Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-02 / 39-40. szám
napközi otthonba járnának Megszoknak a közösségi életet, ami további tanulásukra is kedvezően hotna. Megértem aggodalmát, de igyekezzen ezt a problémát is békésen, férjével egyetértésben megoldani. Leveléből nem tűnik ki, városban vagy falun laknak-e, a házuk sajátjuk, vagy a szülőkkel együtt vették. Ilyen lényeges körülmények ismeretének hiányában a további együttélést javasolom. Szervezzenek barátaikkal közös kirándulást, a nagyszülők biztosan elvállalják a gyerekeket, más alkalommal pedig az egész család menjen együtt a környék valamelyik kedvelt kirándulóhelyére. Kovád Zsuzsanna, Tinává Egymásra vannak utalva Molnórné az olvasóktól kér tanácsot: hogyan lehetne megváltoztatni a felborult családi és házi rendet. Mostanában gyakran halljuk, hogy .ezek a fiatalok nem tisztelik az időseket, pazarolnak, mert mindenük megvan". Az én nézetem szerint nem minden fiatal ilyen. Ha Molnárék menyecskéje nem ért egyet a megszokott, hagyományossá vált házirenddel, ez lényegében hiba. A ház fiatal lakójának illene tiszteletben tartani a nagymama szokásait, főleg akkor, ha egy fedél alatt laknak, sót a gyermeknevelés és háztartás a nagymama gondjaira van bízva. Ha a menyecskében felmerül az a gondolat .ki vagyok én?“, ezek után a ház rendje felborul, az Trnyós háttérbe szorul, noha a fiatalasszony munkaviszonyban van és a családi gondok a nagymamára hárulnak. Molnárnénak értékelnie kellene az anyós sokoldalú segítségét, és ha ezeket nem veszi figyelembe, akkor a hibát a nevelésben kell keresnünk. Társadalmi átalakulásunk szocialista életmódot biztosít mindnyájunk számára. Szocialista társadalmunk teremtette meg azokat az anyagi feltételeket, amelyek egynéhány fiatalnak .természetesek". A menyecske szülei aligha ismertették leányukkal a múlt minden gonoszságát és nyomorát. A múltból okulva inti a fiatal Molnárnét az anyósa a takarékosságra, idősek szokásának betartására. Én szemtanúja vagyok az együttélések szép példáinak, mert sok ilyen is van. Molnórné panaszos levelében azt hangsúlyozza, hogy a nagymama mindent elvégez, még az étrendet is ő irányítja, „de jó indulattal". Az még érdekesebb számomra, hogy .segítő készséggel" tönkretesz minden elképzelést. Azt ugyan furcsának érzem, hogy a nagymama csakis a fia kedvét keresi. Dehát milyen anya az, aki nem kedvez a saját fiának? A menyecskének terhes a nagymama tapintatossága, segítsége, munkája. Azt azonban meg kell mondani jó tanácsként: Az öregek hatalma, ami az .én építettem", .nálunk laksz“, „a fiam vett el“, és így tovább kijelentésekben hangzik el, nagyon kellemetlen a fiatalok számára. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fiatalok más életmódot akarnak élni, hiszen a világ is megváltozott és minden ami körülöttünk van. változáson megy keresztül. A Molnár-csalódnak egy asztalhoz kell ülnie, higgadt, barátságos hangon, kölcsönös megértéssel tisztázniok kell az eddig felmerült vitás kérdéseket. Molnárék egymásra vannak utalva. Mind családtagok, egyenrangúan kell azokról a kérdésekről dönteniük, amelyek békés életüket megzavarták, de azt is figyelembe kell hogy vegyék: az öregek a munkájuk után tisztességes lakást érdemelnek és nem pedig nyári konyhát. Ha az anyós ízletes ételt tud készíteni és jóindulatból teszi, bátran egy tűzhelyen főzhetnek, Búkor lózsel, Zemné (Szimö) VONAL ALATT az eszembe: kél kis csimpánzbébi igazi mamáját egy tökéletes műanyával helyettesítették. Az anyarobot tökéletesen ellátott minden funkciót, amit az igazi csimpánzmama. A műanya tisztogatta a bébiket, óvta őket öttől, hogy meg ne üssék magukat s rendes majomtejjel táplálta műemlőiből és bizonyos .anyai“ hangokat is produkált. A kél kis csimpánzbébi remekül lejlödött, gyarapodtak súlyban, növekedtek magasságban, egészségesek voltak. És mégis valahogy valami baj történt: mások voltok, mint azok a kis csimpánzok, amelyeket az igazi mama nevelt. Nem voltak játékosak, kevésbé simulékonyak, inkább támadó hajlamokat árultak el és végtelenül bizalmatlanok voltak egymással és ápolóikkal szemben és teljesen közömbösek о műonyával. Nem volt nehéz rájönni, hogy a műanya nevelte csimpánzbébik pszichológiai lejlödése azért alakult ilyen nem kívánatos módon, mert nem ismerték az anyai test melegét. A tévé-mesében sincs meg az anya hangjának megnyugtató simogatása. Nem hiányzik ez a mai gyerekeknek? Azt hiszem igen. Sőt, nagyon hiányzik. És milyen szép lenne, ha arról, akiről ebben az évben megemlékezik az UNESCO, a sajtó, a rádió, a könyvkiadók