Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-17 / 19-20. szám
v /CoéfŰÚflÁb, Aki üzen: Pintér István mérnök, a matematikai-fizikai tudományok kandidátusa, asztrofizikus. Címzett: a galántai gimnázium. Csak többszöri keresés után sikerült munkahelyeden, a hurbanovói (ógyallai) asztrogeofizikai obszervatóriumban megtalálni. Sokat utazol, szerte a világban, és úgy hírlik, a „csillagokban“ élsz ... Lehetne mégis „földi“ dolgokkal kezdeni a beszélgetést? — Másként nem is lehetne, minthogy a csillagokhoz is a Földről vezet az utunk... És a Földön álltam akkor is, amikor gyermekfejjel először bámultam a csillagos égre, s valami végtelenül nagy titokzatosságot véltem benne felfedezni, valami vonzerőt, ami titkok felderítésére ösztönzött. De ez eddig csak gyermekkori romantika volt... Mi kellett még ahhoz, hogy a gyermekkori álmokat férfias elhatározás váltsa fel? — Jó tanár, szülő, és egy kis véletlen is, a sors szerencsés játéka.. . A jó tanár Ostatny Feri bácsi volt, aki úgy tanította a matematikát és a fizikát, hogy szinte megszállottja volt a számoknak, mesterien tudta fejleszteni tanítványai logikai gondolkozását. Apámtól is sokat tanultam, főleg a férfias akarafa miatt példakép előttem. Egy mondattal emlékeznék meg róla: Egyszerű útmunkás fia volt, a Vörös Hadsereg fiatal katonája, aki felnőtt fejjel egy csehmagyar szótárral a hóna alatt elindult Prágába, és évek múlva mérnöki diplomával tért vissza ... A véletlen is szerepet játszott életemben: az érettségi után katonai főiskolára mentem, de csakhamar lehetőségem nyílt rá, hogy átlépjek a Szlovák Műszaki Főiskola harmadik évfolyamába, geodéziát tanulni. A diplomamunkámat már geofizikából dolgoztam ki. Friss diplomával hogyan lesz valakiből egyszeriben tudományos dolgozó? Nem a diplomák számával vagy értékével jut el az ember odáig, hanem úgy, ha belső érdeklődés, kíváncsiság, mondhatnám úgy is, megszállottság fűzi, és ösztönzi új ismeretek feltárására. Az útkeresés nehéz idejét én is átéltem, hiszen senki sem egyszerű, sima úton jut el a céljáig ... De ez az útkeresés szerencsére elég rövid volt. Az első komoly vállalkozásom a Föld mágneses terének vizsgálata volt. Megdöbbentem, hogy mennyi felfedezetlen titok vesz még bennünket körül, amire választ várunk, természeti jelenségek, amikre évezredek óta értetlenül, csodálkozva nézünk, s amelyeknek megoldása a mi feladatunk ... Mohó vágyat éreztem, hogy birtokba vegyem az ismeretlent, hogy egy lépéssel előbbre vigyem a tudomány fejlődését... Mi volt eddig legmerészebb vállalkozásod? — Huszonnégy éves fejjel, egy pályázat eredményeképpen nekivágtam a Déli-sarknak ... Kevés ember van a Földünkön, aki ezt az utat megjárta. Tizenkilenc hónap, — ebből tizennégy — kemény munkában töltött idő a Déli-sarkon .. . Amit mindjárt el kell mondanom az expedícióról, az az, hogy örökre eljegyeztem magam a tudománynyal, a geofizikával... De mást is mondhatnék: Mínusz 75 fokos hidegben végeztem kutatásokat, láthattam a semmihez sem hasonlítható Sarki fénytől misztikusan pompázó, színes égboltot, mint egy csodálatos színekben mozgó égi látványt... De az élményről inkább nemsokára megjelenő könyvemben beszélek majd — Munkaasztalodon angol, orosz, francia, német nyelvű levelek, iratok hevernek rendezetlenül. A bélyegek pecsétjei szerint a világ minden részéből érkeztek. Mik