Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-17 / 19-20. szám
Költözik a gyár. Az öreg épületek elnéptelenednek, a gépek zúgása elhalkul. A cégtábla: Slovlik, n. v. Nővé Zámky — már régen az új gyár bejáratánál hirdeti, hogy itt van az ország egyik legnagyobb, legkorszerűbb gyümölcskonzervgyára ... Ha beérik az első gyümölcs, az eper, megkezdődik az igazi hajrá. Addig még ismerkedni kell az új gépekkel, a megváltozott munkakörnyezettel, az új gyár légkörével. A- hogy megtekintjük a részlegeket, sok fiatal munkással, munkásnővel találkozunk. Csakhamar megtudjuk azt is, hogy 117 tagú ifjúsági szervezetük van, több szocialista munkabrigádjuk, sok fiatal párttagjuk és pártjelöltjük. A gyár dolgozóinak átlagos életkora huszonhat év! — Csak mi rontjuk az átlagot... — tréfálkozik egy idősebb mesternő. — Nem az átlagról van szó! Mit kezdenénk maguk nélkül, főleg ezekben c nehéz napokban? — hangzik rá egy megjegyzés. Akkor hát szükség van az útbaigazításra, a tapasztalatok átadására, a nehézségekben jártas emberek optimizmusára, — ha úgy tetszik a példaképre? — adódik a kérdés .. . Szó szót követ, rögtönzött vita alakul ki a huzatos folyosón, amelyből lejegyeztem néhány mondatot — gondolatot. Gondolatokat, amelyeket újságírói jegyzetfüzet nélküí sem felejt el a látogató. Fiatalokról, akiket munkatársaik, vezetőik elismernek, igyekvő, dolgos, jó munkaerőnek tartanak; s akik elmondják, hogy az ő életükben mit jelent a követendő példa ... Zemkó Eleonóra a gyár fiatal dolgozója. Csak két éve került ide az iskola padjaiból, s már olyan büszkeséggel beszél munkahelyéről, mintha legalábbis a törzsgórdához tartozna. A legtöbb dolgozót névről, munkájáról ismeri. Különösen a fiatalokat, hiszen ő az ifjúsági szervezet elnöke, és tagja egy szocialista munkabrigádnak, amely most versenyez a megtisztelő címért. Mint pártjelölt ismeri a gyár tiszteletben álló idősebb dolgozóit, kommunistáit is, sokat hallott életükről, munkájukról, ami sokban összefügg a gyár életével. Jó példáért nem kell messzire mennie. Sokan vannak körülötte, akiktől munkaszeretetet, emberséget tanulhat, s mint fiatal kommunista, ifjúsági vezető megtanulta, hogy a jól végzett munka öröméhez tartozik az is, ha valaki nem csak annyit tesz, amennyiért fizetést vesz fel, hanem MEGYERI ANDREA IFJÚ Mit szólna Sucha elvtárs, ha most a szemébe mondanám? — töprengett Zemkó Eleonóra. annyit, amennyi erejéből, képességeiből kitelik. De ha példaképnek mégis egy embert kellene megjelölnie, akkor Suche Michal elvtárs nevét hozza fel. Nehezen fogalmazza meg, hogy miért éppen őt. Inkább csak érzi, beszélni róla szokatlan feladat. S nem is lehetne dióhéjban elmondani mindent, ami az ifjú kommunisták és funkcionáriusok előtt követésre méltó jellemvonás lenne. — Talán meglepődne Sucha elvtárs, ha most elé állnék, és azt mondanám neki, hogy én őt munkámban, funkcióm gyakorlásában, a pártmunkában példaképemnek tekintem, — gondolkozik el Nórika. — Tudom, nem is várná, hogy őt egyáltalán példaképnek tartsák. Ö nem az a típus... Ha beszélne vele, meglátná, milyen egyszerű, szerény, őszinte és tiszta tekintetű ember. Keveset beszél, de szavainak súlya van. Szigorú, de