Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-17 / 19-20. szám

v /CoéfŰÚflÁb, Aki üzen: Pintér István mérnök, a matematikai-fizikai tudományok kandidátusa, asztrofizikus. Címzett: a galántai gimnázium. Csak többszöri keresés után sike­rült munkahelyeden, a hurbanovói (ógyallai) asztrogeofizikai obszer­vatóriumban megtalálni. Sokat u­­tazol, szerte a világban, és úgy hír­lik, a „csillagokban“ élsz ... Le­hetne mégis „földi“ dolgokkal kez­deni a beszélgetést? — Másként nem is lehetne, mint­hogy a csillagokhoz is a Földről vezet az utunk... És a Földön áll­tam akkor is, amikor gyermekfej­jel először bámultam a csillagos égre, s valami végtelenül nagy ti­tokzatosságot véltem benne felfe­dezni, valami vonzerőt, ami titkok felderítésére ösztönzött. De ez ed­dig csak gyermekkori romantika volt... Mi kellett még ahhoz, hogy a gyermekkori álmokat férfias elha­tározás váltsa fel? — Jó tanár, szülő, és egy kis vé­letlen is, a sors szerencsés játé­ka.. . A jó tanár Ostatny Feri bá­csi volt, aki úgy tanította a mate­matikát és a fizikát, hogy szinte megszállottja volt a számoknak, mesterien tudta fejleszteni tanítvá­nyai logikai gondolkozását. Apám­tól is sokat tanultam, főleg a fér­fias akarafa miatt példakép előt­tem. Egy mondattal emlékeznék meg róla: Egyszerű útmunkás fia volt, a Vörös Hadsereg fiatal kato­nája, aki felnőtt fejjel egy cseh­­magyar szótárral a hóna alatt el­indult Prágába, és évek múlva mérnöki diplomával tért vissza ... A véletlen is szerepet játszott éle­temben: az érettségi után katonai főiskolára mentem, de csakhamar lehetőségem nyílt rá, hogy átlépjek a Szlovák Műszaki Főiskola har­madik évfolyamába, geodéziát ta­nulni. A diplomamunkámat már geofizikából dolgoztam ki. Friss diplomával hogyan lesz va­lakiből egyszeriben tudományos dolgozó? Nem a diplomák számával vagy értékével jut el az ember o­­dáig, hanem úgy, ha belső érdek­lődés, kíváncsiság, mondhatnám úgy is, megszállottság fűzi, és ösz­tönzi új ismeretek feltárására. Az útkeresés nehéz idejét én is átél­tem, hiszen senki sem egyszerű, si­ma úton jut el a céljáig ... De ez az útkeresés szerencsére elég rövid volt. Az első komoly vállalkozá­som a Föld mágneses terének vizs­gálata volt. Megdöbbentem, hogy mennyi felfedezetlen titok vesz még bennünket körül, amire vá­laszt várunk, természeti jelensé­gek, amikre évezredek óta értetle­nül, csodálkozva nézünk, s ame­lyeknek megoldása a mi felada­tunk ... Mohó vágyat éreztem, hogy birtokba vegyem az ismeret­lent, hogy egy lépéssel előbbre vi­gyem a tudomány fejlődését... Mi volt eddig legmerészebb vál­lalkozásod? — Huszonnégy éves fejjel, egy pályázat eredményeképpen neki­vágtam a Déli-sarknak ... Kevés ember van a Földünkön, aki ezt az utat megjárta. Tizenkilenc hónap, — ebből tizennégy — kemény mun­kában töltött idő a Déli-sarkon .. . Amit mindjárt el kell mondanom az expedícióról, az az, hogy örök­re eljegyeztem magam a tudomány­nyal, a geofizikával... De mást is mondhatnék: Mínusz 75 fokos hi­degben végeztem kutatásokat, lát­hattam a semmihez sem hasonlít­ható Sarki fénytől misztikusan pompázó, színes égboltot, mint egy csodálatos színekben mozgó égi látványt... De az élményről in­kább nemsokára megjelenő köny­vemben beszélek majd — Munkaasztalodon angol, orosz, francia, német nyelvű levelek, ira­tok hevernek rendezetlenül. A bé­lyegek pecsétjei szerint a világ minden részéből érkeztek. Mik ezek? — Jegyzőkönyvek, beszámolók, meghívók ... Az öt kontinens min­den részén jártam, előadásokat hallgattam, és előadásokat tartot­tam ... Mondhatom, a meghívá­soknak nem is tudok eleget tenni, nem maradna idő a valódi kuta­tásokra ... Eddig mintegy 50 tudo­mányos munkámat publikáltam, jórészt nemzetközi konferenciá­kon. Angol nyelven írt értekezése­mért, (az interplanetáris lökéshul­lámok terjedésének vizsgálatáért kaptam a tudományos fokozatot). Tagja vagyok a Nemzetközi Geo­fizikai Uniónak, riporteri minősí­tésben ... Ez persze más, mint az újságírás tudománya ... Nálunk ez azt jelenti, hogy két nemzetközi konferencia közötti időszakban el­ért vívmányokról nékem kell be­számolni. összegezni. Igényes, és pontos munkát követel ez a funk­ció Hogy jut minderre időd? — Gyakran megtoldom a napo­kat a következővel... Szerencsére a lakásom az intézetünkben van. így esténként egy-egy bőrönd köny­vet csak egy emelettel kell lejjebb vinnem, aztán kezdődhet a máso­dik műszak ... Persze a család így is megérzi. Elmondok egy példát a családi életemből, de nem javas­lom, hogy bárki kövesse: Nemrég bejegyzést hozott a lányom, hogy nem tanulta meg otthon a lec­két... Azt válaszoltam rá, hogy én most mással foglalkozom, nem kis­iskolások tanításával... ne vedd rossz szándékúnak ezt a megjegy­zést tőlem, de valóban úgy el vol­tam foglalva a „csillagokkal“, hogy nem tudtam földi dolgaimat intéz­ni Igaz, hogy az ógyallai népi csil­lagvizsgáló egyik legrégebbi és legmodernebb intézetünk (a Tat­­ranská-Lomnica-i után), de való­jában mégis egy isten háta mögötti faluban van, félreesik az Akadé­miától. a tudományos központtól. Nem hátráltat ez a munkádban? — Ha kinyitom a csillagvizsgáló kupoláját, mindenhonnan a csilla­gos eget látom... Az asztrofizika történetéből pedig azt is tudom, hogy a tudósok általában kis ob­szervatóriumokban tették nagy fel­fedezéseiket. Kitérőben hadd kérdezzem meg azt is, eiolvasod-e horoszkópodat, ha valahol hozzájutsz? — Miért ne!? A csillagász is sze­rethet tréfálkozni, szórakozni, „könnyebb“ műfajú sorokat olvas­ni... De mindezen túl, a termé­szet és az élőlények kölcsönhatása tény, bár még sok feltárni valónk van. Ehhez persze a csillagjóslás­nak semmi köze . . . Jelenleg milyen témakör foglal­koztat? — Több összefüggő kísérletezés mellett a legfontosabbat szeretném megemlíteni. Részt veszek az In­­terkozmos-program tervezésében, konkrétan az interplanetáris tér kutatásával foglalkozom. Kísérle­teket végzünk intézetünkben, és már terveztem néhány műszert... Kéthavonként Moszkvába repülök, hogy sokfelől jövő eredményeinket összehangoljuk ... Persze továbbra is foglalkoztat a Föld mágneses te­rének vizsgálata, a Nap-Föld fizi­kája, s újabban a pszichopatológia a koxmofixika tükrében. Nem hosszú, fehér szakállú, szó­rakozott elméjű öreg tudós vagy, hanem a fiatal nemzedékhez tarto­zol. Mit üzennél kortársaidnak, vagy az utánad jövőknek? — Externistaként a Nitrai Peda­gógiai Fakultás Fizika Tanszékén adok elő. Tehát kapcsolatom van az életbe készülő fiatalokkal... Sok beszélgetésen is részt ve­szek ... Igyekszem nekik annyit adni, amennyit pedagógus és tudo­mányos dolgozó adhat egy sze­mélyben. Mottóm, amit tovább­adok: Nem az a nagy tudós, aki so­kat tud, hanem az, aki előbbre vi­szi a tudományt... A fiataloknak még hozzá kell tennem: Nehéz út­keresés van, de járhatatlan út nin­csen. Beszélgetett: Megyeri Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents