilyen szépséghibája. Milyen kellene tehát, hogy jól érezze benne magát a család, hogy közös erővel tudják elvégezni a konyhai teendőket, hogy amíg közellátásunk jóvoltából csak „terülj asztalkáméra lesz szükség, kevesebb fáradsággal, rövidebb idő alatt készülhessen el benne a vacsora, a vasárnapi ebéd? Kedves Olvasónk! Önnek milyen a konyhája? Elégedett vele — vagy mást szeretne? ön szerint milyennek kellene lennie annak a konyhának, amely a dolgozó nő igényeit napjainkban a legjobban kielégíthetné? írja meg véleményét, elképzelését! Válaszát közöljük és honoráljuk. Címünk: Nő szerkesztősége, 80100 Bratislava, Prazská 7. Vitánk címe: „Csípőben kissé szorít!” bo( hajszolni, a drága jószág esetleg hónapokig csak dísztárgyként szolgál. Ezzel adva volt a feladat. Be kell állítani a konyhába, mégpedig olyan helyre, ahonnan a felvevőcső vége eléri a speciálisan számára fölszerelt csapot a konyhai dressz fölött. Minden más szempont háttérbe szorult, sőt megsemmisült. . A gép pontosan oda került, ahová évekkel azelőtt a jégszekrényt nem engedtem állítani — az ajtóhoz, szemben a kredenccel. Az asztalnál maradt két ülőhely; a gép, habár nem olyan mély, mint a hűtőszekrény, úgyanágy elállja a bejáratnak majdnem a felét, mert egy kicsit előbbre kellett hozni, különben az a bizonyos cső nem éri el a megfelelő csapot. Az viszont elképzelhetetlen, hogy minden mosásnál elöre-hátra húzogasson, mert tapadó gumitalpakon áll, ami tompítani hivatott az esetleges centrifuga okozta lengést. Étkezésre a konyha most már nemigen szolgál, ellenben van egy új lehetőség: a heti konyhai gimnasztika. A mosást rendeltetésszerűen csak úgy lehet megoldani, hogy a két cső átszeli a most már igazán csak folyosónyi szabad mozgás terét. A fő probléma az, hogy a két cső nem egyforma magasságban Íveli át ezt a teret. A vízfelvevő kb. csípőmagasságban feszül, a lefolyó viszont hol majdnem a földön fekszik, hol pedig térd-, vagy majdnem combmagasságig ér, attól függően, hogyan sikerül beékelnem a végét a mosogatóba. Persze, meg lehet a mosást oldani egy cső használatáról is. Ez megkönynyíti a konyhában a közlekedést. Pl. az ember nem csatlakoztatja a csaphoz a felvevőcsöt, hanem vödörrel adagolja a gépbe a vizet. A gépnek nincs ellene kifogása, mert pontosan jelzi, mikor elég a víz: program-korongja egyet kattan és tovább lép. Megoldásnak ez olyan, mint mikor a nagymamám a kályha szélére tette melegedni a villanyvasalót. Ki lehet hagyni a lefolyócsövet is, csak a konyhában való jövés-menés közben ügyelni kell arra, hogy a csövet aztán időben, még az elárasztás előtt dugjam a mosogatóba. Ez ellen a módszer ellen viszont az alsó szomszédoknak nagyon határozott kifogásaik vannak. így többnyire marad a gimnasztika. Ez a következő gyakorlatokat teszi lehetővé: 1. Gólyalépés: egyik lábunkat térdhajlítással magasan felemeljük és áthelyezzük a csöveken, lábujjhegyre emelkedünk és így érünk talajt. Félfordulat következik csípőben, majd ugyanolyan magasra emeléssel átsegítjük a másik lábunkat is. 2. Bújj-bújj zöld ág!: mélyen lehajolva átlépjük az egyik csövet és alábújunk a másiknak. Ha a lefolyócső elég mélyen van, ugyanezt a gyakorlatot négykézláb is lehet végezni. 3. Békaugrás: ereszkedjünk guggoló helyzetbe, kezünkkel támaszkodjunk meg az alsó cső mögött és béka-szerű ugrással hozzuk át a két lábunkat is. Ha elég lendületesen csináljuk, ez a gyakorlat az átkelés leggyorsabb módja, ezért különösen hatásos olyan helyzetben, amikor a gép jár és közben a tej a gázon kifut. 4. Békacsúszás: ez az előbbi gyakorlat egy kényelmesebb változata. Olyankor lehet alkalmazni, ha a lefolyócsövet is sikerült elég magasra vonni. Az alapmozdulat ugyanaz, csak a lábunkkal nem ugrunk, hanem magunk után csúsztatjuk a linóleumon. Pillanatnyilag a helyzet már eléggé konszolidálódott. Lassan megtanultuk tiszteletben tartani az új „családtag" jogait — hetente egyszer néhány órára a konyha az övé, másnak akkor ott ne legyen keresnivalója, mert Ö mos. Utána, amikor már eltüntettem a mosás nyomait, a gépnek csak a kitárt ajtaját kell még órákig kerülgetni, hogy legyen ideje alaposan kiszáradni. Ez már semmiség, еду-két kék folttal könnyen megússza az ember. A megszokott házirend azért nagyjából visszaállt. Csak az utóbbi néhány hónapban jelentkezik egy visszatérő, lidércnyomásos álom. Azt álmodom, hogy edénymosogatót kell elhelyezni a konyhában. Az én konyhámban! H. BOTH ZSUZSA 15
