Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-03-23 / 11-12. szám
А К I К A MÚLTBA NYITNAK ABLAKOT KARACS TERÉZ Budapesten a Nemzeti Múzeum mögötti Szentkirályi — régen ősz utca — 23 számú házának falán emléktábla hirdeti: „Itt állott Karacs Ferenc rézmetsző háza, ahol Katona József 1811 — 1813-ban lakott“. Ebben a házban született kilenc testvér közül negyedikként 1808. április 18-án Teréz. Otthonukat „Karacs Tuskulánumnak" nevezték baráti körben. A Karacs házaspár otthonának ajtaja megnyílott minden olyan vendég előtt, akit érdekelt a nemzet sorsa, az irodalom fejlődése és terjesztése. A ház állandó vendégei közé tartozott Fáy András, Cseh, Szombath János, Virág Benedeik, Kazinczy Ferenc, Horváth István, Vitkovics, Gorái, Vajda Péter, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty MiháJy, Déryné és még sokan mások, akik azokban az évtizedekben felelősséget éreztek a nemzeti kultúra iránt, és munkájukkal igyekeztek azt fejleszteni. A sors szép hálája, hogy a Karacsház testetlen fenyőfa asztalán született meg Katona József drámája, a Bankbán. Teréz a Kálvin téri református iskola diákja volt négy esztendeig. 1824-ben családjuk barátja, Márton József tanár meghívta otthonába Bécsbe, ahol tíz hónapig tanulta a német nyelvet, a Becsben nélkülözhetetlen társasági etikettet, többféle kézimunkázást és sok más egyebeket, amiket a kor megkövetelt a középosztály leányaitól. Pestre visszatérve folytatta önmaga művelését. Otthonuk kulturált légköre, a házukba járó emberek szellemi színvonala olyan lehetőséget biztosított az önképzésre, amilyen csak nagyon kevés hasonló korú fiatalnak adatott meg. Teréz ügyesen és nagy igyekezettel tanult meg mindent, aminek szükségét érezte. A szülők vagyont nem gyűjtöttek gyermekeiknek, de igyekeztek úgy elindítani őket az életbe, hogy megélhetésük biztosítva legyen. Teréz is kitanulta a fehérnemű- és köntösvarrást, csipketisztítást, sőt a szakácsnői mesterséget is. Bátor, önállóságra törő személyiség 14 volt, abban a korban eléggé ritka jelenség. Ezt bizonyította büszke magatartása is, amikor nemet mondott földbirtokos kérőjének, mert megtudta, hogy annak szülei gazdag menyasszonyt szántak számára és nem örvendeztek fiuk választásának, a vagyontalan Karacs Terézzel kötendő házasságnak. Első irodalmi próbálkozásait a Rajzolatok, Regélő Életképek és a Honderű című lapok közölték. Elbeszélések, kisebb színdarabok és németből fordított versek alkották szellemi munkája első csokrát. írásaiban síkra szállta női nem megbecsüléséért. Ideálja az „életember“, aki a szív és az ész harmonikus kiművelésének egyforma fontosságot tulajdonít Olyan haladó elvei voltak, amelyek egy évszázaddal megelőzték a kort, amelyben élt. Bátran, okosan foglalkozott kora női problémáival. Már 1845-ben hangoztatta, hogy a nők megélhetésének biztosítása érdekében fontos a „kenyérkereseti pályákra" való nevelés. De ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az anyai hivatás és a családi élet szempontjából foglalkozni kell a lányok helyesebb irányú, haladó gondolkozásé felkészítésével a közösségi életre. Nevelési elvei haladónk voltak, sőt több mint száz év előtti tanításából sck minden ma is elfogadható. Napjaink felszínen levő problémájával, a nemi felvilágosítás szükségességével már Karacs Teréz is foglalkozott. Egész életének vezető gondolata, cselekedeteinek, munkájának rugója a haladás volt. „A nők nevelése és művelése, az emberek békés együttélése családi, társadalmi, nemzeti