Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-12 / 27-28. szám

A BÉKE VILÁGTANÁCS felhívása Az első stockholmi felhívás, amely a világ közvéleményét az atomfegyverek elleni harcra szólítja fel. a Békevédők Világkongresszusa Állandó Bizottsága 1950. március 15—19-e között Stock­holmban megtartott ülésének eredmé­nye. Tekintettel az atomháború növek­vő veszélyére a nem egészen egy évvel korábban megalakult Béke-Világmozga­­lom vezetői követelték, hogy feltétel nélkül tiltsák be az atomfegyvereket és felhívták a világ összes békeszerető embereit, hogy írják alá a felhívást. A felhívás szövege a következő volt: „Követeljük az atomfegyverek, a la­kosság elrettentésére és tömeges ki­­pusztitására alkalmas fegyverek feltétel nélküli betiltását. Követeljük, hogy e tilalom betartását szigorú nemzetközi ellenőrzésnek vessék alá. Leszögezzük, hogy az a kormány, amely elsőként vet be atomfegyvereket bármely más or­szág ellen, az egész emberiség ellen gaztettet követ el, ezért ezzel a kor­mánnyal háborús bűnösként kell bánni. Felhívjuk minden jóakaratú ember fi­gyelmét, hogy ezt a felhívást írja alá.“ A felhívás visszhangja Az 1950 márciusától novemberéig csaknem az egész világon megrendezett aláírási akció a fejlődő béke-világmoz­­galom legjelentősebb politikai akciója volt. A felhívást több mint 500 millió ember írta alá, ebből 115,5 millió a Szovjetunióban és 9 és fél millió Cseh­szlovákiában. A felhívás azért talált akkora visszhangra és tömeges támo­gatásra, mert kifejezte azt az aggodal­mat, amelyet az emberiség jelentős része akkor érzett. Abban az időben ugyanis az imperializmus fokozta a nemzetközi feszültséget. A francia gyar­matosítók véres háborút vívtak a viet­nami nép ellen. 1949 áprilisában meg­alakult az Észak-atlanti Szövetség, amely minden erejével a Szovjetunió és mindazon országok ellen tört, amelyek a szocializmus útját választották. Az események alakulása az aláírási kam­pány idején is bizonyította a felhívás jogosságát és időszerűségét. 1950 jú­niusában ugyanis az észak-amerikai imperialisták a dél-koreai bóbkormány­­nyal együttműködve agresszióba kezd­tek a demokratikus Korea ellen. Vitat­hatatlan, hogy a százmilliós tömegek határozott állásfoglalása rettentette vissza az amerikai politikusokat és tá­bornokokat az atomfegyverek bevetésé­től akkor, amikor agresszív terveik füstbe kezdtek menni. Nagy súllyal esett latba az is, hogy a stockholmi felhívást a tő­kés országokban élő sok millió ember is aláírta annak ellenére, hogy az ural­kodó körök a felhívás ellen megfélem­lítő és rágalmazó hadjáratot folytattak. A felhívást a haladó nemzetközi szer­vezetek, például a Szakszervezeti Világ­­szövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség is támogatta. A stockholmi felhívás a Béke-világ­­mozgalom első ilyen dokumentuma volt. A második aláírási kampányt a Béke­világtanács 1951-ben szervezte meg, annak a követelésnek a támogatására, hogy az öt nagyhatalom békeegyez­ményt kössön (Berlini felhívás). A har­madik nagyszabású akcióra 1955-ben került sor, ez az akció az atomháború előkészületeinek meggátlását célozta (Bécsi felhívás). A második stockholmi felhívást, amelynek aláírási akcióját most szer­vezik világszerte, a Béke-világtanács Elnöksége fogadta el tavaly június 2-án Stockholmban megtartott ülésén. A fel­hívás nevét onnan kapta, hogy tartal­milag összefügg azzal a felhívással, amelyet — ugyancsak a svéd főváros­ban — a Békevédők Világkongresszu­sának állandó bizottsága fogadott el 26 évvel ezelőtt. A Béke-világtanács legutóbbi felhí­vása abból a tényből indul ki, hogy a feszültség enyhítéséért folyó erőfeszíté­seket elsősorban a lázas fegyverkezés akadályozza, amely magában hordozza a katasztrofális atomháború veszélyét. Ezenkívül a fegyverkezés leköti az anya­gi források jelentős részét és ezzel olyan eszközöket von el a népektől, amelyek felhasználásával meggyorsít­hatnák a fejlődést, enyhíthetnék a vál­ságokat és megszüntethetnék az éhín­séget. Ezért a felhívás a világ összes társadalmi haladásra törekvő kormá­nyához, parlamentjéhez, békemozgal­mához, tömeg szervezetéhez, politikai pártjaihoz, szakszervezeteikhez, nő- és ifjúsági, vallási, társadalmi és kulturá­lis szervezeteihez fordul, hogy együttes erővel küzdjenek a lázas fegyverkezés