Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-31 / 21-22. szám

NEMREGIBEN Brüsszelben nemzetközi kongresszust tartottak, amelynek témája a nők ellen elkövetett erőszak volt. Harminc ország több mint ezer küldötte tárgyalta ezt a kérdést, amely ugyanakkor, amikor egyértelműen a testi erőszak alkalmazását, a szexuális erőszak rendkívül magas számát taglalta, óhatatlanul kitért a nőkkel szemben elkövetett másfajta visszaélések, a megkülönböztetés és elnyomás egyéb formáira is. A cikk írója — Monika Sperr, a Volksstimme munkatársa — párhuzamot von a kétfajta, de tulajdonképpen egy tőről fakadó jelenség között és a baj okaként a tőkés társadalom mentalitását, törvényét jelöli meg: az erősebb jogát a gyengébb felett.

Ezek tudatában és ennek kapcsán valamiféle összefüggésbe hozni a nálunk itt-ott még megnyilvánuló, ilyen jellegű negatív példákat, legalábbis túlzottnak volna minősíthető. Ha bizonyos vonatkozásban mégis ezt tesszük, ez azért történik, mert szocialista társadalmunk a kapitalista társadalmi rendszertől merőben különböző viszonyai között éles kontrasztként hat az itt-ott még felbukkanó, elavult nézet, vagy gyakorlat, amely a női egyenjogúságot valamilyen formában nem veszi figyelembe, hatalmi visszaéléssel vagy a fizikai erő fölényével valamilyen formában meg akarja alázni a nőt.

A véletlen összejátszása folytán az utóbbi időben több levél futott be szerkesztőségünkbe ilyen jellegű panasszal. Vegyük sorba.

„Anyai és női mivoltomban vagyok kénytelen panaszt tenni és segítséget kérni Önöktől... Az egyik munkatársam több éjszakai műszakban szemtelenkedett és erőszakoskodott velem. Csak úgy tudtam az utolsó alkalommal megszabadulni tőle, hogy kétségbeesésemben egy üveg akadt a kezembe, és felszólítottam, ha nem enged el, agyonütöm az üveggel. Ekkor elengedett, de megfenyegetett, hogy elüldöz a cégtől, ha az erőszakoskodásról valakinek szólni merek, és tovább fenyegetőzött ... Bántani azonban már nem mert, de üldözni kezdtek a barátjával. Pokollá tették az életemet... Megalázottságomban idegrohamot kaptam ... Lehet így tönkretenni egy anyát és dolgozó nőt?!.. . Űjra beteg vagyok ... kérem szolgáltassanak igazságot!...” — így szól kivonatosan a levél.

Éppen munkából sietett haza egy fiatalasszony, aki bevásárlás miatt lekéste a rendes járatot és ezért stoppal leállított egy üresen robogó üzemi autóbuszt, hogy hamarabb hazaérhessen a családjához. A gépkocsivezető készségesen leállt, ő felszállt, de nagyon megbánta. Mert kettőjükön kívül más nem volt az autóbuszban, és mert a sofőr rögtön példálózgatni kezdett. Először szóbelileg „tette a szépet”, majd egy alkalmas helyre érve, tettlegesen is keresztül akarta vinni a szándékát. A fiatalasszony felháborodottan tiltakozott: Mit képzel róla, hagyjon neki békét! Siet haza a családjához. De a sofőr tovább erőszakoskodott; az asszonynak erősen meg kellett küzdenie a becsületéért. Egy másik jármű feltűnése mentette meg. Magából kikelve, felháborodva jutott ki az autóbuszból.

Fiatal nő utazott hivatalosan egy távoli városba. A robogó vonat folyosóján állt és miközben a suhanó tájat figyelte, gondolatban a hivatalos elintéznivalókkal foglalkozott.

