Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-03-09 / 9-10. szám
nehéz vállalkozásában kapott segítséget olyanoktól, akik eleinte kizárólag az iránta érzett ragaszkodásból vállalták a feladatokat. A Kommunisták Magyarországi Pártja illegalitásba kényszerült, de akik szabadon mozoghattak, beépültek a társadalmi tömegszervezetekbe. Martos Flóra a Magántisztviselők Országos Szövetségében a forradalmi ellenzékhez tartozott, ö szervezte meg a szövetségen belül az első kommunista sejtet. Nehéz és fontos feladatokat kapott. Turista és eszperantó csoportokat szervezett, kitűnő előadássorozatokat tartott. 1927-ben felvettek az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1930-ban letartóztatták és politikai tevékenységéért nyolc hónapi börtönre ítélték. Büntetésének letöltése után a KMP szakszervezeti osztályán dolgozott, ahol országos jelentőségű feladatokat kapott. 1935 júliusában újra letartóztatták, és a Conti utcai katonai börtönben húsz hónapig tartották vizsgálati fogságban. A tárgyalásra 1937 márciusában már súlyos betegen, hordágyon vitték bírái elé. Nemzetgyalázás és hazaárulás volt ellene a vád, de bizonyítékok hiányában a hadbíróság kénytelen volt felmenteni. A vallatás és a börtönélet gyötrelmeinél is jobban megviselte, tanítójának és barátjának Fürst Sándornak a kivégzése. Martos Flórát az illegalitás nehéz körülményei ellenére sikerült átszállítani Csehszlovákiába. A nemzetközi munkásszolidaritás tette lehetővé, hogy Martos Flórát, a magyar kommunista harcost, álnéven sikerült elhelyezni egy Prága melletti szanatóriumban. A gondos orvosi kezeléssel enyhítettek szenvedésein, de egészségét már nem nyerte vissza. 1938. december 30-án meghalt. Martos Flóra érzelemmel és tudatos értelemmel élt és dolgozott. Szerette az embereket és őt is szerették. Vallatta, hogy — „lelki és testi szükséglet között nincs választóvonal, mert az élet egy nagy egesz. B. P. a cigarettát nem adjuk át a másik dohányosnak. S most nézzük a súlyos „bűnöket“, amelyeket a dohányosok elkövetnek. Nem illik másnak az arcába fújni a füstöt, a szivarvéget leharapni, a cigarettacsikk kifúvása vagy hangos kiütögetése a szipkából, a hamu leszórása szőnyegre, tálcára, kistányérra s más alkalmatlan helyekre. A hamutartó az egyetlen hely, ahová a cigarettát vagy szivart letehetjük, de akkor sem szabad megfeledkezni róla, mert tovább égve lepotyoghat az abroszra, bútorra, s kárt okozhat. Ha a hamutartóba helyezett cigaretta kialszik, nem illik újból rágyújtani, viszont ha már elszívtuk cigarettánkat, vagy szivarunkat, a hamutartóban teljesen el kell oltanunk. Nem szép, s főleg nem egészséges a cigarettát „körömig" szívni. Cigarettával, szivarral a szájban nem illik beszélgetni, s ha a dohányos az utcán ismerőssel találkozik, köszönéskor is kiveszi szájából a cigarettát. Látogatót sem illik égő cigarettával akár a szájban, akár a kézben fogadni, de becsöngetni sem valahova. Továbbá: cigarettával nem táncolunk. Betegszobában semmiképpen sem szabad dohányozni, még ha maga a beteg, maga is dohányos, úgyszintén nem illik temetéskor s általában a temetőben dohányozni. Annak ellenére, hogy az orvosok és a kozmer tikusok is megállapították, hogy a dohányzás egészségügyi rendellenességeket s idő előtti ráncosodást okoz, mégis nagyon sok nő dohányzik. Ha nem képesek megválni káros szenvedélyüktől, azt mindenképpen tartsák szem előtt, hogy az egyenjogúság ellenére is illetlenség egy nőnek az utcán dohányoznia. (folytatjuk) PETŐFI SÁNDOR Füstbe ment terv Egész úton — hazafelé — Azon gondolkodóm: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringató, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Míg állni látszék az idő. Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék Röpült felém anyám ... S én csüggtem ajkán Mint gyümölcs a fán. NŐK NAPJA .. . szótlanul REJTVÉNYÜNK: Reggel négy lábon mászik, délben két lábon jár, este meg hármon botorkál Mi az? A megfejtést küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 7. Gyermekeknek. Ezévi 1—2. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Nap, Hold, csillagok. Jutalomban részesülnek: Pollák Csaba, Streda nad B. (Bodregszerdahely), Bitter Adrien, Vojnice (Bátorkeszi), Csánó Ilona, Topofníky (Nyárasd). Volt egyszer egy mesebeli kisfiú, Joncsikónak hívták őt is, mint a legtöbb mesebeli kisfiút. Jó kisfiú volt, meg rossz kisfiú, csöndes is volt, lármás is volt, akárcsak az igazi kisfiúk. Ennek a Mesebeli Jancsikának volt egy üveggolyója, de nem ám olyan üveggolyó, amilyen a te zsebedben van, meg néha az enyémben is! Jancsika üveggolyója igazi varázsgolyó volt: ha jól a tenyerébe szorította, s közben elmondta a varázsigét: „Hipphopp, az legyek, ami akarok!" Mesebeli Jancsika nyomban átváltozott valamivé, amihez éppen kedve volt. Hol cinke képében röpdösött, hol mint vidám mókus ugrált a legmagasabb fák ágain, aztán beállt nyuszinak, őzikének, gyíknak, halacskának, amihez éppen kedve volt. Egy szép napon meg addigaddig szorongatta az üveggolyót, míg medveboccsá változott. Mesebeli Jancsika most mint medvebocs ballagott a szamócás erdőben, összetalálkozott az erdő legeslegöregebb medvéjével, s illedelmesen köszönt neki: — Jó reggelt. Legöregebb Medve! Nem vagyok ám bocs, egy percig se hidd, én vagyok a Mesebeli Jancsika! — Brummm ... Hallottam már róla, te gyerek! Sok kalandodat emlegeti az erdő apraja-nagyja! — Igazán? Ez nagyon kedves az erdő apraja-nagyjától! És mondd csak, Legöregebb Medve, arról is hallottál, hogy hétfőn cinke voltam, ide-oda szálltam, felhők mögött, csillagok közt jártam, de aztán megtámadott a Gonosz Sas? — És hogyan menekültél meg a Gonosz Sastól, hova bújtál előle? — Nem bújtam én sehová! Viszszarepültem az én mesebeli anyukám mesebeli házacskájába, a házacska ablakán kopogtam, kinyílt az ablak, és én megint Mesebeli Jancsika voltam, akit nem bánthat a Gonosz Sas, mert vigyáz rá az anyukája. — Brummm ... — mondta a Legöregebb Medve. — Jó annak, akinek anyukája van. És mikor halacska voltál, és a vizek mélyén jártál..., mesélj csak erről! — Mikor halacska voltam, és a vizek mélyén jártam, a folyóban aranyhomokot, a tengerben drágagyöngyös kagylót láttam. És egyszer hálóba akadtam. De nem ijedtem ám meg! A halászok hangosan dicsekedtek, hogy milyen szép halacska van a hálójukban, ezt meghallotta az én anyukám, odaszaladt, és az erős kezével széttépte a hálót, sírt is, nevetett is, és azt mondta: „Csakhogy ismét nálam vagy. Mesebeli Jancsika!" — Brumm ... —; mondta a Legöregebb Medve. — Jó annak, akinek anyukája van! — Jó bizony— mondta a medvebocs, azazhogy /Mesebeli Jancsika. — Nekem a légjobb a világon, mert szállhatok a felhők között, hogy megszámoljam a csillagokat, lemerülhetek a mély vizekbe, hogy gyöngyöt halásszak, elmehetek akár a világ másik végébe is, nem félek, mert a mesebeli házacska ablakából mindig engem figyel az anyukám, mindig tudja, hol vagyok, mindig tudja, hogyan segítsen, ha bajban vagyok, és mindig megcsókol, ha hazamegyek a világ másik végéből. — Brumm — mondta az erdő legeslegöregebb medvéje. — Jó, ha egy kisfiúnak varázsgolyója van, de a legislegjobb mégiscsak az. hogy anyukája van. 21
