Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-14 / 23-24. szám

például naptáruk sokkol pontosabb volt, mint a Juliánus noptár. A Peruban kifejlődött társadalom meg magosabb fokot ért el. Itt még az európaiak jövetele előtt domensztikálni tudtok bizonyos állatfajtákat, amelyek­kel munkát végeztettek, teherhordásra használták őket és gyapjújukat is hasz­nosították. A perui civilizáció közelítette meg a leginkább az európai feudaliz­must. Az indián társadalmak földművelése igen fejlett volt. Jóval több hasznos növényt termesztettek, mint bárhol Euró­pában, es sok esetben a termesztés módja is sokkal tökéletesebb volt. Ez a fejlett mezőgazdaság adta a civilizált Óvilágnak a kukoricát, a tököt, a ba­bot, sok fűszernövényt, a dohányt, a burgonyát és még sok egyebet. Világ­viszonylatban véve a mezőgazdasági növények felét éppen az indián föld­művesek nemesítették, s ezekkel — több, mint 80 terménnyel — az európai népek csak Amerika felfedezése után ismerkedtek meg. Az indiánok másik jelentős ajándéka az orvostudományt gazdagította. Annak ellenére, hogy semmiféle vegyészeti ismereteik nem voltak, s hogy orvosi műszereik száma is igen csekély volt, a mai orvostudomány mintegy 59 gyógy»­­szert, illetve farmakológia! alapanyagot köszönhet az indiánoknak. Köztük az első helyen áll a kakaó (a kokain és a novokain) előállításához szükséges), a Cascare sagrada, ami hashajtó, az Efedra, az orr- és légzőszervi betegsé­gek gyógyszere. A mexikói indiánok régen mintegy 170 féle gyógyszert ismertek, gyógyítani tudták a reumát, a fogfájóst, a különböző fekélyeket, szembajokat, köhögést, kígyómarást, lázat, daganatokat. Obszidiánból ké­szült műszereikkel sebészeti beavatko­zásokat is végeztek, többek között ko­­ponyolékelést is. Sok szépséget köszönhet a világiro­dalom is az indiánoknak. Noha az Új­... és az indiánok olyan kimagasló egyénisé­geket adtak az Egyesült Államok történelmé­nek, akiket méltó hely illetne meg a nemzet hőseinek panteonjában. Sitting Bull — az Ülő Bika, Spotted Tail — Foltos Farok, Joseph és még számos törzsfőnök tűnt ki politikai éles­látással, valódi államférfiúi bölcsességgel s nem utolsósorban mindig a békés megegye­zést szorgalmazó humánumával. világ népei közül csak kettőnek volt fejlett írásbelisége, az egyedülállóan erősen és pontosan élő szájhagyomány megőrizte az indián népek, törzsek, etnikai csoportok szellemi kincsét. A kö­rülbelül 550 indián nyelv és a mintegy 2200 nyelvjárás népmeséi, költészete, lírája és epikája, teremtés- és eredet­mondáik nagy hatással voltak az ame­rikai irodalomra, különösen az egyik legnagyobb amerikai költőt, Paul Whit­­mant ihlették meg. Ám a természettől tanult mély bölcsességtől áthatott nép­meséik nélkül ma mór az európai mese­­gyűjtemények sem teljesek. Kultúrájukat részint nem sikerült megőrizniük a fehér hódítók erőszakos befolyásától — pél­dául a jezsuita térítő szerzetesek cso­dálatos indián kódexeket égettek ha­lomszámra — részint pedig ma nincs lehetőségük arra, hogy a régi hagyo­mányok talaján’ újat alkossanak. A „fehér istenek" minden kincsükből ki­forgatták őket Az indiánok kiirtása nyomot hagyott a sokszor megénekelt, felmagasztosított „amerikai jellemen", és a kíméletlen világurolmi törekvéseknek olyan erősza­kos lavináját indította el, amely egészen Vietnamig vezetett, s lehet, hogy egy­szer maga alá temeti azt a társadal­mat, mely kitermelte és oly buzgón alkalmazza. Az amerikai indiánok mozgalmának egyik tagja, George Pierre mondta, óva intve az erőszak fokozásától: „Könnyen tarthatja magát az ember istennek, amíg erős és gazdag ... A fehér iste­nek sohasem látják a saját arcukat, a saját gyarlóságukat, a saját hiányos­ságaikat . . . De a fehér férfi továbbra is tévedésben él, mindaddig, amíg nem látja be, hogy minden emberi lény ezen a földön, akár rézbőrű, akár sárga, akár fekete, pontosan ugyanolyan, mint 6.“ Az ősi díszben ma ritkán ünne­pelnek indián ünnepet. Turista­forgalmi látványosság a pénz­keresés egyik módja. A rezervá­lok egyes területein elegáns kis hotelek, bárok, benzinpumpák körül a zárkózott, nemes ösök beteg ükunokái pózolnak néhány centért a kattogó fényképezőgé­pek előtt. Korabeli rajz. Buffalo Bill a párbajban legyőzött törzsfönök, Yellow Hand — Sárga Kéz a kalapjával. Buffalo Bill valósá­gos személy volt, eredeti neve W. F. Cody. A háborúskodás befejeztével vándorcirkuszt ala­pított, felvette az ismert bom­basztikus nevet, s az indián harcosoktól eltanult fogásokkal, ügyességgel ejtette ámulatba nézőközönségét, s szerezte va­gyonát és világhírnevét. indián maradhassak..."

Next

/
Thumbnails
Contents