írója a továbbiakban közli, hogy szövetkezetük elnöke kivetette a hálóját a fiatalabb nőkre. Jelenlegi kiszemeltje, egy fiatalasszony, kiment a földekre dolgozni, de magával vitte a barátnőjét. Az elnök kiment utána, de mikor látta, hogy nincs egyedül, belekötött, lehordta. A fiatalasszony is kinyitotta a száját és az elnöknek nem tetsző dolgokat mondott. Az elnök nekirontott, de mivel csődöt mondott, a következmény az volt, hogy megtiltotta, hogy a fiatalasszonyt alkalmazzák. Pénzbüntetést is kiszabott rá, azon a címen, hogy rosszul végezte a munkáját és ezzel kárt okozott.

kényszerűségből, de tűrik, hogy közvetlen férfi munkatársaik vagy a főnökük „kedveskedjen“ nekik. Szégyellnek erről beszélni, a munkatársaknak szólni vagy otthon előhozakodni vele. Ebből a helyzetből adódóan azután olyan idegállapotba kerülnek, melynek negatív következményei otthoni és munkahelyi környezetükben is károsan megmutatkozik.

Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ha felfedik is az őket ért sérelmeket, minden esetben és azonnal megértésre, orvoslásra találnak.

Nézzük meg következményeiben a felsorolt eseteket. Oldalakat tenne ki, ha részletezni akarnánk annak a kétgyermekes családanyának az esetét, aki éjjeli műszakban dolgozott. Csak egész röviden utalunk rá. Kezdetben volt a felháborodás, ezt követte a

BERTHÁNÉ S. ILONA

MÉLTÓSÁGUNK,

BECSÜLETÜNK

10

Nem figyelt a környezetére. Elmerüléséből akkor eszmélt, amikor egy férfi szorosan mellé lépett és tapogatni, fogdosni kezdte. A fiatalasszony erélyesen tiltakozott, kikérte magának ezt a viselkedést és arcul ütötte a férfit, aki erre ököllel ütlegelni kezdte. Az asszony segítségért kiáltott, de közben már a vonat megállt, a férfi hamar leszállt és elfutott. — A megsértett fiatalasszony nem hagyta annyiban a dolgot. A következő állomáson — amely úgyis úticélja volt leszállt és azonnal panaszt tett a hivatalos szerveknél.

„Sokszor írnak egyenlőségről, de vannak, akik kivételt tesznek és az egyenjogúságot nem veszik figyelembe ... Visszaélnek a jogaikkal...” A levél

A munkahely részlegvezetője alkohol hatása alatt az önfegyelem és gátlások teljes megszűntével „virtuskodott”, lehetetlen helyzetbe hozta női munkatársait. Arra akarta rávenni őket, hogy letérdeljenek előtte, hogy üvegből itathassa őket. Olyan formában is visszaélt a beosztásával, hogy magánlaksértést követett el, szintén ittasan. De kijózanodott állapotában is következményei voltak tettének, teljesen alaptalanul a háziasszony becsületét érintő kijelentéseket tett. Egy másik munkatársnőjével pedig a munkaszakaszán éreztette indokolatlanul nemtetszését.

Néhány kirívó eset, de sajnos még nem egyedülállók. Mert vannak asszonyok, akik inkább titkolják, magukba fojtva elhallgatják, és bár tiltakozva,

megromlott munkatársi viszony szélesebb körben. A munkahely olyanná vált, mint egy felbolydult hangyaboly, gyanúsítgatások történtek, szembesítések, fegyelmi eljárás, felborult családi élet, betegség, a munkafegyelem megsértése. És végül bírósági eljárás, amely a sértett asszonynak és pártját fogó munkatársának szolgáltatott igazságot. De ajánlotta a panaszt emelő asszonynak, hogy változtasson munkahelyet, amit ő meg is tett.

Ez az asszony csak először ijedt meg a fenyegetéstől, hogy: ha szólni merészel valakinek, meglátja mi történik! De azután megtette a kellő lépéseket. Hosszú ideig tartó, nehéz idegmunka volt ez, amelybe többször belebetegedett és vállalnia kellett egy'bizonyos fokú kiközösítést az ütköző érdekek, a férfiszolidaritás miatt, és végül csak bírósági úton érte el igazát.

A másik esetben, az erőszakoskodni akaró sofőr ellen ugyan feljelentést