ezek? — Jegyzőkönyvek, beszámolók, meghívók ... Az öt kontinens minden részén jártam, előadásokat hallgattam, és előadásokat tartottam ... Mondhatom, a meghívásoknak nem is tudok eleget tenni, nem maradna idő a valódi kutatásokra ... Eddig mintegy 50 tudományos munkámat publikáltam, jórészt nemzetközi konferenciákon. Angol nyelven írt értekezésemért, (az interplanetáris lökéshullámok terjedésének vizsgálatáért kaptam a tudományos fokozatot). Tagja vagyok a Nemzetközi Geofizikai Uniónak, riporteri minősítésben ... Ez persze más, mint az újságírás tudománya ... Nálunk ez azt jelenti, hogy két nemzetközi konferencia közötti időszakban elért vívmányokról nékem kell beszámolni. összegezni. Igényes, és pontos munkát követel ez a funkció Hogy jut minderre időd? — Gyakran megtoldom a napokat a következővel... Szerencsére a lakásom az intézetünkben van. így esténként egy-egy bőrönd könyvet csak egy emelettel kell lejjebb vinnem, aztán kezdődhet a második műszak ... Persze a család így is megérzi. Elmondok egy példát a családi életemből, de nem javaslom, hogy bárki kövesse: Nemrég bejegyzést hozott a lányom, hogy nem tanulta meg otthon a leckét... Azt válaszoltam rá, hogy én most mással foglalkozom, nem kisiskolások tanításával... ne vedd rossz szándékúnak ezt a megjegyzést tőlem, de valóban úgy el voltam foglalva a „csillagokkal“, hogy nem tudtam földi dolgaimat intézni Igaz, hogy az ógyallai népi csillagvizsgáló egyik legrégebbi és legmodernebb intézetünk (a Tatranská-Lomnica-i után), de valójában mégis egy isten háta mögötti faluban van, félreesik az Akadémiától. a tudományos központtól. Nem hátráltat ez a munkádban? — Ha kinyitom a csillagvizsgáló kupoláját, mindenhonnan a csillagos eget látom... Az asztrofizika történetéből pedig azt is tudom, hogy a tudósok általában kis obszervatóriumokban tették nagy felfedezéseiket. Kitérőben hadd kérdezzem meg azt is, eiolvasod-e horoszkópodat, ha valahol hozzájutsz? — Miért ne!? A csillagász is szerethet tréfálkozni, szórakozni, „könnyebb“ műfajú sorokat olvasni... De mindezen túl, a természet és az élőlények kölcsönhatása tény, bár még sok feltárni valónk van. Ehhez persze a csillagjóslásnak semmi köze . . . Jelenleg milyen témakör foglalkoztat? — Több összefüggő kísérletezés mellett a legfontosabbat szeretném megemlíteni. Részt veszek az Interkozmos-program tervezésében, konkrétan az interplanetáris tér kutatásával foglalkozom. Kísérleteket végzünk intézetünkben, és már terveztem néhány műszert... Kéthavonként Moszkvába repülök, hogy sokfelől jövő eredményeinket összehangoljuk ... Persze továbbra is foglalkoztat a Föld mágneses terének vizsgálata, a Nap-Föld fizikája, s újabban a pszichopatológia a koxmofixika tükrében. Nem hosszú, fehér szakállú, szórakozott elméjű öreg tudós vagy, hanem a fiatal nemzedékhez tartozol. Mit üzennél kortársaidnak, vagy az utánad jövőknek? — Externistaként a Nitrai Pedagógiai Fakultás Fizika Tanszékén adok elő. Tehát kapcsolatom van az életbe készülő fiatalokkal... Sok beszélgetésen is részt veszek ... Igyekszem nekik annyit adni, amennyit pedagógus és tudományos dolgozó adhat egy személyben. Mottóm, amit továbbadok: Nem az a nagy tudós, aki sokat tud, hanem az, aki előbbre viszi a tudományt... A fiataloknak még hozzá kell tennem: Nehéz útkeresés van, de járhatatlan út nincsen. Beszélgetett: Megyeri Andrea
