Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-17 / 19-20. szám
A NAP - ÉLETET ADÚ NAPPALI CSILLAGUNK A mennyboltozaton oz uralkodó égitest a Nap, amelytől a fényt és a meleget kapjuk. A Nap adja a nappalt és tartja fenn az életet a Föld felszínén. Ezért már a legősibb népek úgy tisztelték, mint a legnagyobb és leghatalmasabb istenséget. A napimáa'ó kultuszok egyes elemei beszivárogtak a kereszténységbe is, s nyomuk mind a mai napig fellelhető. Például a karácsony és a húsvét ünnepe a téli napfordulóhoz, illetve a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődik. A Nap istenítése, imádata valójában életadó erejének elismerése, s ennélfogva sokkalta indokoltabb, mint a képzelet szülte emberfölötti lények tisztelete. Ha a Nap eltűnne az égről, (ami lehetetlen,) a Földet mélységesen mély sötétség borítaná el, az égboltozaton csupán a csillagok ragyognának, eltűnne a Hold a bolygókkal együtt és sohasem fénylenének föl az üstökösök. Néhány nap múlva a Föld felszínén minden csonttá fagyna, végképp elülne a szél és megszűnne a víz körforgása. Egypár hét után mindenfajta mozgás is megszűnne. Csak néha-néha borítaná fénybe a tájat egy-egy tűzhányó kitörése s idéznének elő némi mozgást az olykori földrengések. De idővel ez a vulkanikus működés is elhalna — s a Föld felszínén valamelyes változást csupán az okozna, ha más égitesttel, főleg meteorokkal ütközne össze. Csillagászatilag a Nap állócsillag, egy óriási, izzó gázokból álló gömb. A Föld a Nap közvetlen közelében futja pályáját, sőt a Nap légkörének — a koronának — legmagasabb rétegében. A Föld a Naptól 150 000 000 kilométernyi távolságra van. Ezt a távolságot a fény, — melynek terjedési sebessége 300 000 kilométer másodpercenként —, 8 perc alatt teszi meg (az akár szabad NapfoLtok szelesen csakis fényszűrőn, ami lehel áttetsző felhő vagy könnyű ködréteg) is megfigyelhetünk, a hőmérséklet eléri a 6000 C fokot. A középpont felé rohamosan növekszik a hőmérséklet, mígnem a középpontban eléri a 13 000 000 C fokot. A csillagászokat is rendkívül meglepte, amikor megállapították, hogy a hőmérséklet a Nap légkörének magasabb rétegeiben is emelkedést mutat. A korona egyes pontjain több millió fokot is elér. A koronát egyébként szabad szemmel csak teljes napfogyatkozáskor lehet látni. A gázok sűrűsége sem mindenütt egyforma, a központtól távolodva mind ritkábbak. A Nap tömegének átlagos sűrűsége körülbelül 1,4-szer nagyobb, mint a vízé (ez köbcentiméterenként 1,4 gramm). A Nap középpontjának egy köbcentiméternyi anyaga a Földön mintegy 100 grammot nyomna, de ha a Dr. LUDMILA PAJDUSÄKOVÄ i/fAM az igazsághoz A Nap koronája. A felvétel Nigériában készült oz 1973. június 30-i teljes napfogyatkozáskor szemmel is látható csillagokhoz évek, sőt több száz vagy ezer év múlva ér csak el.) > A csillagászok ma már aránylag jól le tudják írni a Napot, egyes tulajdonságait pontosan ismerjük. Mint már mondottuk, a Nap izzó gázokból álló gömb, amelynek átmérője 1 400 000 kilométer. tehát 109-szerte nagyobb, mint Földünké. A Napban 1300 000 glóbusz férne el, súlya egyenlő 320 000 földgolyó súlyával. A Nap tömegének fajsúlya 2ХЮЗЗ gramm, összesen tehát nem kevesebb, mint 2 000 000 000 000 000 000 000 000 000 tonnát nyom. A Nap anyagának vegyi összetételét is ismerjük már. Zömében hidrogéngáiokból áll, egy kis mennyiségű héliummal és más elemek (szén, kalcium, aluminium, magnézium, oxigén, nitrogén, nátrium, szilícium, vas, nikkel stb.) elenyésző részeivel elegyedve. Persze, valamennyi elem gáznemű halmazállapotban van, mivel a Nap hőmérséklete rendkívül magas. A Nap „felszínén", a fotoszférában, vagyis abban a rétegben, ameiyet szabad szemmel (terménapfelszinröl vennénk ezt a mennyiségű anyagot, annak a súlya már csupán a grammnak egymilliárdnyi része lenne. A gázok nyomása a Nap középpontjában eléri a 200 milliárd atmoszférát! A csillagászoknak és a fizikusoknak csak hosszadalmas megfigyelések után sikerült kideríteniük, hogy a Nap tulajdonképpen miként termeli a hőt és a fényt. Ma már tudjuk, hogy ennek az égitestnek középpontjában az óriási nyomás és az óriási hőmérséklet hatására állandó maghasadás folyik, s ennek a szüntelen láncreakciónak következtében a hidrogén héliummá alakul át. És éppen ezért a hélium mennyiségéből lehet megállapítani a Nap korát, ami hozzávetőlegesen 5,5 milliárd év. A Nap annyi hidrogént „tartalékol", hogy még jó néhány tízmillióid évig változatlan hővel és fénnyel éltetheti Földünket. Még néhány fontos és érdekes adat: a Nap forog a tengelye körül — egy fordulat az egyenlítőjén 27, a sarkokon 30 napot tesz ki. A Nap nemcsak az általunk érzékelt hőt és fényt