Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-13 / 3-4. szám

A SZOLIDARITÁS I JEGYÉBEN S^^^BvIók Berlini Világkongresszu- JpHpisara utazóban hazánk vendé- Sge volt a Szomáliái küldöttség is^Humpolec, ez a hangulatos cseh­országi városka adott szállást a ked­ves vendégeknek, akik csehszlovákiai tartózkodásuk alatt igen hasznos ta­pasztalatokat szereztek népünk köré­ben. A hivatalos és baráti beszélge­tések során ók is hírt adtak hazájuk­ról, népük törekvéseiről, amelyet egy magasabb társadalmi életforma, gazdasági felemelkedés és kulturál­tabb élet vágya jellemez. Olyan sze­mélyiségekkel ismerkedtünk meg, akik országuk haladó mozgalmainak élén állnak vagy élharcosai a fej­lődésnek. Mielőtt a Szomáliái küldötteket megszólaltatnánk, röviden ismertet­jük Szomália viszonyait, hogy érzé­keltessük, milyen hatalmas munkát kell elvégezniük a Szomáliái haza­fiaknak ahhoz, hogy a felemelkedés útján előbbre jussanak. A Szomália Demokratikus Köztár­saság Észak-Afrikában fekszik. Két millió 800 ezer lakosa van, akiknek többsége hamita szomáli. azonkívül bantu néger, kevés arab és kb. 1 szá­zalékban európai; ezek főleg ango­lok és olaszok, a gyarmati, illetve védnökségi uralom következménye­ként. Szomália Afrika egyik legszegé­nyebb és legelmaradottabb országa. 1960-ban harcolta ki teljes függet­lenségét. Ekkor vette kézbe a szomáli nép és forradalmi kormánya országa építését. Az ország természeti adományai még nincsenek kiaknázva. A meg­művelhető terület kevés. A trópusi éghajlatú vidéken sztyeppnövényzet és az Indiai-Óceán felé eső fennsí­kon cédrus, tömjénerdők nőnek. Az ország területének 30 százalékán no­mád vagy félnomád állattenyésztés folyt. Több millió juhot, kecskét, te­vét, szarvasmarhát tenyésztettek. Az önállósult országnak a Szovjet­unió és Egyiptom adott segítséget ahhoz, hogy öntözéses gazdálkodást kezdjen és hogy mezőgazdasági ter­mékeket feldolgozó ipart hozzon lét­re. Ma a fejlett háziipar és kézmű­ipar mellett nagyüzemi jellegű a cukor, a hús, a halkonzerv- és a bőr­­feldolgozás. A megművelhető terüle­teken kölest, árpát, kukoricát, olajos magvakat, cukornádat, banánt, gya­potot termelnek. Jelentős az élőállat­­kivitele. Főleg Szaud-Arábiávol, Ke­nyával és Olaszországgal kereskedik. Az országnak vasútvonala nincs, az utak csak jó időben járhatók. Marian Juszuf Mohomud a Szomá­li Demokratikus Köztársaság főváro­sában, Mogadishuban él. Természe­tes bájjal viseli népe asszonyainak színes, tarka viseletét. Angolul be­szél arról, hogy két éve a Forradalmi Nemzeti Tanács elnökségének tagja, és közreműködik a Pánafrikai Nő­­szövetségben, amely a harmadik világ egy távolabbi földrészén, latin-Amerikában tevékenykedő nő­szervezettel is kapcsolatot tart. Ha­zájának súlyos, megoldásra váró gondjaként az írástudatlanság fel­számolását említi. (Afrikában átlago­san 85 százalékos az analfabetiz­mus.) Szomáliában erős kampányt indítottak a helyzet javítása érdeké­ben. Egyrészt a lehetőség mór odott; a tehetősek és a városlakók meg­szerezhetik a legmagasabb szintű képesítést, de másrészt még nem törték át a gátló tényezők erős kor­látáit. Marian Juszuf asszony arról adott hírt. hogy haladó erők küzdenek a nők egyenjogúságáért, a törvények korszerűsítéséért. Angol beszédébe véletlenül német szavakat kevert, s így derült ki, hogy egy évig az NDK-ban, Berlinben tanult marxiz­­mus-leninizmust. örült, hogy egy kis időre visszatérhet régi ismerősei, ba­rátai közé. — Rövid beszélgetésünk befejezéseképpen csak annyit mon­dott: — A társadalmi szervezetek segítségével megpróbálunk mi nők jogokat szerezni, hiszen köztársasá­gunk elfogadta a tudományos szo­cializmus ideológiáját. A beszélgetést egy honfitársával, Abubacar Haginur Mohameddel, a Szomáli Forradalmi Nemzeti Tanács Politikai Irodájának vezetőjével foly­tattuk. Közreműködik az ifjúsági szö­vetségben, a nemzetközi kapcsolatok felelőse, így jutott el Berlinbe a világkongresszusra. Nem titkoltuk meglepetésünket, amikor magyarul szólalt meg. Budapesten volt két évig a DÍVSZ tagjaként. A nők helyzetét hazájában úgy ítéli meg, hogy az iszlám befolyása még nagy volt, a reakciós erők is közreműködtek abban, hogy a családjogi törvény, amely több jogot biztosított a nőnek, a gyakorlatban ne érvényesüljön. Bár a nők kezdeményezőleg már sok mindenben részt vesznek, valódi he­lyüket még nem találták meg. A nem­zeti felszabadító harcban fegyverrel a kezükben küzdöttek, mégis, utána széles körben az a nézet uralkodott, hogy maradjanak otthon. A mező­gazdaságban együtt dolgoztak a férfiakkal, de a parlamentbe nem kerülhettek be. A forradalom meg­változtatta a helyzetet, egyre több intézkedést hoznak a nők érdekében. Az első lépés a 90 százalékos írás­­tudatlanság megszüntetése volt. Ez természetesen máról holnapra nem megy. de a folyamat megindult. Szomália másik nagy problémája, az egyes vidékeket sújtó szárazság. Az angol rádióban, a ВВС-ben, be­­mondták: Nem leszünk képesek megoldani nehézségeinket. A szocia­lista országok segítettek. 250 000 sá­tortáborokban élő nomádot áttelepí­tettek olyan területekre, ahol föld­műveléssel, halászattal foglalkozhat­nak. Eleinte nem volt könnyű ez a másfajta élet — és a halat sem sze­rették enni — nevette el magát — de ma már jól fejlődő halász- és földművesszövetkezetek működnek. Ezt főleg a Szovjetunió segítségével sikerült elérnünk. Politikailag is szer­vezzük területi egységekként a lakos­ságot, külön szervezzük a nőket is. A jövőnk biztató. Hogy a szolidaritásról mi a véle­ményem? Nagyon jelentős számunk­ra. hogy az Afro-Azsiai Népi Szövet­ség tagja vagyunk. De a valódi se­gítséget a szocialista közösségtől kapjuk. Kommunista vagyok, ezúton szeretném megköszönni minden szo­cialista államnak a segítséget. Bertháné S. Ilona 5

Next

/
Thumbnails
Contents