Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-13 / 3-4. szám

A

legelső riportot a Nő-ben Horváth Ilona zootechnikusnőről írtam, tíz évvel ezelőtt. Ebben a szakmában a nő akkor még olyan ritkaság volt, mint a fehér holló. Ennek ellenére ő a mostovái (hidaskürti) szövetkezetben férfihoz méltón „állta a sarat“, leküzdötte az előítéleteket, s magabiztosan, célratörően tervezgette a jövőt. Az akkori vezetőség támogatásával bevezette a fejőgépek használatát, a sertéseknél gépesítette a takarmányszéthordást, likvidálta a gümőkóros teheneket, emelte a fejési átlagot.

Magánéletét is szépen tervezte: idős édesanyja és húga számára családi házat akart építeni, autóról álmodozott, és arról, hogy ha a szövetkezet állatállományát rendbe hozza, levelező hallgatónak jelentkezik a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára.

Merész tervek voltak ezek egy lány számára. Sikerült-e megvalósítani őket? . .. Most, hogy huszonötéves évfordulónk ürügyén a régi lapokat forgatom, eszembe jutott Horváth Ilona. Vajon hogyan alakult az élete?

— Ilonka? Dehogy... ő már régen nincs nálunk. 1968-ban férjhez ment a seneci (szenei) szövetkezet főzootechnikusához^ s azóta ott dolgozik, mint a szövetkezet konyhájának vezetője — mondták a hidaskürti szövetkezetben.

Családi ház virágos kerttel, takaros kis udvarral. Két kislány kíváncsian nyitja ki a kaput.

— Itt laknak Pipisék? — kérdem tőlük.

— Igen. Én vagyok Pipis Ilona .. . én meg Brigitta — válaszolják szinte egyszerre.

_>

ü)

О

NI

U)

Э

I

E

G

Y

E

D

••

U

L...

Pipisné Horváth Ilona a konyhában fogad. Mentegetőzik.

— Éppen most érkeztünk haza Munkából jövet kiveszem a gyerekeket a napköziből és az óvodából Itthon aztán azt sem tudom, mihez kezdjek előbb: befűtök a lakásban vacsorát készítek, a gyerekekkel leckét tanulok ... Egyedül alig győzök mindent.

— Egyedül .. .?

A -kérdést kimondtam, és megállt a levegőben. Közénk ütődött, mint egy merev jégcsap, és hirtelen fagyos lett tőle a levegő. Pipisné megrezzent. kezéből kiesett a törlőrongy. Széket húzott maga alá és fátyolos szemmel mondta:

Ilona és Brigitta

Pipisné Horváth Ilona

— Hát maga nem tudja?... Persze, honnan is tudhatná. Tíz év telt el azóta, hogy láttuk egymást. Hogy megváltozott körülöttem minden!... Hová lettek az akkori tervek, álmok, elképzelések...? Eltűnt minden, mint a reggeli köd, amely felszáll és csak a nyirkosság marad utána.

Lassan, melyről jönnek a szavak. A könnyek el-elfojtják a hangot, nehezen állnak össze a mondatok.

— Amikor Péterke megszületett, a férjem hallani sem akart arról, hogy munkába menjek. A zootechnikusi munkát úgy sem tudtam folytatni, mert a gyerekeket nem lett volna kire hagyni. De azért nem mondtam le végleg a hivatásomról. Érdekeltek az állatok, szerettem nagyon ezt a munkakört. Ügy gondoltuk. ha egy kicsit nagyobb lesz a fiunk, majd akkor tovább folytatom . . . Aztán 1969-ben a világra jött Ilonka. Az anyaság teljesen lekötött. Közben építkeztünk is, azzal is sok gondunk volt. De úgy éreztem. minden rendben van, s arait egykor egyedül tervezgettem, azt most férjemmel együtt valósítjuk meg. Boldogan fogadtuk Brigitta első mozdulását is. Egészségesek voltunk mind a ketten, a ház felépült, bútort is vettünk, és már autóvásárlásról beszélgettünk. Mindenünk megvolt, a harmadik gyerek csak örömet hozhatott számunkra... És egyszerre...

