Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-17 / 19-20. szám
J. ŐRLIK A megszólításról Hogy hogyan viszonyul egy ember a másikhoz, akivel akár mindennap, akár csak alkalomadtán kerül érintkezésbe, híven tükrözi az is, milyen megszólítást használ. S ez nem mellékes, sőt, a kapcsolatfelvevés meghatározó jellege, a beszélgetés kezdete voltaképpen mindig a megszólítás. Gyermekkorban egyszerű a dolog. A tanító, tanár többnyire csak vezetéknevükön szólítja meg a diákokat, s ezt a szokást a gyerekek az egymás közötti érintkezésben is átvették. De munkatársak, szomszédok, futó ismerősök között ez nem helyénvaló. A ragadvány- és becenevek ugyancsak az iskolába valók, vagy nagyon összeszokott, meghitt baráti körbe és persze a családba. A becenevek is azok közé az intimitások közé tartoznak, amelyek nem nyilvánosságra valók. Ebben a szűk körben nem szül megbotránkozást az sem, ha úgy szólítunk meg valakit (természetesen a tiszteletreméltó idősebbeken kívül), hogy „Te csibe ...“ azonban óvakodjunk attól, hogy ez megszokássá váljék. A sértő állatneveket is töröljük szótárunkból; mindenekelőtt ránk vet rossz fényt s azonkívül könnyen visszakaphatjuk. Különösen ismerősök körében, gyűlésen, munkahelyen, akár évekig is ismerjük egymást, senkit sem szólítunk csupán a vezetéknevén. Kivételt — a magyar nyelv sajátossága révén —, csak az asszonynevek képeznek. Például: Nagyné, telefonja van... de alkalmasint jobban hangzik ez is, ha megtoldjuk a „kérem“, „legyen szives“ stb. kifejezésekkel: Kovácsné, kérem (legyen szíves) ... Ha lány az illető, keresztnevén szólíthatjuk, például: Mártuska, vendége érkezett... A férfi vezetéknévhez hozzátesszük: kolléga, szaktárs, elvtárs, olykor a „kéremmel“, „legyen szívessel“ stb. kombinálva. Amenynyiben nagyon ifjú emberről van szó a „fiatalember“ megszólítást is használhatjuk, főleg, ha ismeretlen az illető, mondjuk az utcán, boltban, vonaton stb. Ilyen nyilvános helyen a nőt, fiatal lányt a személytelen „asszonyom* és a „kisasszony“ megszólítás illeti, idősebb férfit az „uram“. A „hallja, maga ott“, a „hé“ és hasonlók a kulturált ember szótárában egyszerűen nem kaphatnak helyet. A „kiskegyed*, „kegyed“, a „nagysád* és társaik már fölöttébb mulatságosan hatnak, sőt a „nagyságos asszony“ is elveszítette létjogosultságát. A csak személynéven történő megszólítás nem kell, hogy kifejezetten baráti kapcsolatra utaljon, de feltételez bizonyos fokú már huzamosabb kapcsolatot, akár a munkahelyen, akár valamilyen szervezetben, klubban és Így tovább. Egyébként nők egymás között ezt előbb megengedhetik maguknak, a férfiak feltétlenül vegyék fontolóra, hogy ez a fajta megszólitás nem fog-e esetleg tolakodásnak tűnni. A személynéven történő megszólitás nem feltételezi a tegezödést, nem is kötelez rá, még csak megfelelő alkalomnak sem tekinthető. A tegeződéssel különben is óvatosan bánjunk, az elhamarkodott tegezödésböl könnyen származhat baj. Például a primitiv emberek azt hiszik, hogy ha valakivel tegezőviszonyban vannak, már mindent megengedhetnek maguknak. A munkahelyi általános és azonnali tegezödés inkább meggondolatlan könnyelműség (arai fölöslegesen sok, egyébként elkerülhető galibát okoz), semmint a munkatársi jó viszony feltétele. Embere, kollektívája válogatja, de mindenképpen visszatetsző, ha a zöldfülű kezdő, különösen, ha férfi, tegezi az idősebb, tapasztalt nőmunkatársat. Valamikor erősen divatban volt az általános „elvtárs“ megszólitás. Ma már csekély kivételtől eltekintve, mindenki tudja, kit illet az elvi közösséget, nézetazonosságot feltételező elvtárs megszólitás. X. Y. elvtársat magázhatjuk vagy tegezhetjük, kölcsönös kapcsolatunktól függően. VÁCI MIHÁLY Gyermekláncfű Könnyű kedv kezd bújtani; fellebbenő dalra kellene már valáhára gyújtani. ar j Dalra mit az ember fellehel, s ajkáról úgy leng el, mint merengő sóhaján a lágy pehely; mint a gyermekláncfű: bolyhosan; hogyha ajkunk ráfú, súlytalan száll, könnyen, s mégis magvason! Sóhaj szórja szerte, szétsuhan. Száll! — Ki tudja, merre!? De valahol mégis — mégis megfogan! TÓTH ELEMÉR ZIVATAR Haj, jaj, villám cikázik, csgttan. Haj, jaj, zúdul a zápor, baj van. Erre, arra felhő komorlik, fussunk el addig a dombig. Erre, arra lobog a nyárban tűz-masni, a fák hajában. KEDVES GYEREKEK! A közelgő gyermeknapra készítsétek el az alább közölt „zokni-dakszlit“ kisebb testvéreteknek, barátotoknak. Az ajándékozás mindkettőtöknek szép élmény lesz! írjátok majd meg nekünk, sikerült-e elkészíteni, és kit ajándékoztatok meg vele. 1 /2 ■я\л A zokni-dakszli igy készül: 1. Színes zoknit tömjetek ki vattával, és a végét varrjátok el. A harisnya feje alatt erős fonállal kötözzétek el, ide fog kerülni a masni. 2. Lábat két egyformára szabott filcből varrjatok, felső egyenes részén rést hagyva a tömésnek — majd ezen a ponton erősítsétek fel a kutyára. KÄNYADI SÁNDOR Alig pirkad Alig pirkad, alig virrad, talpon már a kicsi pásztor, indul is a falun végig ostorostól, tarisznyástól. Nagyot csendít, ettől aztán szeméből az édes álom felröppen a diófára, s mint egy madár ül az ágon. Fújja kürtjét a kis pásztor, ostorát meg csattogtatja. Gyűl elébe szaporán a csorda apraja és nagyja. Édesanyja minden reggel könnyes szemmel néz utána Fáj a szíve, s büszke mégis az ő ügyes kisfiára. A lapunk 7—8. számában közölt verssor Petőfi Sándor Füstbe ment terv c. verséből való. jutalomban részesül: Dohnanec Péter, Komárno (Komárom), Kovács Ilona, Abovce (Abafala), Csikós Zsuzsanna, Tvrdosovce (Tardoskedd). A 9—10. számban közölt találós kérdés megfejtése: Gyermekkor, felnőttkor, öregkor. Nyertesek: Abrahám Erika, Calovo (Nagymegyer), Fördös Irma, Neded (Negyed), Bukus Ibolya, Somotor (Szomotor). 21
