Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
A BÉKE VILÁGTANÁCS felhívása Az első stockholmi felhívás, amely a világ közvéleményét az atomfegyverek elleni harcra szólítja fel. a Békevédők Világkongresszusa Állandó Bizottsága 1950. március 15—19-e között Stockholmban megtartott ülésének eredménye. Tekintettel az atomháború növekvő veszélyére a nem egészen egy évvel korábban megalakult Béke-Világmozgalom vezetői követelték, hogy feltétel nélkül tiltsák be az atomfegyvereket és felhívták a világ összes békeszerető embereit, hogy írják alá a felhívást. A felhívás szövege a következő volt: „Követeljük az atomfegyverek, a lakosság elrettentésére és tömeges kipusztitására alkalmas fegyverek feltétel nélküli betiltását. Követeljük, hogy e tilalom betartását szigorú nemzetközi ellenőrzésnek vessék alá. Leszögezzük, hogy az a kormány, amely elsőként vet be atomfegyvereket bármely más ország ellen, az egész emberiség ellen gaztettet követ el, ezért ezzel a kormánnyal háborús bűnösként kell bánni. Felhívjuk minden jóakaratú ember figyelmét, hogy ezt a felhívást írja alá.“ A felhívás visszhangja Az 1950 márciusától novemberéig csaknem az egész világon megrendezett aláírási akció a fejlődő béke-világmozgalom legjelentősebb politikai akciója volt. A felhívást több mint 500 millió ember írta alá, ebből 115,5 millió a Szovjetunióban és 9 és fél millió Csehszlovákiában. A felhívás azért talált akkora visszhangra és tömeges támogatásra, mert kifejezte azt az aggodalmat, amelyet az emberiség jelentős része akkor érzett. Abban az időben ugyanis az imperializmus fokozta a nemzetközi feszültséget. A francia gyarmatosítók véres háborút vívtak a vietnami nép ellen. 1949 áprilisában megalakult az Észak-atlanti Szövetség, amely minden erejével a Szovjetunió és mindazon országok ellen tört, amelyek a szocializmus útját választották. Az események alakulása az aláírási kampány idején is bizonyította a felhívás jogosságát és időszerűségét. 1950 júniusában ugyanis az észak-amerikai imperialisták a dél-koreai bóbkormánynyal együttműködve agresszióba kezdtek a demokratikus Korea ellen. Vitathatatlan, hogy a százmilliós tömegek határozott állásfoglalása rettentette vissza az amerikai politikusokat és tábornokokat az atomfegyverek bevetésétől akkor, amikor agresszív terveik füstbe kezdtek menni. Nagy súllyal esett latba az is, hogy a stockholmi felhívást a tőkés országokban élő sok millió ember is aláírta annak ellenére, hogy az uralkodó körök a felhívás ellen megfélemlítő és rágalmazó hadjáratot folytattak. A felhívást a haladó nemzetközi szervezetek, például a Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség is támogatta. A stockholmi felhívás a Béke-világmozgalom első ilyen dokumentuma volt. A második aláírási kampányt a Békevilágtanács 1951-ben szervezte meg, annak a követelésnek a támogatására, hogy az öt nagyhatalom békeegyezményt kössön (Berlini felhívás). A harmadik nagyszabású akcióra 1955-ben került sor, ez az akció az atomháború előkészületeinek meggátlását célozta (Bécsi felhívás). A második stockholmi felhívást, amelynek aláírási akcióját most szervezik világszerte, a Béke-világtanács Elnöksége fogadta el tavaly június 2-án Stockholmban megtartott ülésén. A felhívás nevét onnan kapta, hogy tartalmilag összefügg azzal a felhívással, amelyet — ugyancsak a svéd fővárosban — a Békevédők Világkongresszusának állandó bizottsága fogadott el 26 évvel ezelőtt. A Béke-világtanács legutóbbi felhívása abból a tényből indul ki, hogy a feszültség enyhítéséért folyó erőfeszítéseket elsősorban a lázas fegyverkezés akadályozza, amely magában hordozza a katasztrofális atomháború veszélyét. Ezenkívül a fegyverkezés leköti az anyagi források jelentős részét és ezzel olyan eszközöket von el a népektől, amelyek felhasználásával meggyorsíthatnák a fejlődést, enyhíthetnék a válságokat és megszüntethetnék az éhínséget. Ezért a felhívás a világ összes társadalmi haladásra törekvő kormányához, parlamentjéhez, békemozgalmához, tömeg szervezetéhez, politikai pártjaihoz, szakszervezeteikhez, nő- és ifjúsági, vallási, társadalmi és kulturális szervezeteihez fordul, hogy együttes erővel küzdjenek a lázas fegyverkezés megállításáért, az