Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-12 / 27-28. szám

Szülővárosod, Kassa, két olyan jó hírű intézménnyel is büszkélkedhet, amely nemcsak „érett“ embereket adott az országnak, hanem tehetséges sportolókat is. Mind a magyar tannyelvű ipari szakközépiskola, mind a gimnázium ismert arról, hogy falai között jó néhány átlagon felüli tehetség bontogatta szárnyait. A Kuzmány-utcai gimnáziumban. ahol te is érettségiztél, különösen az úszásnak és a vívásnak voltak kiemelkedő képviselői az utóbbi években. (Minden annak ellenére történt, hogy a gimnáziumnak nem volt saját tornaterme.) Az úszók közül Hegyi vitte a legtöbbre, országos csúcsokat is tartott: Bottlik László egy tucat aranyérmet szerzett a CH Kosice vízilabdacsapatával, amelynek ma már az edzője, te pedig életed második olimpiájára indulsz nemsokára.

— Nagyon fontos, hogy az iskola megfelelő légkört biztosítson sportolni vágyó diákjai számára. Ezt persze rsakis akkor lehet, ha az edzések, a versenyzés, a sok utazás lehetőleg nem mennek a tanulmányi eredmény rovására.

Ügy tudom, te is úszással kezdted.

— Balettre jártam, úsztam, kacérkodtam# műkorcsolyázással is. Végül a vívást választottam, már csak azért is, mert úgy éreztem, az felel meg nekem a legjobban. Pacsenyovszky docens személyében kitűnő mesterre találtam. Az idős ember, az Állatorvosi Főiskola egykori pedagógusa ismerte a sportág minden csínját-bínját és emellett vérbeli pedagógus volt.

— Vajon van-e mostanában is képviselője az iskola érettségizettjei között a vívásnak?

— Igen, a közelmúltban került főiskolára Bralislavába Gönnerth Andrea például, ő velem együtt a 2izka sportegyesület tagja. Ügy tudom néhányan a CH Kosicében úsznak, azaz nemcsak a vívásban folytatódik a hagyomány.

— A Kuzmány-utcai gimnáziumban végzettek közül sokan kerültek egyetemekre, főiskolákra Orvosok, mérnökök, pedagógusok lettek és lesznek belőlük. Te ez évben fejezed be a gyógyszerészeti. Miért éppen ezt a szakot választottad?

— Nagyon megszerettem a vegytant. Egyik legizgalmasabb és legnagyobb ifjúkori élményem egy életrajzi munka elolvasása volt. A könyv Curie asszonyról szólt és nagyon hatott rám. En is kémikus szerettem volna lenni.

— De végül a farmaceutikai tudományokat választottad.

— Amikor döntenem kellett, figyelembe vettem a jövőmet is. Akkoriban, már elég jól ment a vívás. Tudtam, hogy a sikeres szereplés egyre több edzést, egyre komolyabb felkészültséget kíván. Es hogy mégse szakadjak el teljesen a kémiától, az üvegcséktől, a gyógyszerészet mellett döntöttem. Ezen a fakultáson ugyanis könynyebb — legalábbis akkor úgy tűnt — összehangolni az élsportolást a tanulással, előadásokra, gyakorlatokra való járással.

Aki üzen: Rácz Katalin, a tőrvívás hatszoros csehszlovák bajnoknője, a göteborgi vívó-világbajnokság negyedik helyezettje, a bratislavai Zizka sportegyesület tagja, a Gyógyszerészeti Fakultás végzős hallgatója.

Akinek üzen: a kosicei (kassai) Kuzmány-utcai magyar tannyelvű gimnázium.

— Rengeteget utazol, szinte az egész világot bejártad már. A nagy versenyek feszültségében aligha van időd és erőd másra gondolni, mint a vívásra. Mégis megkérdezem: eszedbe jut-e az egykori iskola? Az alma mater?

— A vívó is ember, az is vissza-vissza kalandozik a múltba. Teheti ezt annál természetesebben, hogy iskolájának színhelye egyúttal szülővárosa is volt, és szülei pedagógusai a Kuzmányutcai „sulinak“!

— Ebben a sorozatban többnyire az iskola és a diák viszonyáról esik szó. Engedtessék meg ezúttal — hiszen rendkívüli riportalanyról van szó — ezt a témát befejeznem és a küszöbön álló olimpiáról kérdeznem. Teljesen kiheverted tavalyi, súlyos, Olaszországban szerzett sérülésedet?

Azt hiszem, igen.

— Június elején szenzációs győzelmet arattál Budapesten, a szocialista országok vívóversenyén. Megverted a világ legjobbjainak tartott szovjet vívónőket is! Ezek után esélyes vagy te is Kanadában?

— Kezdjük talán azzal, hogy a mezőnyből hiányoztak az élvonalbeli magyar vívónők, akik azért hagyták ki ezt a versenyt, mert nem illett olimpiai felkészülésük műsorába. A győzelem ennek ellenére jól jött. Persze ezek után sem fognak engem az esélyesek közé sorolni és ez jó. Jobb esélytelennek lenni és esetleg úgy szerezni egy kis meglepetést.

— Tavaly már jártál Montrealban, ismered hál az olimpia városát. Ha összevetnéd Münchennel mit eredményezne az összehasonlítás?

— Münchenben több ember szereti a sportot, valahogy más volt ott a légkör. De talán így is emlékezetes olimpiát tud majd Montreal rendezni. Kanadában nem éreztem azt az igazán nagy és mély érdeklődést az olimpia iránt, mint az előző olimpiai játékok városában. Lehet, persze, hogy július második felében minden másképpen alakul majd.

— Utolsó kérdésem: meddig szándékozol vívni? A vívás ez köztudomású — akár negyvenesztendős korig is folytatható, és te még nagyon fiatal vagy.

— Szeretnék nagyon sokáig vívni; mindaddig, amig örömöt szerez számomra ez a sportág. Most még egyáltalán nem foglalkoztat a visszavonulás gondolata!

A hatszoros csehszlovák bajnoknő szobájában egyre több a nagy versenyeken szerzett érem ajándéktárgy, oklevél. A pici helyiség Rácz Katalin talán legmeghittebb „szigete“. Ide tér meg a fárasztó edzések után, ide jön vissza külföldi utairól. Az egyik ajtón montreali plakát függ Az olimpia, a bajnoknő újabb, nagyon nehéz, de éppen ezért nagyon szép erőpróbája rövidesen kezdetét veszi Montrealban. Egy egész orszáj szurkol sikeréért. És ebben az országban, egy keleti csücsökben egy gimnázium is. Az, amelynek folyosóján, a sok tabló között megtalálható az is, amelyen Rácz Katalin fényképe is ott van.

ВАТТА GYÖRGT