Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-17 / 19-20. szám
ИЯв'Лагх házaspár gyermekei között Jenny volt a legglgbb Párizsban, a Saint-Germain negyed egyik kis IHB^nak szerény két szobájában lakott a fiatal házaspár. Ebben a kis lakásban született 1844. május 1-én Jenny. Születésétől élete végéig az emigránsok nehéz életét élte. Párizs—Köln—Brüsszel, váltakoztak a városok, hol innen, hol onnan utasították ki a rendőrhatóságok Kari Marxot. Végül sok nehézség és bonyodalom után sikerült letelepedési engedélyt szereznie Londonban. Megélhetésük azonban nem volt biztosítva, az első hónapokban a szó szoros értelmében nyomorogtak. A hitelbe vásárolt élelemtől a zálogházig minden rosszból kijutott a családnak. Gondban, bajban örökké segítő jó barátjuk Friedrich Engels bátorította, vigasztalta a feleségét, igyekezett örömet szerezni a gyermekeknek. A szülők állandó gondokkal küzdöttek, de a megértés és szeretet egyensúlyban tartotta a család életét. A szülők és gyermekek együtt tréfálkoztak és játszottak, a légkör mindig nyugodt és barátságos vojt a Marx családban. 1853-ban végre Kari Marx olyan állandó munkához jutott, melynek jövedelméből szerényen bár, de megéltek. Egy amerikai lap, a „New York Tribune" munkatársa lett, ahonnan rendszeres honoráriumot kapott. Ebben az évben volt először fenyőfaajándék és örömünnep a karácsony a Marx családban. Az ünnepi asztal körül ragyogó szemű gyermekek, boldog szülők és néhány emigráns, jó barát ült együtt. Az állandó gondok és nehézségek ellenére a szülők mindent elkövettek, hogy gyermekeiket taníttassák. Jenny apja hasonmása volt, hullámos, fekete hajú, csillogó, sötét szemű, kreol bőrű kislány. Gyermeknek vidám, felnőttnek okos, művelt volt. Az édesapja egy levélben, melyet 1862. augusztus 20-án írt Engelsnek, így jellemezte kislányát: „Ez a legjobb és legtehetségesebb gyermek a világon." A kislány jól tanult, minden osztályt kitüntetéssel végzett el. Különórákra is járt, olasz és francia nyelvet tanult. Később, mikor kissé rendeződött a család anyagi helyzete, rajz-, ének- és zeneórákat is vett. Olyan felkészültséggel indult az életbe, amilyent csak gazdag és előkelő szülők biztosítottak gyermekeiknek. Jenny már gyermekkorától szenvedélyesen szerette a könyvet. Ha beteg volt, vagy sírdogált valamiért, egy kezébe adott könyvvel meg lehetett nyugtatni. Az iskolában meglepte tanárait, hogy a tananyagon kívül még milyen sokat tudott a népek életéről, kultúrájáról, szokásairól. Olyan ügyesen rajzolt, hogy baráti körük tagjai kitüntetésnek vették, ha valamilyen ünnep alkalmával saját rajzót adta ajándékba. Szépen mondott verset és nagyon érdekelte a színjátszás. Titkos vágya volt, hogy színésznő legyen, terve megvalósítását azonban sok tényező gátolta. Az iskolai színjátszásban figyeltek fel tehetségére s egy londoni színházban néhányszor statisztált is. A kapott honoráriumot odaadta Lenchennek, aki anyjuk gyerekkora óta együtt élt a csalóddal, hogy vegyen magának télikabátot. Baráti körben közismert volt irodalmi érdeklődése. Aki kedveskedni akar Jennynek, az érdekes olvasmányról gondoskodott számára. A Marx szülők gyermekeiket iskoláskoruktól úgy szoktatták, hogy olvasmányaikat megvitatták velük. Ez a szokás annyira meghonosodott a családban, hogy miután a lányok elkerültek hazulról, levélben továbbra is megbeszélték olvasmányaikat és felhívták egymás figyelmét az érdekes cikkekre, tanulmányokra. A