Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-06 / 1-2. szám
5 ja többek között .az ifjúság erkölcsi élete, helytállásuk, egészséges életfelfogásuk, munka- és hazaszeretetük. Azért írja, mert ismeri az ifjúságot, s mert hisz bennük... Ide kívánkozik egy régi levelezőnk véleménye Gajdosíkné Sánta Margité is, aki iskolás korától érdeklődött ankétjeink iránt. Hozzászólt a Vallomás a szerelemről, Milyenek vagyunk, Nem nagy ügy, Mielőtt igent mondanék ankétjainkhoz. Ma szépen berendezett stúrovói (párkányi) lakásukban találtuk a fiatalasszonyt — kismamát. — Hát ilyenek vagyunk, tárja szélesre kezét. Tanulunk, dolgozunk. Nekem külön öröm, hogy férjemmel együtt dolgozom a párkányi papírgyárban, s hogy ezt a lakást a gyártól kaptuk. Közös keresetünkből berendezzük, kettőnk, nemsokára hármunk meleg fészke lesz. . . Szabad időnkben szórakozunk, olvasunk, sakkozunk, sétálunk, az ifjúsági szervezetben dolgozunk. Mindennapi munkánk 1. Paksi László: ... Meg kell tanulnunk szocialista módon élni. 2. Jozetik Edit: Ha az ifjúság védelmében Írok, azért teszem, mert hiszek bennük. 3. Dr. Viola Pál: Még mindig megrázóvá tennék a riportot azok az adatok, amelyek a „főbünös" ellen tanúskodnának. 4. Nagy Elvira: Nekünk nem teher az elöregedett szülő. 5. Zobor Rozália, Sánta Margit és Diószegi Lajos fórumunk régi ismerősei, levelezői. 6. Gajdosíkné S. Margit: Szükséges, hogy néha szembenézzünk önmagunkkal. 7. Szabó és Jozefik nagymama: — Ahol nem teher a gyermek ... _£> 0) '_0 ы t/> •o —i ze — aki, ami családok békéjét dúlja föl, otthonok melengető tüzét oltja ki, emberi életekre tör, közvetve is, közvetlenül is rombol, pusztít. Nem nehéz kitalálni, ki ez a bűnös: az alkohol. — Dr. Viola Pál főorvos (Komórno- Komórom) szerint ez a harc korántsem ért véget. Megrázóvá tennék a körképet azok a statisztikai adatok, amelyek most ide kívánkoznának arról, mennyi házasságot bontanak fel évente, hány közúti baleset történik, mennyi bűncselekmény, károsodás az ember egészségében, a környezet, a családtagok, gyermekek lelkivilágában a tűrhetetlen állapotok miatt. Olyan adatokra gondolok, ahol a főbűnös mindig az alkohol. Az egészségügyi dolgozók hatékony munkája mellett hatóságilag is több szigorra, ellenőrzésre, összefogásra lenne szükség. És persze a legfontosabbra: a szülői példamutatásra, ösztönzésre. Az ember legdrágább kincse az egészsége, — s mi azt szeretnénk, ha minden ember gazdag lenne.. . Erről a témáról tehát nemcsak érdemes volt beszélni, — hanem még most is szükségszerű. „Teher-e a mama’’, kérdeztük néhány évvel ezelőtt, amikor az elöregedett, beteg, fizikailag vagy szellemileg csökkent értékű idős emberek, szülők védelmére keltünk. Nagy Elvira, a ga bei kovái (bősi) nyugdíjasok otthonának igazgatóhelyettese így emlékezik vissza: Az ankétindító riportalany ma otthonunk lakója. A közvélemény legnagyobb segítsége mellett is, akkor így rendeződött a sorsa. De meg kell mondanunk azt is, hogy időközben szociális otthonaink olyanokká váltak, hogy csak igazán elvétve ejti ki valaki a riasztó szót: menház. Nem is az, hiszen vannak, akik saját kérelmükre jönnek ide, mert igénylik a törődést, gondoskodást, embertársaik szeretetét. Hamarosan megszoknak itt, és ez az utolsó otthonuk — ahol nem hagyják őket cserben . .. Beszélni erről a témáról mégis érdemes volt, hiszen sohasem elég hangsúlyozni, hogy az idős embereknek, főleg ha szüléinkről van szó, hálával tartozunk, segítenünk nekik erkölcsi kötelességünk. S ha mégis elriasztó esettel találkozunk: ne példa legyen a rosszra, hanem intelem a jóra... Szabóné Jozefik Edit (Vojnice-Bátorkeszi) az első ifjúsági ankéton tömören így fogalmazta meg, milyennek képzeli el a jövő nemzedéket: „Új típusú, szocialista emberek akarunk lenni, erkölcsösek, gerincesek . . .” Akkor még ő is a legifjabb nemzedékhez tartozott, ma két gyermek édesanyja, dolgozó nő. Tollát komoly témájú novellák, elbeszélések, regény írására használja. Témáéitól lesz életünk egyre tartalmasabb. Békés társadalmunkban az alkotó, teremtő munka, a kitartás is hazafiság, és példamutató magatartás a fiataloktól. Sokszor latolgattuk, “ha egy új ankétot indítottunk el, vajon megéri-e. Előbbre visszük-e vele társadalmunk tudati fejlődését... Most, amikor ünnepi számvetést készítünk, elmondhatjuk, hogy mindenképpen érdemes volt. Mert nem a bölcsek kövét keresgéltük, hanem a kommunista erkölcsű ember formálásában kívántunk részt venni. Ebben a bonvn'ult fejlődési folyamatban nem lehet egv két év alatt célt érni. De előbbre vinni ezt a folyamatot kötelességünk. Visszapillantásunk ezúttal kiindulópontja a további új céloknak, feladatoknak. 15