atomfegyverek és oz összes tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a leszQ^j|ési világkonferencia mielőbbi összehívásáért a teljes és általános leszerelésért. A második stockholmi felhívás, hatalmas súlyának és időszerűségének köszönhetően, világszerte azonnal a békeszerető és a haladó szervezetek támogatására talált. A felhívást feltétel nélkül támogatta a Békevédők Nemzeti Szervezeteinek Világkonferenciája, amely 1975. november 21 és 24 között Leningrádban ülésezett. Felhívta a világ közvéleményének figyelmét, hogy tömegesen támogassa a második stockholmi felhívásban lefektetett követeléseket. Két héttel később, 1975. december 6-án, a felhívást aláírta az indiai Patnóbon megtartott nemzetközi antifasiszta konferencia több ezer delegátusa is. Kötelezték magukat arra, hogy országaikban nagyarányú aláírási kampányt szerveznek. Nem vonható kétségbe, hogy a második stockholmi felhívás a világ közvéleményének széles körű támogatósára talál. A második stockholmi felhívás szövege „A béke és a feszültség enyhülése ügyének győzelme új nemzetközi légkört, bizalmat és optimizmust teremtett a nemzetek között. A béke megőrizhető. A béke világa felépíthető. A békeszerető erők egységének mindörökre fel kell számolnia azokat az akadályokat, amelyeknek egy új világ, egy agresszió nélküli, kizsákmányolástól, elnyomástól, éhezéstől és nyomortól mentes világ kialakításának az útjában állnak. Az enyhülés folyamatát visszafordíthatatlanná tenni akaró erőfeszítés legnagyobb akadálya a lázas fegyverkezés. Ez a lázas fegyverkezés Földünket még mindig egy katasztrofális atomháború veszélyével fenyegeti. A feszültség enyhülésének folyamatában ez a veszély ugyan gyengül, a fegyverkezési verseny azonban bizonytalanná teszi, sőt veszélyezteti az egész enyhülési folyamatot. A világ számos országában állandóa1 növekednek a megélhetési költségek növekszik az infláció, mélyül a gazdasági válság, a lázas fegyverkezés terheit pedig a széles néptömegek vállára helyezik. Ezzel megvonják a nemzetektől, gazdagságuk és anyagi forrósaik jelentős részét. A feszültség enyhülése a győzelem új lehetőségeit kínálja abban a harcban, amely az új nemzetközi gazdasági rendszerért és a nemzetek azon jogáért folyik, hogy rendelkezhessenek saját természeti kincseikkel. Az enyhülés hatékony fegyver a monopóliumok és nemzetközi szervezeteik uralma elleni küzdelemben. A lázas fegyverkezés és a fegyverek halmozása az imperialisták kezében ösztönzést ad az agresszióra, a militarizmus, a kolonializmus és a rasszizmus erőinek politikai célkitűzései megvalósítására. A feszültség enyhülése döntő tényezője a nemzeti függetlenségért, igazságért, a társadalmi haladásért világszerte folyó erőfeszítések megerősödésének. Az enyhülés új megoldási lehetőségeket teremt a jelenleg legidőszerűbb és legégetőbb nemzetközi problémák rendezésére, a háború tűzfészke és a konfliktusok felszámolására. A lázas fegyverkezés megállítása lehetővé tenné az emberiség nagy céljának megvalósítását, az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek betiltását az általános és teljes leszerelést, vogyis a fegyvermentes világ megteremtését. A világ közvéleményére nagy felelősség hárul és a közvélemény ereje ma nagyobb, mint bármikor a múltban. A háborús uszítok, a hidegháború erői, az emberiséq ellenségei útjába állhat. A Béke-világtanács felhívja a haladásra törekvő kormányokat, parlamenteket, béke- és más tömegmozgalmakat, politikai pártokat, szakszervezeteket, nö- és ifjúsági szervezeteket, vallási, társadalmi és kulturális szövetségeket és társaságokat, hogy közös, új világfrontban tömörülve harcoljanak a fegyverkezés ellen. Véget kell vetni a lázas fegyverkezésnek, hogy a feszültség enyhülésének folyamata visszafordíthatatlanná váljon, véget kell vetni a lázas fegyverkezésnek, hogy az új nemzetközi gazdasági rendszer minél hamarabb megvalósuljon, véget kell vetni a lázas'fegyverkezeinek, hogy megvédhessük a békét, és új világot alakíthassunk ki. Harcoljunk közösen az összes atomfegyver és minden más tömegpusztító fegyver betiltásáért! Harcoljunk közösen az általános és teljes leszerelésért! Harcoljunk közösen a leszerelési világkonferencia mielőbbi összehívó sóért!" 11
