Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
s ezerszer meggondoljak, hogy egy istennőt feleségül vegyenek . . . A tehenet Nepálban is, úgy mint Indiában, szent állatként tisztelik. Szabadon csatangolnak az utcákon, s ha véletlenül betévednek a piacra, árusok és vevők egyaránt a legfinomabb, legfrissebb zöldséggel, zsenge hajtásokkal kínólgatják. A YETI ÉS A PARJA Itt, Ázsia kellős közepén vívta meg az ember végső csatáját a földi magasságokkal, megostromolván a Világ Tetejét, a Föld legmagasabb pontját, a Tibet és Nepál határán egekbe nyúló Csomo Lungmát, angol nevén Mount Everestet (a legújabb mérések szerint 8880 m). Több, kudarcba fulladt kísérlet után о csúcsot 1953 májusában dél felől Hillary új-zélandi alpinista és Tensing nepáli vezető mószta meg először. A nepáli kormány hivatalosan 1950 óta engedélyezi területén a hegymászást: a világ legjobb alpinistái sorra szerencsét próbálnak itt. Jelenleg egy 18 tagú csehszlovák csoport tűri a Himalájo fagyát, dühöngő hóviharait, hogy megmászszo a 8482 méter magas Makolu csúcsot. Az alpinisták „őrangyalai“ a serpa vezetők. A serpák viszonylag magas kultúrájú mongoloid néptörzs. Őseik körülbelül 700 évvel ezelőtt Tibetből vándoroltak Nepálba. Nevük is tibeti eredetű: a „ser" és a „pa" szó összetétele keleti embereket jelent. Földműveléssel, állattenyésztéssel és magas színvonalú kézművességgel foglalkoznak, képzőművészetük fejlett. Emeletes kőházakat építenek, a földszinten vannak a háziállatok és a házi műhely, az emeleten egyetlen lakószoba az egész család számára. Az egyik sarokban épített kemence mellett van a vendégeknek fönntartott hely, akiket a házigazda úgy tisztel meg, hogy különböző erjesztett italokkal kínálja őket. A serpa vezetők nélkül egyetlenegy hegymászó expedíció sem boldogulna (fontosságukat az is bizonyítja, hogy minden serpo férfinak ún. szolgálati könyve van, amelyben fel van tüntetve a képesítése és szerzett érdemei). Rendkívül erős, szép termetű emberek, nagyszerűen bírják a havat, a hideget, a fagyot. E „havasi tigrisek“ falvai felhúzódnak egészen a 2900 méteres magasságig is. Nyugodtan járkálnak mezítláb a havon, teherbíróképességük óriási: nehéz teherrel három-négy nap alatt a legkedvezőtlenebb időjárásban 60—70 kilométert is •megtesznek. pagodában már megkezdték az emberiség jó sorsáért könyörgő istentiszteleteket. Ugyanis 1982-ben különös helyzet következik be: a bolygók és a Nap egy vonalba kerülnek. Ezt a nepáli asztrológusok is kiszámították, igaz hogy tízévi eltéréssel, dehát azért biztos, ami biztos, az istentiszteletet elrendelték ,.. A Gaidzsátra, a halottak ünnepe Érdekes a családi életük: mivelnogy kevés gyermek születik, azt a nőt tartják a legjobb feleségnek, akinek a legtöbb gyermeke van. Az igazi családi életet „próbaházasság“ előzi meg, ami a házasságkötéstől az első gyermek születéséig tart. Ha a gyermekáldás egy pár évig késik, a házasfelek minden további nélkül elválhatnak és új partnerrel próbálhatják meg újból a családalapítást. A serpák házaiban az esti beszélgetések leggyakoribb témája о yeti, a havasi ember, akinek torzonborz óriásalakját mór-mór legendás történetek szövevénye veszi körül. Félelmetes, rettentő, ha el-eltűnik egy kisgyermek vagy egy háziállat, csakis ő a bűnös. Nemcsak a serpák, de minden nepáli hiszi, hogy a yetinek pórja is van — nepáli nevén tszurin, a serpák nyelvén demo. A képzelet a havasi asszonyt urával ellentétben, tündöklő szépséggel ruházta fel. A fáma szerint néha esténként meg-megjelenik egy-egy jóképű legény előtt, s az elbűvölve szépségétől, követi őt és soha többé nem tér vissza övéihez. KEZDETBEN VOLT A REPÜLŐGÉP Nyilván Nepál a földkerekség egyetlen országa, ahol előbb ismerték meg a repülőgépet, mint a kerékpárt és az autót. Húsz évvel ezelőtt szállt le az első gépmadár Katmandu mellett egy réten. Ezen a helyen korszerű repülőtér épült. Természetesen csakhamar kiépült az úthálózat is, megjelentek a kerékpárok, s az autó, a tigris színűre festett taxi is körülbelül annyi, mint bárhol másutt. De a repülőtér viszonylag sok: a Royal Nepal Airlines eddig huszonhárom repülőteret épített, ugyanis a légi utakra legalábbis olyan szükség van itt, mint a szárazföldiekre: a Himalája hegyei között nemigen lehet országutakat építeni, s különben is, a legegyszerűbb nepáli is rájött, hogy hosszú távon nem érdemes vonaton, outóbuszon zötyögni. Ez a felismerés és a rohamosan haladó civilizációs folyamat még nem ért le a lélek, a tudat mélységeibe. Az, aki a legtermészetesebb dolognak veszi, hogy felüljön a repülőgépre, ugyanolyan természetesnek veszi ma még azt is, hogy ha gyermeke születik, azonnal megcsináltassa a horoszkópját, vagy ha fontos elható; rozás előtt áll, megkérdezze a tenyérjóst. S ma még abban sincsen semmi különös, hogy az apa jól jövedelmező álomfejtéssel keresi meg egyetemista fia tanulmányi költségeit. Persze, az idő nemcsak az ősi templomokat kezdte ki, amelyek helyett nem épülnek újak — hanem az istenszobrok fenyegető, ijesztő merev maszkjainak fintorát is. amelyektől az iskolásgyerekek már nem félnek . . . SUSIL WEERARATHNA