. .. összeomlott minden. Bratislavában voltam bevásárolni. A férjem azt mondta, csak nézelődjek az üzletekben, vásároljak nyugodtan, majd ő gondoskodik a gyerekekről. Nem siettem vissza, hiszen olyan ritkán jutottam be a városba, és tudtam, a férjem jól ellátja a gyerekeket. És amikor késő délután haza értem ... a férjem már halott volt. Eltemettem vele minden örömömet, boldogságomat, tervemet, elképzelésemet. Brigitta három hónap múlva született meg. S nekem nem maradt más célom az életben, minthogy embert neveljek gyermekeimből. Azóta öt év telt el. A gyermekek már nem emlékeznek az apjukra. De hiába van meg mindenük, valami mégis nagyon hiányzik... Látom rajtuk, nagyon vágyódnak az apai szeretetre, különösen a fiamnak hiányzik. Hát így alakult az életem. Ki gondolta volna, hogy tíz

évbe ennyi öröm és bánat férhet?! ...

A jóléthez szükséges anyagi feltétel valóban mind megvan. Szép új bútor bőr ülőgarnitúrával, kristálycillár, villanytűzhely, legújabb típusú televíziós készülék. A gyerekeken szép ruhák, kabátok. De ha csöpögni kezd a vízcsap, nincs aki megcsinálja. Hiányzik a férfi a házból ...

És máskor is hiányzik. Este, amikor a gyerekek elalusznak, s ő egyedül marad: Ül csendben és hallgatózik. Figyeli a kinti mozdulásokat, zörrenéseket. Ügy, mint amikor esténként a férjét várta haza a gyűlésekről ... Csak most hiába vár, nem jön senki. Marad a magány, az egyedüllét. És a holnap ezernyi gondja: a gyerekek, a munkahely, az élet hétköznapjainak kisebb-nagyobb buktatói

H. Zsebik Sarolta

RÖVIDEN

EGY KIÁLLÍTÁSRÓL

A múlt és jelen jegyében rendezte meg első bemutatkozó akcióját az újjászervezett levkuskai (lőkösi) nőszervezet.

Első nagyobbszabású rendezvényük — egy ötletes népművészeti kiállítás — a nők nemzetközi évének tiszteletére született. Az ötlet az elnök — Kamenyík Béláné — rátermettségét bizonyítja. A helyi ifjúsági klub termét — itt rendezték meg az egyhetes kiállítást — rövid idő alatt kézimunkák egész halma lepte el. Mert nemcsak a nőszervezeti tagok, de a falu nagyon sok asszonya is bekapcsolódott az akcióba. Az összehordott kézimunka azt bizonyította, hogy a nők az egyre teljesebben megvalósuló egyenjogúság ellenére sem veszítettek semmit nőies ösztöneikből. Széppé, egyre szebbé varázsolni otthonunkat, s a világot magunk körül! Régi katrincák s divatos asztalterítők egyaránt bizonyították ezt.

A kiállítás nemcsak elmúlt és jelenkori női álmokról, vágyakról árulkodott, hanem ízlésről, esztétikáról is. Sajnos, a hagyományokból merítő esztétikus munkák mellett megtalálhatók még a giccses festett párnák, szobrocskák, nippek is. A kiállítás rendezői természetesen mindent megtettek, hogy viszsza szorítsák a giccs-hullámokat, de egy érzékeny, lelkes kis közösségben ajánlatos az óvatosság. Az embereket mindenre fel kell készíteni. Talán egy másik alkalommal egy másik kiállítás céljául tűzhetik ki majd ezt is.

A kiállítás eseményt, tanulságot, nyújtott s alkalmat egy közös munkára, amelyből főleg Molnár Béláné, Szlanyec Lászlóné, Kamenyík Béláné, s Tóth Béláné vették ki a részüket. De segítettek még sokan mások is. A helyi könyvtár vezetője, Anderkó Éva az alkalmat megragadva külön kis kiállítást rendezett ízlésre, helyes esztétikára nevelő könyvekből, folyóiratokból.

Kovács Magda

11