Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-06 / 1-2. szám
Vadon erdő közepében ici-pici házikóban élt egyszer manó-papa, manó-mama és az ö kis fiókájuk. Manó-papa már idős volt, földig ért a szakálla : öreg év volt a neve. Manó-mamát pedig mindenki Karácsonymamának szólította. Arcuk olyan piros volt, mint a karácsonyi alma. A kisfiúk vidám volt és fürge, úgy hívták, hogy Üj év. Az újesztendő éjjelén így szólt manó-apó az anyához: — Milyen jó, hogy karácsonytól sok gyertyánk maradt, így most világos és meleg a szobánk! Ekkor a kis Üj év manó kinézett az ablakon a sötét vadonba, és így kiáltott fel: — Vájjon hol lehetnek a mi kis barátaink: a cinkék, nyúlok, mókusok abban a sötétben? Csakugyan, — szólt az apó vihetnél nekik is gyertyát, hogy ők se fázzanak, és világosban éljenek. Bíz én meg is teszem, — mondta maiшки és örömmel futott az erdőbe. Meggyújtott egy nagy gyertyát, és azt egy hókupacra állította. Ezután belefújt kis manó-sípjába. Nyomban nyüzsgés keletkezett az erdőben. összefutottak az Üj év barátai, mégpedig tizenketten. Mind a tizenkét manó elkezdett a gyertya körül körbe-körbe játszani, az Üj év pedig sípján sípolta a talpalávalót. Erre megjöttek az erdő állatai egymás után, és ők is játszani kezdtek a tűz körül. Jött a cinke, a veréb, varjú, meg a szarka, mókus és a nyúl. Amikor a legjobban mulattak, odajött a róka, farkas, meg a medve, és elkezdték harapdálni a nyulat. Erre mindenki megijedt. De mikor a róka, medve, farkas és a nyúl túl közel értek a tűzhöz, és a tűz megperzselte buksijukat, Kék mezőben aranynyáj legelész, mellette egy fényes pásztor heverész. nappal keresem, sehol se találom A Z E R D П A К Ö К 0 É V E egészen megjavultak. Ezután már ők is szépen játszottak, és mindenki vidáman énekelt. Üj év sípja sípolt, zengett, a madárkák csicseregtek. Nyuszi, róka, mókus, cinke, ordas farkas, meg a medve, szárny a mancsba, mancs a kézbe a manókkal ölelkezve járták a víg újév-táncot. A nagy vigalmat meghallották a manószülök is a házban. Örömében így szólt manó-apó az anyához: — Bár öregek vagyunk, anyókám, megnézhetnénk, hogy milyen jól mulat Üj év fiunk az erdőlakókkal! Finnből fordította SZABÓ ZOLTÁN REJTVÉNYÜNK: Mi az? A megfejtést küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, í 801 00 Bratislava, Praiská 3. Gyermekeknek. CSANÁDI IMRE Hónapsoroló Uj év, új év új esztendő! Hány csemetéd van? Tíz meg keltő! Jégen járó Január, fagyot fújó Február, rügy-mozditó Március, Április, füttyös, fiús, Május, Május, virágdús, kalász-konyító Június, kasza-suhintó Július, aranyat izzó Augusztus, szőlő-szagú Szeptember, levelet ontó Október, köd-nevelő November, deres-darás December. Az új évben is szép könyveket sorsolunk ki azok között, akik megfejtik rejtvényeinket. Ezenkívül pedig továbbra is várjuk leveleiteket, rajzaitokat, ötleteiteket. Az új évben jó tanulást és rovatunkhoz jó szórakozást kívánunk minden régi és új olvasónknak! oo 0 ■ 0 ■ Ü ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 3 0 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 0 0 ■b 0 0 n n ■ 0 0 ■ 0 5 ■ 0 ■ Hosszú haját rövidre vágatta, diáklányos frizurával, kis szarvasbőr zacskóban az eladott ékszerek árával, indult el Pestről huszonhat éves korában Szillasy Györgyrié, született gróf Hugonnai Vilma. Nehéz feladatot vállalt: idegen országban, idegen nyelven tanulni, kevés pénzből élni, elviselni annak a társadalmi osztálynak a rosszallását, amelyikhez tartozott, ez rendkívüli bátorságot és kitartást követelt. Tanulmányi évei alatt csupán egyszer, négy év után édesapja temetésére utazott haza Nagytéténybe és onnan Pándra, fiához. Férje szokatlan kedvességgel fogadta, titokban remélve, hogy otthon marad. Az anya látta, hogy fia egészséges, megnyugodva hagyta el kéthónapi tartózkodás után otthonát és visszatért Zürichbe. Az egyetemen egyetlen előadásról sem hiányzott, minden tanára jó minősítést írt indexébe. Kiegyensúlyozott, elégedett volt, érezte, hogy élete értelmet kapott. Örömmel vette magára a fehér köpenyt, amikor a klinikán gyakorolni kellett. Minden orvosi munkát szívesen vállalt. Boncolt, operált, kötözésre járt, élettani kísérleteket végzett, sőt az akkor egészen új mikrobiológiai tanulmányokba is belekóstolt. Felvilágosodott, haladó nézeteket vallott. Nyíltan hangozfatta, hogy a bontakozó új korszaknak olyan nőkre van szüksége, akik tanulnak és tudásukat a közösségnek adják, dolgoznak, mint a férfiak. Ötödéves medika volt, amikor gyakorlóként bekerült a nagy hírű Rose professzor klinikájára, ami a legnagyobb kitüntetésnek számított. A neves orvos felajánlotta, hogy véglegesíti és idegen állampolgár létére is elintézi kinevezését. Rendkívül megtisztelő ajánlat volt, mivel a professzor addig soha nem hívott meg klinikájára állandó munkatársként nőt. Hugonnai Vilma hálásan köszönte meg a kitüntetést, de nem fogadta el. őszintén megmondta, hogy tanulmányai befejeztével visszamegy hazájába. Doktori disszertációját a zürichi kórház első száz gégeműtétjéről írta. Előadása olyan színvonalas volt, hogy utána még évekig emlegették példaként állítva a diploma megvédésére készülő medikusok elé. A tanulással eltöltött nehéz évek határozott, céltudatos embert formáltak a szelíd asszonyból. Egy hideg teli napon, 1879. február 3-án a zürichi egyetemen doktorrá avatták Hugonnai Vilmát. A hallgatók mindegyikének jelen volt a hozzátartozója, csak ő állott ott teljesen egyedül. Szomorú magányosságában is boldog volt, amikor az egyetem rektora és a fakultások dékánjai megszorították a kezét. Hat és fél esztendőt tudott maga mögött, kezében munkája eredménye. GALGÓCZI ERZSÉBET