felnőtt Jenny érdeklődése a politikai élet felé fordult, növekvő figyelemmel kísérte a munkásmozgalom eseményeit. Házukban megfordultak mindazok a fontosabb személyek, akiknek közük volt az európai munkásmozgalomhoz. A nagylány Jenny édesapja megbízható munkatársává vált, egészen férjhezmeneteléig so-Kari Marx és lánya, Jenny ► JENNY MARX Marx, Engels és a Marxlányok: Jenny, Laura és Eleonóra — 18 kát segített Marxnak a munkásmozgalommal összefüggő írásbeli munkák elvégzésében. Az I. Internacionólé sok dokumentumát, többek között az Alapító üzenetet is Jenny másolta le. Minden kezdeményezésben szívvel-lélekkel részt vett. 1871 szeptemberében tartották Londonban a Nemzetközi Munkásszövetség Konferenciáját, melynek munkájáról, határozatairól Jenny tájékoztatta az Internacionólé más országokban dolgozó tagjait. Politikai tájékozottságát fejlesztették azok a beszélgetések is, amelyeket olyan közismert szocialista vezetőkkel folytatott mint Liebknecht, Frankel Leó, Auguste Serralier és mások. A kommün leverése után Franciaországból sokan menekültek Angliába és ott Marxék otthona lett az emigránsok találkozóhelye. A család anyagi helyzete soha nem konszolidálódott annyira, hogy rendezett körülmények között élhettek volna. Amikor Kari Marx több írását elfogadták a lapok, javult az életük, ahogy azonban kritikusabbá vált a politikai helyzet, nem közölték a cikkeit, ismét a hitelbe vásárlás és a zálogház következett; újra rászorultak Engels anyagi támogatására. A Marx család tagjai nem ismerték az anyagi biztonság állapotát. Jenny is szülei gondjain akart könnyíteni és óraadást vállalt, gazdag családok gyermekeit oktatta idegen nyelvekre. Ezzel telt el a nap nagyobb része, este pedig az újságokat nézte át, az angolokat és külföldieket. Megjelölte vagy kijegyezte azokat a részeket, melyeket fontosnak talált édesapja munkájához. Marx azokban az években kezdte írni „A tőke"-t, melyhez számos anyagot Jenny gyűjtött össze. De voltak önálló munkái is. Darwin elméletét tanulmányozta, olvasta az ókori és a keresztény vallások tanait, érdekelte a múlt, de figyelemmel kísérte a jelen társadalmi és politikai eseményeit. Elolvasott mindent, ami nyomtatásban megjelent az 1848—1849-es európai szabadságharcokkal összefüggően, megszerezte az 1868-as lengyel felkelésről szóló könyveket és újságokat. Érdekes tudományos munkával is foglalkozott, mely sok időt és türelmet igényelt, összegyűjtötte a különböző korok és népek kiemelkedő asszonyainak életéről szóló könyveket és azokról bibliográfiát készített. 1876-os zsebnaptárában található feljegyezve: Madame de Staél, Mária Terézia, Thüringiai Szent Erzsébet, Madame Lafayette, Meszlényiné-Kossuth Zsuzsánna, Katalin cárnö, Stuart Mária, Teleky Blanka neve. Sokrétű érdeklődésének bizonyítéka az ugyanott felsorolt költői művek, melyek között Horatiustól a Xlll-ik századi angol-normann költészetig, Michelet memoárjától, Petőfi angol nyelvű verseskötetétől Puskinig és Csernisevszkijig sok név és cím. Jenny Marx nemcsak olvasott és tanult, írt is. Sokat publikált. Több cikkét haladó szellemű francia, német és amerikai lap is közölte. A mozgalmas politikai események kapcsán került a Marx család személyes ismerősei közé a forradalmi múltú fiatal francia újságíró, Charles Longuet is, aki a párizsi kommün tagja, a „Journal Officiel de la Communet" szerkesztője és az Internacionólé brüsszeli titkára volt. A kommün bukása után sokadmagával Londonba emigrált, ahol első útja a Marx család otthonába vezette. A fiatalok ismeretségéből szerelem lett és 1872 októberében házasságot kötöttek. Jenny férje mellett megint végigkínlódta az emigránsok életének minden kálváriáját. Sok csalódás, sok kilincselés után sikerült csak állandó munkához jutniuk. De gondjaik közepette is segítettek Marxnak sajtó alá rendezni: „A tőke" francia nyelvű kiadását. 