érdek, sőt az egész emberiség haladásának alapfeltétele”, — vallotta. Női eszménye „a családjának és a társadalomnak használni tudó, józan gondolkodású szilárd jellemű nő”. Fontosnak tartotta a nők tanítását, mert „mely családban a nő értelmetlen, ott a férj boldogtalan, a ház fölfordult1'. „Néhány szó a nőnevelésről" címmel öregek ülnek a park padjain. Körülöttük unokák serege. Az utca túlsó oldalán siető emberek. Nincs idő... nincs idő... nincs idő. — Gyorsuló élettempónk dobol az utca kövén, a léptek ritmusában. Majd egyre többen ülnek a park padjaira. Megszaporodik a játszadozó unokák száma is. Nem szeretem a sztatisztikák általánosításait, személytelen adatközlését, egy azonban bizonyosan kideríthető lenne: társadalmunkban az utóbbi tíz évben megnövekedett a nyugdíjasok rétegét alkotó emberek száma. Tegnap egyikük búgó esztergapadot adott át egy fiatal szakmunkásnak, mások szótlanul szorították meg a munkájukat méltató szakszervezeti bizalmi kezét. Majd másnap reggel felriadtak, hogy nem csörög az ébresztőóra ... Igen, igen. Tegnap szándékosan nem húzták fel. Ez így megy néhány hétig, majd ki előbb, ki utóbb beletörődik az idő múlásába. Д XIV. pártkongresszus határozatai pontosan meghatározták az azóta eltelt időszak szociálpolitikai intézkedéseinek programját. Az idős állampolgárokról történő gondoskodás ennek nyomán egyre inkább az előtérbe került. Legfőbb törvényhozási szervünk — a Nemzetgyűlés — elfogadta az ez év január elsejétől életbeléptetett törvényt. Bárki megállapíthatja azonban, hogy ezzel korántsem teljes a kép. Erre szolgálnak bizonyítékul az utóbbi időben szerkesztőségünkbe érkező levelek: „Egyre több nyugdíjas látogatja a könyvet is írt, amelyben boncolgatta a kor ferde kinövéseit, és. a polgári átalakulás követelményeinek megfelelő, demokratikus nőnevelési programot tart a nyilvánosság elé. Számtalan támadás érte, de nem hátrált meg. Merészen szembeszállt az ellenkező véleményekkel, szócsatát vívott a maradi gondolkodású férfi politikusokkal is. „Borzasztó agyrém azon tévelyt nevelésünkben gyökereztetni, mintha egyik ember a másik szolgájává teremtetett volna" — írta. A nők tanítását követelte. A megoldhatatlannak tűnő ellentétek láttán Karacs Teréz az anyák nevelői funkciójának megőrzése mellett és házon kívüli hivatal-viselésük ellen foglalt állást. Azoknak a nőknek védelmében azonban, akik nem anyák, olyan társadalmi intézkedéseket követelt, amelyek biztosítják, hogy egy vagy több szakmában megfelelő 4 képzettséghez jussanak. „A nőt egy hajszállal sem lehet kevésbé emberré alakítani mint a férfit, Olyan nevelést kell adni a nőknek, amely a legszélesebb értelemben világosodott emberré fejleszti, vagyis úgy kell nevelni, mint ahogy a férfit is kellene — élet emberré —” követelte írásaiban. A haladó gondolkodásúak elismeréssel emlegették Karacs Teréz írásait, megvitatták és terjesztették azokat. A Pilvax kávéhárban tanyázó egyetemi ifjak testületileg elhatározták, hogyha találkoznak Karacs Teréz „beszély-írónővel”, mindig kalapot emelve köszöntik, tiszteletük jeléül. 1840-et írtak akkor. Szülei halála után olyan kenyérkereset után kellett néznie, amely megélhetést birtosít számára. Elfogadta a Kál'lay család ajánlatát és Máramarosszigetre költözött, ahol a házibiztos tisztjét töltötte be. Ott ismerkedett meg Löwey Klárával. Barátságuk egy életre szólt, és bár útjaik elváltak, egyforma életszemléletük, a haladásért vívott közös küzdelem örök kapocs maradt a két művelt nő között.
