Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-17 / 19-20. szám

ж

Vajon mit őriz meg ebből a napból az ezernégyszáz szikrácska és pionír, a kétszáz SZISZ-tag és a huszonöt párttag-jelölt emlékezete? A tavaszi napsütésben, a friss szélben lobogó vörös zászlók pirosát, az ég kékjével vetekedő ingek kékjét, a kürtök és trombiták hangját, Suchonnak a szülőföld szépségét hirdető dalát: „Aká si mi krásna, ty rodná zem moja."? Bizonyára mindent, hiszen életük nagy pillanata volt, amikor fogadalomtételük után a szikrácskák miiére feltüzték szervezetük jelvényét, a pionírok nyakába kötötték a piros kendőt, a SZISZ tagoknak, a párttag-jelölteknek pedig átnyújtották az igazolványt.

Éppen azon a helyen, amely számunkra a legszebb és legdrágább — így mondta a fiatalokat köszöntő beszédében Michal Lanko elvtárs, a SÜTI igazgatója, — a Slavínon, ahol azokra emlékezünk, akik szabadságunkért éltek, harcoltak és haltak meg.

A fiatalok jelentést tettek a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségeik teljesítéséről — bizonyítva, hogy részt vállalnak, kérnek az országépítő feladatokból.

Itt fogadták meg az eszmélni kezdő, serdülő lányok és fiúk a régi harcosok, a pártalapítók nyomába lépő ifjú kommunisták, hogy a társadalmunkat építő eszmékért fognak élni, hogy munkájukkal és példaadásukkal a hős elődök nyomdokába léDnek ...