megállításáért, az atomfegyverek és oz összes tömegpusztító fegyverek betiltá­sáért, a leszQ^j|ési világkonferencia mielőbbi összehívásáért a teljes és álta­lános leszerelésért. A második stockholmi felhívás, hatal­mas súlyának és időszerűségének kö­szönhetően, világszerte azonnal a béke­szerető és a haladó szervezetek támo­gatására talált. A felhívást feltétel nél­kül támogatta a Békevédők Nemzeti Szervezeteinek Világkonferenciája, amely 1975. november 21 és 24 között Leningrádban ülésezett. Felhívta a világ közvéleményének figyelmét, hogy töme­gesen támogassa a második stockholmi felhívásban lefektetett követeléseket. Két héttel később, 1975. december 6-án, a felhívást aláírta az indiai Patnóbon megtartott nemzetközi antifasiszta kon­ferencia több ezer delegátusa is. Köte­lezték magukat arra, hogy országaikban nagyarányú aláírási kampányt szervez­nek. Nem vonható kétségbe, hogy a második stockholmi felhívás a világ közvéleményének széles körű támoga­tósára talál. A második stockholmi felhívás szövege „A béke és a feszültség enyhülése ügyének győzelme új nemzetközi lég­kört, bizalmat és optimizmust teremtett a nemzetek között. A béke megőrizhető. A béke világa felépíthető. A békeszerető erők egységének mind­örökre fel kell számolnia azokat az akadályokat, amelyeknek egy új világ, egy agresszió nélküli, kizsákmányolástól, elnyomástól, éhezéstől és nyomortól mentes világ kialakításának az útjában állnak. Az enyhülés folyamatát visszafordít­hatatlanná tenni akaró erőfeszítés leg­nagyobb akadálya a lázas fegyverke­zés. Ez a lázas fegyverkezés Földünket még mindig egy katasztrofális atom­háború veszélyével fenyegeti. A feszültség enyhülésének folyamatá­ban ez a veszély ugyan gyengül, a fegyverkezési verseny azonban bizony­talanná teszi, sőt veszélyezteti az egész enyhülési folyamatot. A világ számos országában állandóa1 növekednek a megélhetési költségek növekszik az infláció, mélyül a gazda­sági válság, a lázas fegyverkezés ter­heit pedig a széles néptömegek vállára helyezik. Ezzel megvonják a nemzetek­től, gazdagságuk és anyagi forrósaik jelentős részét. A feszültség enyhülése a győzelem új lehetőségeit kínálja abban a harc­ban, amely az új nemzetközi gazdasági rendszerért és a nemzetek azon jogáért folyik, hogy rendelkezhessenek saját természeti kincseikkel. Az enyhülés ha­tékony fegyver a monopóliumok és nemzetközi szervezeteik uralma elleni küzdelemben. A lázas fegyverkezés és a fegyverek halmozása az imperialisták kezében ösztönzést ad az agresszióra, a milita­­rizmus, a kolonializmus és a rasszizmus erőinek politikai célkitűzései megvalósí­tására. A feszültség enyhülése döntő tényezője a nemzeti függetlenségért, igazságért, a társadalmi haladásért világszerte folyó erőfeszítések megerő­södésének. Az enyhülés új megoldási lehetősé­geket teremt a jelenleg legidőszerűbb és legégetőbb nemzetközi problémák rendezésére, a háború tűzfészke és a konfliktusok felszámolására. A lázas fegyverkezés megállítása lehetővé ten­né az emberiség nagy céljának meg­valósítását, az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek betiltását az általános és teljes leszerelést, vogyis a fegyvermentes világ megteremtését. A világ közvéleményére nagy felelős­ség hárul és a közvélemény ereje ma nagyobb, mint bármikor a múltban. A háborús uszítok, a hidegháború erői, az emberiséq ellenségei útjába állhat. A Béke-világtanács felhívja a hala­dásra törekvő kormányokat, parlamen­teket, béke- és más tömegmozgalmakat, politikai pártokat, szakszervezeteket, nö- és ifjúsági szervezeteket, vallási, társa­dalmi és kulturális szövetségeket és társaságokat, hogy közös, új világfront­ban tömörülve harcoljanak a fegyver­kezés ellen. Véget kell vetni a lázas fegyverke­zésnek, hogy a feszültség enyhülésének folyamata visszafordíthatatlanná váljon, véget kell vetni a lázas fegyverkezés­nek, hogy az új nemzetközi gazdasági rendszer minél hamarabb megvalósul­jon, véget kell vetni a lázas'fegyverkezei­­nek, hogy megvédhessük a békét, és új világot alakíthassunk ki. Harcoljunk közösen az összes atom­fegyver és minden más tömegpusztító fegyver betiltásáért! Harcoljunk közösen az általános és teljes leszerelésért! Harcoljunk közösen a leszerelési világkonferencia mielőbbi összehívó sóért!" 11

Next

/
Thumbnails
Contents