Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-24 / 7-8. szám
száron már fiatal korban kipattanó visszerek. És hordták az emberek a gagóra akasztott vödrökben hegynek fölfelé a ladmovcei (ladmóci) vizet, amely nem akart hegynek fölfelé folyni, azért oda kellett cipelni. A felső utcák lakosai részére volt egy gyér vizű községi kút, de a legnagyobb szükség esetén, nyári időben az igényeknek csak kis százalékát volt képes kielégíteni. Szerencsére a faluban sosem jegyeztek fel jelentősebb tűzesetet, mert bizony az állandó vízhiány miatt nem lett volna még a legsürgősebbre, az oltásra elég a víz. Kacsmarik Ilonától a helyi nemzeti bizottság titkárától tudom meg, hogy a falu vízvezetékének története már 1969-ben elkezdődött, mikor is „kimérték a jövendő vízvezeték helyét“. Majd a falu vezetőségét értesítették, hogy 1969 negyedik negyedévére besorolták a tervbe a vízvezeték építését. Ladmóc felett a hegyen víztároló épült, Ladmóc és Zemplén számára, majd még 69-ben a helyszínre szállították a vízvezetékcsöveket. 1970- ben elkészült a vízveték hálózat első részlege, a víztároló. Az alsó, a Bodrog menti utca, ahol szinte minden udvarban van kút, megkapta a vízfalut csak úgy találjuk meg, HŰÉI hogy a Bodrog jobb partját képletesen szinte végigtapogatjuk, míg kezünk meg nem akad a Bába hegybe és a hegyoldalon szétszórt házakba. Kicsit furcsa, hogy ebben a locs-pocs időben a vízről kell írni. Valamilyen mese lenne jó, hogy „Miért nem akart a ladmóci víz hegynek fölfelé folyni?", vagy akár egy Mátyás királyos történet, amelyben kutakat ígér a jó ladmóci mészégetőknek. De mese nincs, sőt még élő ember sincs az utcán, aki ilyen történetet nagy hirtelen kitalálna. Viszont van helyette egy igaz történet. A falu a karsztos Bába hegy délkeleti oldalán öt utca, amelyekből a Bodrog-menti alsó utcán kívül a többi állandó vízhiányban szenvedett, mivel a hízelgő nevű hegy nem kényeztette el a rajta lakókat ivóvízzel. Akik a magasabban fekvő utcákban laktak, azoknak 25—30 m mély kutat kellett volna fúrniok, hogy elérjék a talajban összegyűlő víz szintjét. Annyi pénze viszont egyetlen ladmóci családnak sem volt, hogy ilyen drága vizet megengedhessen magának. Maradt tehát a „gagó", ahogy itt a mérlegfát hívják s a láb-AMELYIK NEM AKART 10 V — •« > _4> О N «Л < >О < z vezetéket, mert erre vezetett a főnyomócső a víztárolótól Zemplén felé, úgy hogy a bekötést itt kellett kezdeni. Azért bocsátottam előre a „fónyomócsö" problémáját, mert jelentős viszályokat szült az alsó utca és felső utcák lakosai között. Ki, miért s hogyan kapott előbb vizet.. . egyszóval a vízvezetékhálózatba félig bekötött falu a viszálykodások melegágya volt, különösen akkor, amikor az I. részleg, a víztároló és az alsó utca bekötése után a kivitelező a kosicei magasépítő vállalat elvonult. Eltelt csaknem három év és nem volt aki a II. részleg építését vállalja. Ekkoi mozdult meg a falu, panaszaikkal szinte valamennyi fórumot bejárták, míg orvoslást leltek. Még a SzIKP KB első titkárának, Jozef Lenárt elvtársnak is írtak bajuk orvoslása ügyében. És megindult a megmerevedettnek hitt építkezés. Mendel Jozef mérnök a trebisovi jnb elnöke felkérte a Járási Építkezési Vállalatot a munkák elvégzésére és végül 1975 októberében átadták az egész vízvezetéket a falu lakosságának. Samalik Margit a helyi pártszervezet elnöke a falu végén lakik, magasan a domboldalon. IGAZ MESE
