Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
N T ipái fennállása óta vagy Tibettől vagy Indiától I függött. A 18. század végétől kezdve megindult ■s*az angolok beszivárgása Nepálba, és 1972-ben megszületett a szerződés Nepál és a Brit Kelet-Indiai Társaság között. Ez is, mint általában a gyarmati „szerződések" csupán a brit fél számára volt előnyös, s így Nepál semmit sem tehetett, amikor 1814—16-ban brit katonaság szállta meg területének egy részét. Ezután az örökletes maharadzsa (kormányfői) tisztség a gazdag feudális Rana-család kezébe került, akinek tagjai 105 évig támogatták az angol befolyás terjedését. Nepál mindkét világháborúban katonai segítséget nyújtott Nagy Britanniának. 1950— 51-ben népfölkelés tört ki, amely megdöntötte a Rana-család uralmát. Mahendra Bir Bikram Sah Déva vette át a.politikai hatalmat, ő lett a király. A kormányban többféle politikai irányzat is érvényesült. 1955 óta Nepál tagja az ENSZ-nek, 1956- ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, Kínával és más országokkal. A Himalája szívében terül el az ázsiai királyság pontos nevén Sri Nepál Sarkár. Lakosainak száma 12 millió, fővárosa Katmandu, körülbelül 300 ezer lakossal. Az ország középső és déli részét termékeny völgyekben gazdag alacsonyabb hegyvidék borítja. A lakosság zöme, 90 százaléka földműveléssel foglalkozik. Az alacsonyabban fekvő vidékeken a növénytermesztés van túlsúlyban, feljebb a hegyi legelőkön állattenyésztés folyik. Az erdők faanyaga is rendkívül értékes. Nepál kiviteli árucikkei: a rizs, juta, olajosnövények, hüvelyesek, az értékes fa, gyógyfüvek és bőr. Az ország természeti gazdagságát erősen gyarapítják a hideg és meleg ásványvíz-források. Jelentős a háziipar. de a bányaipar is. Nepálban többek között vasércet, platinát, grafitot bányásznak, s van kőolaja is. Az újonnan kiépült ipar elsősorban textil-, dohány-, gyufagyár, kerámia- és üveggyárakkal, valamint konzervgyárakkal dicsekedhet. Az ipar egyébként is hatalmas fejlődésnek indult, mert Nepál semleges politikájának köszönhetően számottevő seaítséget kap egyes iparilag fejlett államoktól. LEGENDA kapcsolódik, Katmandu, a főváros nevéhez. Egészen a 16. századig Katipúr volt a neve . .. amíg történt egyszer, hogy a Mennyei Fa egy férfiban testet öltött és leszállt a város ünneplő népe közé. Ekkor valaki erősen megragadta s azt mondta, hogy addig nem engedi el, amíg olyan fát nem kap tőle, amelyből nagy házat építhet. Kívánsága, csodák csodájára négy nap alatt teljesült. felépült a pompás fahóz. Még ma is látható. . . Azóta hívják a várost Katmandunak, mert Kát fát jelent és Mandu pedig nagy házat... Az ország lakossága nagyobbára tibeti-indiai és indonepáli keveréknépekből áll. amelyek kisebb-ndgyobb etnikai csoportokat alkotnak. Mindegyik népcsoportnak megvan a maga nyelve. A hivatalos nyelv a nepáli. Az Katmandu egyik elővárosa, háttérben a Swyambhu templom HIMALÁJA SZÍVÉBEN egyik legősibb népcsoport, a nevarák nemzetisége. Rendkívül gazdag és színes oz irodalmuk, mitológiájuk, közülük kerültek ki azok a nagyszerű dús képzeletű építőművészek, akik Nepál sajátos díszítésű, sajátos formájú pagodáit, templomait alkották, mégpedig fából. A több ezer éves múltra visszatekintő nepáli művészetben érdekesen keveredik a régi az újjal, például о fővárostól nem messzi Swayambhu Nát szentély ősi hindu istenszobrai társaságába békésen beleilleszkedett Buddha és Krisztus szobra is . . . A turisták valóságos zarándokhelye viszont az a katmandui pagoda, melynek falán a domborművek megelevenítik a Kómaszutra, az óindioi szerelmi útmutató egyes jeleneteit. A pagodák és templomok zömét azonban művészettörténeti szempontból még nem tanulmányozták s feltehető, hogy a szakértők, feltárásuk révén, sok fontos adót birtokába jutnak majd, amelyek fényt deríthetnek Nepál történelmének egyes ma még homályos eseményeire. ANNYI ÜNNEP, AHANY NAP VAN AZ ÉVBEN ezt szokták mondogatni a nepáliak vallási életére, mert néhány nagy országos ünnepen kívül valóban nem akad nap, amikor valahol ne ülnének valamilyen ünnepet, a helyi vallási hagyományoknak és rituálénak megfelelően. A legnagyobb országos .ünnep, munkaszüneti nap, az újév, április hónap második hetében. Ekkor Krisnamandir, Romakrisna hindu szent temploma élénk színű köntösökbe öltözött papok, lámák lejtenek kardtáncot, s mindenki úgy vigad, ahogy csak erejéből telik. A másik nagy ünnep augusztusban a Gaidzsátra, ekkor emlékeznek a holtakra országszerte s minden családban külön-külön. A fiúk és a felnőtt férfiak tehén- és zarándokmaszkot öltenek, s a községek, városok lakossága nagy körmenettel igyekszik megakadályozni annak a sötét istenségnek a tevékenységét, aki a holtak „sorsát" rosszra fordítja. KUMARI, A SZŰZ HERCEGNŐ élő, „ügyintéző" istennő. A főváros Darbar nevű negyedében, a saját templomában székel, amely a leglátogatottabb zarándokhely. Ebbe az istennői státuszba a legtekintélyesebb és a legvallásosabb kasztból, a sákiák kasztjából választanak ki egy kislányt, akit már egészen pici korától papok nevelnek erre a hivatásra, mert Kumarinak komolynak, megfontoltnak, bátornak, makulátlan jelleműnek kell lennie, és makkegészségesnek, mert a legkisebb betegség megfoszthatja istennői tisztségétől! Ha nővé érik, átadja helyét az utána következő kiválasztottnak, ünnepén minden évben a király személyesen köszönti föl a szűz istennőt. Turisták és zarándokok is kaphatnak hozzá bebocsátást, azzal a kikötéssel, hogy a hercegnőt nem szabad lefényképezni. Sajnos, tisztsége átadása után a legtöbb szegény kis Kumari élete végéig hajadon marad, mert a férfiak babonásak,
