Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-06 / 1-2. szám
4 Régi síkabátunkat felújíthatjuk egy-két színes csíkkal. Szeghetjük más színnel a zsebeket, a gallért, illetve a felsőkarra és a vállra is kerülhet színes csík. A vastagszálú pamutbál kötött sípulóver fölé narancssárga műszálas anyagból varrjunk combközépig érő viharkabátot. A derékrészben és a csuklón több soron gumit húzunk be. A kicsi kinőtt műszőrmekabátját kombináljuk élénk színű posztóval. Szintén villámzárral csukjuk. A kordbársony nadrághoz durván szőtt gyapjúból varrjunk kisfiúnknak a hónalj alatt vágott, elöl gombolás, nagy galléros kabátkát. A zöld kezeslábast kötéssel díszített, kockás lemberdzsekkel egészítsük ki. Magasított derekú, kantáros nadrág. Előnye, hogy a feszes derékrészből nem csúszik ki a pulóver. Vízhatlan anyagból, rövid lemberdzseket viseljünk hozzá, amit kötött mandzsettával és passzéval díszítünk. Kötéssel kombinált rövid ka bátkát készíthetünk műszőr méből is. Villámzárral csukjuk az „éppen ilyesmi“ persze egyénenként nagyon változó és sokat elárul az illető ízléséről, életfeltételeiről. Az egyiknek „minden álma“ az a világos barnával csikozott homokszínű, durva szövettel bevont ülőgarnitúra, két alacsony kis asztalkával, a falnál sok fiókos és sok polcos szekrénysorral, amelynek folytatása egy, a mennyezettől a földig dús redőkbe omló, aranysárga, nehéz textilfüggöny. — Egyszínű, mohazöld szőnyeget képzelek a padlóra, az asztalon zöldes árnyalatú vázában meleg, vörös színű virágok, a polcokon néhány új vonalú porcelán és sok-sok jó könyv . . . Akármi legyek, ha ezt még ebben az évben meg nem valósítom —■ fogadja meg ismerősöm. A másik éppen nemrég „mélyebben nyúlt a zsebébe“ és tapétáztatok. Persze, az újjászületett falak között szeretne új bútort is látni, de egyelőre csak megálmodta: A mintás fal elé csakis sima vonalú bútort, mégpedig lehetőleg vörösesbarna színű textillel kárpitozva, hogy összhangban legyen a rozsdabarna-fehér kombinációjú tapétával. — Az egyszínű, rozsdabarna szőnyegre az ülőgarnitúrához tartozó alacsony, hosszú asztalka alá azonban okvetlen tennék egy mintás, de nem túl tarka, rojtos szőttest, ennek a párját pedig a sarokba állított olvasófotel alá. Az egyedülálló nő, aki eddig albérletben lakott, talán éppen a nehezen takarítható, cirádás bútoroktól csömörlött meg: — Egy puritán, sima vonalú heverő, fölötte egy jó képpel, egy jól kihasználható szekrénysor, egy kellemes színhatású szőnyeg: ez az amire vágyom, ha az idén végre beköltözhetek a szövetkezeti garzonlakásomba — mondja. Álmok és tervek — olyan rendhagyó párhuzamosok, amelyek nemcsak a végtelenben találkoznak. L. GALY OLGA 25
