Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-06 / 1-2. szám
Huszonnyolc éves, 160 cm magas, nem saját hibámból elvált, egygyermekes hivatalnoknő vagyok. Szeretek olvasni, kézimunkázni, szeretem a természetet. Társaság hiányában ezúton szeretnék intelligens, komoly szándékú férfival megismerkedni — 35 éves korig —, aki kisfiamnak szerető apukája, nekem megértő férjem lenne. Becsületes férfi levelét „Valaki kell nekem is" jeligére várom. Huszonöt éves, 188 cm magas városi fiú vagyok. SZERETNÉK rátalálni Nincs kóros szenvedélyem, szeretem a zenét. Társaság hiányában ezúton szeretnék ismeretséget kötni szolid lánnyal, akivel megérthetnénk egymást. Komoly, becsületes iány levelét „Fekete hajú" jeligére kérem. Harminckét éves vagyok, egy gyermek édesanyja. Szeretnék komoly szándékú fiatalemberrel megismerkedni 38 éves korig. Csakis becsületes, minden káros szenvedélytől mentes férfi levelét, „Nehéz egyedül" jeligére kérem. Húszéves, 175 cm magas katona vagyok. Szeretem a természetet, a vidámságot. Ezúton szeretnék korban hozzám illő lánnyal megismerkedni, akivel megoszthatnám örömömet, bánatomat. Komoly, szolid lány levelét „Fényképes levelek előnyben!" jeligére kérem. Tizenkilenc éves, 155 cm magas, barna hajú lány vagyok. Szeretek olvasni, kedvelem a tánczenét. Szeretnék olyan fiatalemberrel megismerkedni, aki őszinte barátom lenne, akinek nincs káros szenvedélye, aki szeretetre és boldogságra vágyik úgy, mint én. Csak komoly, becsületes férfi fényképes levelét várom „Egyszer élünk” jeligére. Harminckét éves, 168 cm magas, elvált, gyermektelen asszony vagyok. Csehországban élek, de viszszavágyom Szlovákiába. Ezúton szeretnék 30—40 éves korig özvegy, vagy elvált férfival megismerkedni, — egy-két gyermek nem akadály. Becsületes férfi levelét „Vándorfelhők" jeligére kérem. 165 cm magas, fekete, göndör hajú lány vagyok. Foglalkozásom varrónő. Szeretem a természetet, szabad időmben sokat olvasok, kézimunkázom. Társaság hiányában ezúton várom becsületes 25—35 éves férfi levelét Komárom és Érsekújvár környékéről. A jeligém „Gyöngyvir ’ rag . LEVELEZNÉNK Huszonegy éves sahyi (ipolysági) olvasónk, aki 3 éve járóképtelen, szeretne különböző témákról hasonló korú, sorsú fiúkkal, lányokkal levelezni, barátságot kötni. Szeret olvasni, kedveli a zenét, hanglemezeket gyűjt. Címe: Gágyor Péter, 936 01 Sahy, okres Levice (Léva). Két húszéves barát, akik most töltik katonai szolgálatukat, szeretnének lányokkal magyar nyelven levelezni a roznavai (rozsnyói), Rimavská Sobota-i (rimaszombati) és luceneci (losonci) járásból. Cím: voj. Fodor László, 026 01 Dolny Kubín — VÚ 1540/VR. Tizennégy éves kislány szeretne hasonló korú fiatalokkal magyar vagy szlovák nyelven levelezni. Kedveli a tánczenét, bélyegeket gyűjt. Címe: Tóth Éva, 049 52 Silica 122 (Szilice), okres Roznava (Rozsnyó). Tízéves Zem. Olca-i (nemesócsai) kislány szeretne hasonló korú fiatalokkal levelezni. Kedveli a tánczenét, szeret olvasni, papírszalvétát gyűjt. Címe: Kovácsy Éva, 946 14 Zem. Olca 13, okres Komárno (Komárom). Topol'níkyi (nyárasdi) 13 éves tanuló szeretne hasonló korú lányokkal levelezni. Kedveli a tánczenét, sokat olvas, papírszalvétát gyűjt. Címe: Bajcsi Katalin, 930 11 Topolníky, Mostovy rád 23, okres Dunajská Streda (Dunaszerdahely). Sajátos logika Fiatalabb újságíró koromban egyszer egy erdő melletti tanyán töltöttem az éjszakát. A csendes nyári este, a hazafelé baktató, édes tej illatát sejtető tehéncsorda, a pásztorembert körülugráló puli gyermekkorom egy darabját hozta vissza. A petróleumlámpa alatt a régimódi sarkas lócán ültünk egy hosszú asztal mellett. Sok mindenről beszélgettünk. Engem tulajdonképpen a pásztor érdekelt. Őérte tettem meg néhány száz kilométert. Az öreg hihetetlen fizikai és szellemi Irisseséggel élte meg a kilencvenkét esztendőt. Irni-olvasni nem tudott, de ha egy tehén elkallódott, tapasztalt szemével nyomban észrevette, hogy megfogyott a csorda. Olyan ember volt, aki kilométerekről felismerte, disznó-, vagy juhnyáj legel-e a domboldalon. Hogy miről? A nyáj mozgásáról. Beteg sohasem volt, orvos sohasem látta talán. Sajátos, és csodálatos életfilozófiája volt, amit egyedül teremtett meg magának, és aszerint élte le az életét. így gondolt ki és állitott össze egy „pásztornyelvet", amellyel a kutyáit nevelte, dolgoztatta. Azért mondom, hogy dolgoztatta, mert ő egész nap a subán ülve farigcsált, pipázgatott, vagy furulyázott. A tekintetével azonban szemmel tartotta a csordát, és az ismeretlen nyelven osztogatta kutyáinak a parancsokat. A tanya