1873-ban megszületett első gyermekük, aki tizenegy hónapos korában meghalt. Ez nagyon megviselte a fiatal anyát, a csalód tagjai komoly következményektől féltek. Ismét a jó barát a „második apa", Friedrich Engels segített, ő biztosított erkölcsi és anyagi támogatást Jennynek. 1874 decemberében férj és feleség számára akadt tanári állás Anglia egyik legnagyobb tanintézetében. Charles francia, Jenny német nyelvet oktatott. Jenny magánórákat is vállalt, este végezte el házi munkáját, utána még írt, olvasott. Egészsége romlott, gyakran kínozta mellhártyagyulladás — a gyermekkori vizes ínséglakások keserves öröksége — mely később asztmává súlyosodott és a haláláig kísérte. Jenny még négy fiúnak és egy kislánynak adott életet. Marx szabad óráiban sokat játszott unokáival. Bújócskázott, a földön mászkált a gyermekekkel, lovacskázott, a nyakában hordta őket, a nagymama a házban található jócskát mindig nekik dugdosta. 1880. július 11-én amnesztiát hirdetett a francia kormány; a kommün harcosai kiszabadultak a börtönökből, a külföldre emigráltak is visszatérhettek hazájukba. Longuet is hazautazott Párizsba és néhány hónap múlva Jenny is követte a gyermekekkel. Párizstól nem messze, Argenteuilben béreltek egy kis házat és ott telepedett le a család. Longuet az egyik szélsőbaloldali lap, a „Justice" (Igazság) szerkesztője lett. Kezdetben Jenny sokat segített férjének olyan cikkek összeállításában, melyek az angol munkások életével, a szigetország társadalmi és gyarmati problémáival foglalkoztak. Irodalmi ismereteit, nyelvtudását is hasznosította és Longuet cikkei mind tartalomban, mind stílusban állandóan emelkedő színvonalat mutattak, az érdeklődés középpontjában voltak. Jenny élete azonban Franciaországban sokkal nehezebb lett, mint gondolták. Sok dolga volt a kicsinyekkel, a háztartásban is mindent egyedül végzett, segítséget nem fogadhatott, nem volt rá pénze. Gyenge egészsége nem sokáig bírta a túlterhelést, beteg lett. Éjjel írta hosszú leveleit szüleinek, melyekben részletesen beszámolt életükről, de csak Tussy húgának panaszkodott egészsége romlásáról. Férjének sem tudott mór segíteni, Longuet nem írt, s ezzel nehéz anyagi helyzetbe sodorta családját. Jenny azt tervezte, hogy amint egészsége javul, panziót nyit gyermekek részére, és az iskolai tanterv szerint három nyelvre fogja oktatni őket. Ezt a tervét azonban már nem tudta megvalósítani. 1883. január 11-én öt kis gyermeket hagyott árván: a legidősebb hétéves, a legkisebb mindössze négyhónapos volt. Utolsó útjára sokan elkísérték. Ott voltak a különböző országok Párizsban tartózkodó szocialista vezetői, baloldali lapok képviselői és tömegesen a párizsi kommün harcosai. A német szociáldemokrata párt lapja, a „Sozialdemokrat" közölte a nekrológot, melyet „második apja", Friedrich Engels írt. „A proletariátus hős harcost vesztett el személyében. Bánattól megtört apjának egyetlen vigasza, hogy Európában és Amerikában a munkások százezrei osztoznak gyászában “ B. P.
