Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-24 / 7-8. szám

Szerencsére, a mentőszolgálat ténykedése nem kapcsolódik mindig tragédiához. A piros ikabátos fiúk alkalomadtán rengeteg vidám történettel is szolgálnak. Az egyik a Chopokon történt.

Késő éjszaka érkezett a mentőszolgálat jasnói állomására a hír, hogy az egyik menedékhózba egy sielö nem tért vissza, s hogy alkonyaikor látták utoljára a Chopok lejtőjén siklani. Amikora nyomozás a többi menedékházban sem járt eredménnyel, riadót fújtak és a mentőszolgálatosok éjneik évadján nekivágtak a terepnek. Már fölvirradt a reggel, de még mindig sehol semmi. A vaskötélpályán fölérkeztek már az első sielők, akik közül sokan fölajónlottáik segítségüket a holtfáradt mentőszolgálatosoknak. Amikor az eltüntet mór vagy egy óra hosszat így megszaporodva 'keresték, ez egyik önkéntes megkérdezte, hogy tulajdonképpen ki az, akit keresnek. Ekkor derült ki, hogy ő a keresett. Az illető ugyanis este nem tért vissza a menedékhózba, hanem lement a Chopok túlsó oldalán levő hotelba és ott töltötte az éjszakát, reggel pedig az első felvonóval fölvitette magát a tetőre és beállt a keresők közé. így történt, hogy — saját magát kereste.

És hogy milyenek valójában ezek a mentőszolgálatos fiúk? Nem szupermanok. Egyszerű emberek, de mindig és mindenütt 'készek segíteni. Gondolom, ez a legfontosabb.

sut

^Étőangyalok"