kedves, barátságos. Pedig lenne mivel büszkélkednie . . . Nagyrészt neki köszönthetjük, hogy az egykori mezőgazdasági jellegű járásunkból fejlett ipari központ is lett, több üzem, gyár létesült az utóbbi évtizedben, köztük a mi gyümölcsfeldolgozó gyárunk is. Sucha elvtárs tizenhat évig volt a járási pártbizottság vezető titkára, ebben az évben ment nyugdíjba. De a Szövetségi Gyűlés képviselőjeként most is helytáll, megtört egészségével, de törhetetlen akarattal. Ott volt pártunk kongresszusán is. .. Többször találkoztam vele. El-Л ellátogatott a gyárunkba is, kemény szóval bírált, de dicsért is, ha volt miért. Nem tűri a laza munkafegyelmet, a léhaságot, a pazarlást, a felelőtlenséget . . . Jól ismerte a dolgozók életét, gondjait. Fiatal korától kezdve hű kommunistaként élte életét. Hallottam arról is, hogy partizán volt. Tudom, hogy hatvannyolc krízises időszakában a jobboldali opportunista erők megpróbálták fél reá Mítani, de igazi elvtársai kiálltak mellette és nem engedték, hogy csorba essen tekintélyén. Sőt még többen megismerték Sucha elvtárs emberségét, párthuségét. Tudom, sok fiatal fjártjelölt és kommunista említi a nevét tisztelettel. Nagy Vera kocsivezető ugyancsak oz iskolapadból került a gyárba. Már bat éve, hogy átlépte első munkahelyének kapuját. Akkor találkozott először Magdi nénivel, akit így mutattak be neki: Matkovics Józsefeié, mesternő, tőle fogja a szakmát tanulni, figyeljen rá jól . . . — Egyszerű, hátrafésült hajú, törékeny termetű asszony Matkovicsné, szemében szigorúság, kíváncsiság és melegség bujkált egyszerre .. . Melyik lesz az igazi arca, — kérdeztem akkor magamtól. — Most, hogy önálló dolgozó, mór nem figyeli munkáját a mester éber tekintete, mit mondana róla? — Magdi néniről? — derül föl Vera arca. — Hát mondott mór valaki roszszat róla? Az üzem törzsgárdájáh,oz tar-BZÍVEKBEf tozik. A nyugdíjig hátralevő három évét is nálunk fogja letölteni. Ugyan hová is mehetne, hiszen élete úgy összenőtt a gyár életével, hogy nem találna ilyen otthonra sehol sem. Nemcsak az öreg malom zeg-zugait ismeri, hanem minket is, fiatalokat. Sokan lestük az ő kezemozgását, tőle tanultuk a mesterséget. Most a csomagoló osztály vezetője, szárított hagymát, paprikát, élesztőt csomagolunk. Ö irányítja 15 tagú szocialista munkabngádunkal is, amely most nyerte el az ezüstfokozatot. Azt hiszem, sok íiatal vállalná Magdi nénit példaképének. Mint munkásnőt és kommunistát is. Nemcsak a malom falai között állja meg a helyét, belelát a gyár egész életébe, tudja miért fontos az összüzemi terv teljesítése, és miért fontos becsülni, értékelni a másik ember munkáját. Beleszól a közösség dolgaiba, és mindezt nem egyéni érdekből, vagy karrierizmusból teszi, hanem belülről fakadó igényességből, munkaszeretetből. És ugye a jó példa ragad az emberre, többet ér, mint bármilyen írott melaszt. . . Meg is becsülik mindenütt Magdi néni tanítványait ... Gajdos Milán molnár ugyancsak a fiatalok közül való. Kicsit különös helyzetben van, éppen ezért neki igazán nem kell messzire menni példaképért. Ezt édesapjában találta meg a legtökéletesebben. Apjában, akit ugyancsak sokan tisztelnek és becsülnek a gyárban.
