Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-24 / 7-8. szám
Huszonkilenc éves, vígkedélyű, de komoly gondolkodású lány vagyok. Ezúton keresem annak a jelíemes, komoly férfinak ismeretségét, aki boldog családi életre vágyik és hisz abban, hogy megtalálja. Jeliqém: .Bennem nem csalódsz!” Huszonegy éves, elektrotechnikai szakközépiskolát végeztem. A katonaidőt már letöltöttem. Most mint televíziószerelő dolgozom, jó fizetéssel. Nagyon egyedül érzem magam. Társaság hiányában ezúton szeretnék korban hozzám illő karcsú, intelligens lánnyal megismerkedni, aki sze-Huszonhat éves, 160 cm magas, barna, hosszú hajú, kék szemű elvált asszony vagyok. Van egy hatéves kislányom. Szüleimmel lakom. Szeretem a természetet, szívesen utazom. Nagyon egyedül érzem magam, egyedüli vigaszom a kislányom. Társaság hiányában ezúton szeretnék becsületes, minden káros szenvedélytől mentes férfival megismerkedni 28—35 korig, aki hű élettórsam és kislányomnak jó apja lenne. Jeligém: .Mert minden ember boldog akar lenni*. Huszonnyolc éves, 170 cm maSZERETNÉK RÁTALÁLNI retetre, boldogságra vágyik, úgy mint én. Komoly, becsületes lány fényképes levelét „Vadrózsa 15—1“ jeligére várom. Két jóbarát: 23 éves, 170 cm magas, és 26 éves, 170 cm magas, zöld egyenruhát viselő fiatalemberek, szeretnének korban hozzájuk illő lányokkal megismerkedni. Jeligéjük: „Várok rád”. Tizenkilenc éves, 175 cm magas, barna hajú mun/iáslány vagyok. Szeretnék magas, fekete hajú fiatalemberrel 21—24 éves korig megismerkedni. Szeretem a könyveket, kedvelem a zenét és a természetet. Komoly, nem kalandra vágyó fiatalember fényképes levelét „Rózsák” jeligére kérem. gas, érettségizett lány 30—35 éves, magas, intelligens férfi ismeretségét keresi. Jelige: „Egyszerűség”. Huszonhét éves, 173 cm magas, diplomás fiatalember komoly ismeretséget szeretne kötni 20—25 év közötti érettségizett, megfontolt, szolid lánnyal. Csak fényképes levelekre válaszolok. Jeligém: „Valakit szeretni és valakitől szeretve lenni, csak így értelmes az élet". Huszonegy éves, 170 cm magas, barna hajú, csendes fiú vagyok. Társaság hiányában ezúton szeretnék komoly, becsületes lánnyal megismerkedni, aki nem kalandra, hanem szeretetre, boldogságra vágyik, úgy mint én. Szolid, becsületes lány levelét „Szeretném, ha szeretnél” jeligére várom. LEVELEZNÉNK Tizenhat éves magyarországi olvasónk szeretne hasonló korú, csehszlovákiai fiatalokkal magyar nyelven levelezni, barátságot kötni. Kedvtelése a fényképezés. Bélyegeket, és képeslapokat gyűjt. Címe: Diós Éva, 1102 Budapest X. Kolozsvári u. 13. fszt. 4. Magyarország. Tizenkilenc éves rymarovi lány szeretne magyar fiatalokkal levelezni, barátságot ikötni. Címe: Katka Patasiová, 795 01 Rymarov, Opavská 17. okres Bruntál. Négy barátnő a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásból szeretne külföldi fiatalokkal barátságot, ismeretséget kötni. Magyarul, szlovákul, oroszul és németül is szívesen leveleznének. Szeretik a zenét, szívesen táncolnak. 16 évesek. Táncdalénekesek, színészek és műkorcsolyázók /(épeit gyűjtik. Címük: Kecső Katalin, 982 63 Skeresovo 41. okres Rimavská Sobota — Orbán Márta, Visnovo 9. p. 982 63 Skeresovo, okres Rim. Sobota — Tóth Gyöngyi, Levkuska 39. p. 982 62 Gém. Vés. okres Rimavská Sobota — Lassán Erika, Polina 7. p. 982 63 Skeresovo, okres Rimavská Sobota. Tizennégy éves Vel7<y Kamenec-i (nagykövesdi) diáklány szeretne 13—14 éves tanulókkol-úttörőkkel magyar nyelven levelezni. Szeret olvasni, kedveli a tónczenét. Címe: Várfalvi Ilona, 076 36 VeTky Kamenec 77. okres Trebisov. Ez igen! Csúcsforgalom idején történt. A vevők özönlöttek az üzletekbe, áruházakba, olyan tömeg volt, hogy szinte alig lehetett hozzáférkőzni a pulthoz, hát még a kívánt áruhoz. Volt mit tenniük az elárusítónőknek! Hát még a pénztárosnőknek! Hosszú sorok kígyóztak a kasszánál és a gépet kezelő pénztárosok szinte gépiesen végezték már a dolgukat. Egy szempillantás a blokkra, az öszszeg hangos megjelölése, a számok kitekercselése, a vásárló pénzének felváltása, illetve a visszaadás és így megállás nélkül, újra elölről szünet nélkül. Közben ügyelni arra, hogy az összeg egyezzen, se a pénztárt kezelő, se a vásárló ne csapódjon be. Éppen erről van itt szó. Egy fiatalaszszony ötvenkoronással fizetett, de a pénztárosnő hogyhogy nem, valószínűleg a munkatöbblet okozta fáradság miatt, — százkoronából akart neki visszaadni. A fiatalasszony azonnal figyelmeztette tévedésére. A pénztáros hálásan megköszönte, mert még van aki örül az ilyen tévedésnek és a váratlan „nyereséggel“ sietve távozik... 