sugározza, honem ibolyántúli és röntgensugarakat is kibocsát, továbbá rádió- és korpuszkuláris részecskék sugárzásának forrása is. A korpuszkuláris sugárzás villamos töltésű részecskék (drektronok, protonok stb.) áramlása. A korpuszkuláris sugárzás sebessége az 500 km/mp és a fény terjedési sebessége között mozog. A Nap a világűrbe mérhetetlen menynyiségű energiát sugároz, de ebből Földünkre csak nagyon kis mennyiség jut. Noha a Nap, mint izzó gömb stabil égitest, már olyan értelemben, hogy nem változtatja nagyságát, nem húzódik össze és nem tágul ki, vagyis nem pulzál, a belsejében és a légkörében az anyag mégis állandó mozgásban van. Ügy kell elképzelnünk a Napot, mint olyan testet, amelyen a hatalmas menynyiségű anyag hihetetlen gyorsasággal állandóan és minden irányban mozog, fel, le és vízszintesen is, mint a tenger hullámai. A „felszínén", a fotoszférában a gázok a kisugárzás következtében lehűlnek és ismét visszasüllyednek, lehullnak; másutt meg a forró anyag egészen a naplégkör legmagasabb rétegéig lövell szinte robbanásszerűen; néha forró gáztömegek esnek alá a magas légköri rétegekből az alacsonyabbakba. Izzó gáztömegek örökösen hullámzó, viharzó, tomboló parttalan óceánja ... Az anyag állandó mozgása okozza, hogy a Nap felületén világos granulák és flokulák, sötét foltok keletkeznek, robbannak a protuberanciák, mint hatalmas tüzes gejzírek és kromoszférikus errupciók lobbannál« föl — erőteljes forrásai a rövidhullámú és a korpuszkuláris kisugárzásoknak. Ezeknek a jelenségeknek a mennyisége, nagysága és intenzitása állandóan változik: különböző tartalmúak, például a kromoszférikus errupciók mindössze néhány percig élnek, a sötét foltok néhány órát, vagy több hónapot. A sötét foitok nagysága is rendkívül különböző, néha akkorák csoportosulnak, hogy Földünk meg se látszanék közöttük: a legnagyobb sötét foltok olykor szabad szemmel is láthatók. A foltok, a protuberanciák, a kro moszférikus errupciók és a további je lenségeket együttvéve naptevékenység nek nevezzük. A naptevékenység arány lag rendszeres időközökben jelentkezik Minden 11 évben kerül sor egy-egy cik lusra, ami a minimummal kezdődik, el éri a maximumot és ismét a minimum ra csökken. A minimum alatt hetekig, hónapokig nem észlelhetők a Napon a fekete foltok, az errupciók és a protuberanciák is ritkán. Aztán fokozódik a naptevékenység, mígnem eléri a maximumot: ekkor mintegy csoportosulva jelennek meg a nagy fekete foltok, amelyeknek a környékén protuberanciák robbannak és errupciók lángolnak föl. Egy idő múlva a Nap — kitombolva magát — megcsillapodik, a naptevékenység fokozatosan csökken és ismét a minimumot éri el. A tizenegy éves ciklusokon kívül vannak még más, hoszszabb-rövidebb ciklusok is: például 22 éves, 80 éves, sőt néhány száz esztendős ciklus is ismeretes. Hogy mi okozza a naptevékenységet, azt még nem sikerült pontosan kideríteni. A sok éves megfigyelések szerint azonban annyi biztos, hogy bizonyos földi jelenségek szoros összefüggésben vannak vele. Például a földi mágnesesség és az északi fény a naptevékenység 11 éves ciklusának ütemében ingadozik. De bizonyos fokú összefüggést fedeztek föl az időjárás és a naptevékenység között, továbbá hatása megmutatkozik a növény- és állatvilágban is, sőt az ember sem vonhatja ki magát hatása alól. A fák évgyűrűinek szélessége a 11 éves ciklus üteme szerint váltakozik, a termés bőségét vagy az állatok prémjének sűrűségét is befolyásolja a naptevékenység. A naptevékenység 11 éves ciklusával szoros összefüggésben van az egyes ragályos betegségek járványszerű megjelenése is — mint a fertőző sárgaság, a tífusz, az agyhártyagyulladás és hasonlók. A legújabb kutatások szerint a naptevékenység bizonyos hatást gyakorol a szív-, az ér- és idegrendszeri betegségek előfordulására is. A hirtelenül erősödő naptevékenység idején több az autóbaleset is. Természetesen, öreg hiba lenne kizárólag csak a napfolttevékenységre visszavezetni egy kolera-járványt, az infarktusok gyakoriságát vagy valamilyen konkrét autóbaleset okát. A Napnak a földi történésekre gyakorolt befolyása fölöttébb bonyolult, többnyire nem közvetlen, de mindemellett tény, hogy о naptevékenység 11 éves ciklusai rendkívüli módon befolyásolják a földi jelenségeket is. Számunkra nagyon fontos, hogy ezt a befolyást a lehető legpontosabban ismerjük, előre tudjuk jelezni, hogy a nemkívánatos következmények ellen védekezhessünk. Hogy mi is létezünk a világűrben, hogy az ember a Holdra léphetett, hogy meg tudja operálni a szívet, hogy rendkívül bonyolult gépeket tud szerkeszteni — mindezt a Nap ragyogó energiájának, életet adó nappali csillagunknak köszönhetjük. 19