csendjét hirtelen közeledő autó zaja verte fel. — Jé! Hazajött a Béla — lelkendezett az öreg pásztor lánya, aki maga is a hetven felé közeledett. Béla, a fia javakorabeli szép szál ember volt. Csehországban élt, és magával hozta a családját is. A gyerekek még le sem telepedtek, a macskákat kezdték nyomorgóim'. Az öreg pásztor nem nézte jó szemmel. Egy ideig hallgatott, aztán megszólalt: — Autót már vettetek, de egy macskától sajnáljátok a kasztot. — Minek lenne az nekik, apa — szól rá a lánya. — Nincs ott udvar, emeletes házban laknak. — Azf hiszed, hogy ha már vén vagyok, hát eszem sincs? Ha nincs udvar, hát hol járnak be a házba? Ejnye! Hát ez mégicsak felháborítói Itt állok már ebben a nyomorult zsúfolt villamosban a végállomástól, táska, aktatáska, teli bevásárlószatyor, alig tudok a szabad kezemmel kapaszkodni — és pont itt az orrom előtt nyugodtan ül ez a taknyos lány, időnként rámpislant, de a világért át nem adná a helyéti Ennyi közöny, ennyi arcátlan tiszteletlenség az idősebbek iránt! Utóvégre megvan már a korom! Átszállók a tömött buszra, alig vetem meg a lábam, az előttem ülő fiatal lány felpattan és át akarja adni a helyét! Gőgösen visszautasítom, mert hol vagyunk, mit képzel ez a szemtelen taknyos, hogy merészel gúnyolódni, csak adja át a helyét az idősebbeknek, de nem nekem!!! Csak nem néz öregnek? I- láng VONAL ALATr AMI NEM HAGY BÉKÉN... Farmernadrágok, farmeringek -változatait vásárolják és viselik a fiatalok. Praktikus, tartós alapanyagból készülnek a már uniformissá vált, közkedvelt ruhadarabok. Szakmunkások, középiskolások, egyetemisták, tanárok és mérnökök hordják. A baj már csak az, ha a fiatalok a társadalmi rendezvényeken, színházban vagy hangversenyen is abban jelennek meg. Van, aki kimondottan kopottan szereti, ezért elvből nem vásárol színálló anyagot. Van, aki vasalja, van aki nem, sajnos olyanok is akadnak, akik a mosásról is megfeledkeznek. Tény az, hogy a fiatalok túlnyomó része farmer nélkül el sem tudja képzelni a ruhatárát. Mit tesznek a szülők, pedagógusok? Vitáznak, fölöslegesnek tartják, ám vagy ők, vagy a gyerekeik a szünidőben szerzett keresetükből megveszik. Tudok olyan iskoláról, ahol vitatható pedagógiai elvek betartása ürügyén tilos a diákoknak az iskolában farmerben megjelenni. Vitatható, ugyanis egyetlen olyan textilfajtábóT készült ruhadarab, amely mindennemű „megterhelésnek“ ellenáll. Az utóbbi időben egyre-másra különböző feliratok jelennek meg a nadrágokon, ingeken. Figyelem a farmerban járó fiatalokat. Egyéni ízlés szerint — az illető képzelőerejétől függően — a legkülönbözőbb helyeken jelennek meg nadrágjukon a bőrből, vászonból és műanyagból készült cetlik, vagy festett feliratok. Néhány példa: Egyesek a kedvesük iránt táplált érzésüket írják ki nadrágjuk szárának alsó részére franciául, vagy angolul. Láttam jól szabott farmerkabátokon amerikai és más nyugati országok zászlóinak kicsinyített mását. Egyesek elfelejtik, hogy az az ország amelyet reklámoznak, nemrég még népirtó háborút vezetett Vietnam népe ellen. Tény, hogy a Tuzex üzleteiben árusított farmernadrágok némely fajtáin is hasonló felségjel található. Ilyeneket látva vetődött fel bennem a kérdés: vajon az Amerikai Egyesült Államokban melyik üzletember varrat ma az áruira csehszlovák, vagy szovjet zászlót? Egész biztos, hogy egyik sem Indigókék farmernadrágban üldögélő fiút vettem észre. Amikor szememmel végigpásztáztam kortársam öltözetét, ujjnyi szélességű, barna vászondarabon sárga betűkkel ezt a feliratot olvastam: U. S. ARMY. Hat betű, melytől Indo-Kínában milliók rettegtek. Letelepedtem a fiú mellé. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy szakközépiskolába jár. A tanulásról kis kerülővel a politikára tereltem a társalgást. — Neked mi a véleményed az amerikaiak vietnami háborújáról? — Kérdeztem. Zavartan elpirult, majd a feliratra mutatott. — Erre gondolsz? Felállt és szó nélkül otthagyott. Másnap újra találkoztunk, de a felirat már hiányzott! Eddig a történet, amely azt hiszem, hogy a tanulságot magában hordozza. Számtalan nyugati konszern, nagyvállalat reklámcédulái is felkerültek a nadrágokra. A „COCA-COLA“ cégtől a farmernadrág feltalálójáig, a „Levis“ cégig. Hogy miért? Ezt eddig nem tudom, talán a jövő nyáron már közvéleménykutatást is készítek, hacsak...? Hacsak a külföldi alapanyagból készült farmernadrágokról az ilyen feliratok addigra el nem tűnnek. Esetleg a lányok között végleg elterjed a hímzett farmer, a fiúk pedig a feliratokat is elkoptatják az alattuk levő nadrággal együtt... Cbi-27