12501 Fiatalok csoportja egy állomáson. A legújabb divat szerint öltözöttek, jól megtermettek, majd kicsattannak az egészségtől, feszülő energiáktól, hangosak, szertelenek. Ismerős kép ugye? Az ember kedvtelve legeltetné, rajtuk a szemét, ők a „jövő, a reménység", mindennek a folytatója, ha elcsépeltek is ezek a kifejezések ... Minden rendben is lenne, ha ... Ha a hangos jókedv, életigenlés megnyilvánulásait nem rontaná le a selejtes beszéd, amelyet maguk között folytatnak. A fiúk között a lányok a fő téma, természetesen. De milyen hangnemben! Egymást túllicitálva, szemeliáthatólag tódíva, kiszínezve közlik egymással „sikereiket", élményeiket, kalandjaikat. A beszédüket tele szájjal mondott, közbevetett káromkodásokkal „fűszerezik". Nem kímélik sem az apját, sem az anyját, csak mondják és mondják, végül már elsikkad a beszámoló és csak a csúnya szavak áradata következik egymás után, nyomában a felfeltörő vihorászással. Győztes hadvezérként figyelik a hatást hősi szereplésük utón, vajon környezetük miként fogadja a hallottakat. És éppen itt a hiba. Mármint a másik hiba. Mert ha a csoportban lányok is vannak vagy a közelben ácsorognak és talán éppen oz ő „tiszteletükre" hangzanak el a fülsértő megjegyzések, miért nevetnek egyetértőén. Miért nem intik le a szájhősöket azzal; így akarnak szebb színben feltűnni, azt gondolják, ezzel hódítanak, ha fenegyerekeskednek? Ha tele szájjal fröcskölik az ocsmányságokat, ho a női méltóságot képletesen sárba tapossák?! A lányoknak kellene visszoutasitani (csak nem kapcsolódnak be ők is?!), leszerelni az ilyen viselkedést, vagy a felnőtt férfiak között nem akad senki, aki figyelmeztessen?! VONAL ALATT ■ VARIÁCIÓK A TEJRE ■ Régebbi jegyzeteim között lapozgatva piros szín hívja fel figyelmemet a bekeretezett jegyzettöredékre. Gondolatparipámon száguldók visszafelé az időben. Helyszín: egy gömöri kis falucska. Még sápadt a nap sugara, de a tejeskannák már katonásan sorakoznak az üzletek előtt. A nénikék is sorban állnak tejhordó edényeikkel. Négyötliteres edényekkel... Boldogsággal önt el egy pillanatra az a tudat, hogy szocialista hazánkban a tejtermelés állandó növelésével egyre nő a lakosság igénye a racionális táplálkozás iránt, mely szerint a tejből állandóan többet és többet kell fogyasztanunk. Elképzelem, hogy a kis emberpalánták reggelente mosollyal az arcukon szürcsölik a tejecskét ... Látom, amint a moslékot fehérre színezi a fentebb említett folyadék. Látom, amint a rózsaszínű bőrű, szépen fejlődő malacok vígan szürcsölik a tejjel bőven locsolt táplálékukat... A gazdasszony mosolyogva dicséri a szépen fejlődő malackáját. „Bizony, tejjel nevelem én. Meg azután olcsóbb is ez, mint a dara “ így is lehet értelmezni a takarékossági mozgalmat... „Szemünk fénye“ reggelijét nem tejjel, hanem orosz, indiai, kínai vagy éppen hárslevelekből főzött teával teszik változatossá. Ha véletlenül az ő poharába is kerül egy kevés tej, határozott kézmozdulattal tolja félre: Nem kell! Gyerekszája meg is magyarázza a szülőnek — aki a kezdeti szép szótól lassan a nadrágszíjig érkezik („Megiszod, vagy...!), — „a tej, az nem jó, hisz mindig a kucu issza meg“. Ülök a vendéglőben. A csöppség vígan lovagol nagyapó térdén, s várja, vajon hozzák-e már a sötét üvegben azt a kissé kesernyés folyadékot, melyről a nagyapi azt mesélte, olyan az nekik, mint kisbabának a tej. Az első kortyok természetesen a gyereket illetik meg... Ez, ugye, szintén nem tej! Pedagógusok megfigyelésének eredménye az, hogy reggel nem táplálkozik megfelelően a gyermek. Egyoldalú, nehéz kosztot (zsíroskenyér, kolbász, szalonna stb.) kap vagy egyszerűen üres tea után indul az iskolába. Ez a jelenség főleg a bejáró (falusi) gyerekekre érvényes. A tanító vállára eggyel több gond nehezedik. Ha lehetséges, megszervezi az iskolában tízóraira a tej árusítását. így próbálja helyrehozni a szülők által elkövetett bakit... De sok esetben éppen a szülők akadályozzák ezt is, mondván vigyen inkább iskolába is egy jó karéj kenyeret kolbásszal a gyerek! Nem vázoltam itt a tej tápértékét. Csupán a nagyítólencse alá helyeztem: Milyen szépen fejlődik tőle a kucuka! Azt mondják, hogy valótlant állítottam?! Kíváncsi vagyok hányán isszák reggelente a felnőttek közül? Ugye, inkább a sör, meg a kisüsti... Mintha a régi reklám a tejet ítélte volna megvetésre. „A tej öl, butít és nyomorba dönt!“ Az csak a disznónak jó! Csemetéjük étlapjába ezentúl tehát gyakrabban iktassák be a „felnőttek tejét“, a folyékony kenyeret! Hiszen telik rá! Én viszont csatlakozom azokhoz az állati ízlésű emberekhez, akik továbbra is a fehér folyadék hívei maradnak. Egy tejivó állampolgár: ''P - . /A &/o-ЯШ 27