szerte a világon, megemlékeznének az édesanyák is. Úgy, hogy anyuka (minden anyuka) odaülne о kiságy szélére estéről estére és kedves hangján odaajándékozná kisliának, kislányának a legszebb Andersen-meséket. . . Egy életre szóló, felejthetetlen ajándék lenne. ЛТАМ az igazsághoz ..Az egyház a Galilei ellen 1633- ban hozott ítéletet csak 1972-ben hatálytalanította, — olvastam nemrégiben. Lehetséges ez, vagy tévedés történt az évszámokban?" — ezt kérdezi К. I. koáicei olvasónk. Nem történt tévedés az évszámokban. A tény igaz. A kérdés pedig nemcsak időszerű és érdekes, hanem vallástörténeti szempontból egyedülálló is. E számunkra megdöbbentő tény legfőképpen azzal magyarázható, hogy az egyház nagyon ritka esetben volt hajlandó elismerni vereségét, még a tudományos felfedezések, bizonyító tények ellenére sem. Igen erősen és általában logikátlanul védte mindazt, amit istennek tulajdonított, ami istentől származott. Ilyen hipotétikus tanítás mögé bújt akkor is, amikor a középkor oly nagy tudós egyéniségét ítélte el, mint Galileo Galilei (1564—1642), a kiváló olasz csillagász, fizikus, matematikus, a materialista világnézet egyik előfutára. A középkori keresztény államok „rendőri apparátusának" szerepét az inkvizíció töltötte be. Kegyetlen megtorlásokkal, brutális eszközökkel védte az egyházi szellem sérthetetlenségét. A történelemben sok példa van erre: Giordano Bruno filozófus máglyán halt meg, ugyanúgy ért véget Ján Hús élete, Johannes Kepler német csillagász és matematikus Grázból Prágába menekült nézetei miatt, Galileit haláláig az inkvizíció fogságban, illetve házi őrizetben tartotta Az inkvizíció eltiprója volt minden haladónak, tudományos felfedezésnek. amely ellenkezett az 6 érdekeivel. Pedig Galilei korszaka a nagy felfedezések kora volt, főleg a csillagászat és a matematika területein. A társadalom fejlődése az új kor felé haladt, a nagy természettudományi és társadalomtudományi felfedezések felé. Mi is volt tulajdonképpen Galilei „bűne" ? Az, hogy Kopernikusz híveként vallotta a heliocentrikus elméletet, vagyis azt, hogy a Föld saját tengelye körül forog, és kering a Nap körül is, a majd másfél évezreden át uralkodó és a vallás által hirdetett, visszavonhatatlan geocentrikus, ptolemaioszi nézettel szemben, aminek alapját az képezte, hogy a Föld a világmindenség közepe Galileit ezért a nézetéért, amelyet természetesen tudományos lényekkel tudott bizonyítani, a „szent inkvizíció" 1933. június 22-én a Santa Maria sopra la Minerva-i dominikánus kolostor nagytermében életfogytiglani házifogságra és tanainak visszavonására ítélte. Innen származik az egészségében megroppant és megfélemlített tudós híres mondása: E pur si muove — Es mégis mozog (a Föld). Nemcsak Galilei tragédiája volt ez, hanem sok nagy tudós lett a teológiai spekulációk áldozata. Majd három és fél évszázadon keresztül érvényben volt az inkvizíció ítélete. Csak Galilei halálának 330. évfordulója alkalmából hatálytalanította az egyház az ítéletet. Ez azzal magyarázható, hogy a XX. század első felében a tudományok rohamos iramban fejlődtek. Olyan felfedezések és elméletek láttak napvilágot, amelyek kézzelfogható bizonyítékokkal alapjaiban megingatták az egyház elméletét, tanítását. Pl. Einstein relativitás-elmélete, az elektronika és kémia fejlődése, a kibernetika létrejötte és még sok átütő erejű felfedezés, amely szükségszerűvé tette, hogy a világ egyházi központjai, főleg a Vatikán, hirdessék és propagálják a vallás és tudomány, a teológia és a filozófia (látszólagos) megbékélését. Látszólagos megbékélésről van szó, mert hisz a vallás az idealista világnézet talaján áll. abból táplálkozik. Ezzel szemben a marxista filozófia a tudományos ismereteken alapszik, és kölcsönhatásukban az ismeretek tömege egyre terebélyesedik, bővül. És ezt a tényt a vallás semmiképpen sem hagyhatja figyelmen kívül. Válaszolt: Jalec Eduárd, adjunktus, Nitra Sorozatunk eddigi részében nagy élettapasztalatokkal rendelkező, idősebb olvasóink, elvtársak vallottak életükről, világnézeti meggyőződésükről, az útról, amely az igazság felismeréséhez vezetett. Tanulságos, őszinte vallomásaik az élő példa erejével hatnak főleg a fiatalabb korosztályra. A fiatalokra, akik gyakran még az útkeresés nehéz idejét élik, s akik nemegyszer a modern, tudományos világnézetre nevelő iskola és a tudománytalan. vallásos szellemben nevelkedett szülök tűzharca. — de legalábbis kétvágányú nevelése közepette nevelkednek. Részesei voltunk vitáknak, ahol erről meggyőződhettünk, s ahol egyben azt is megállapíthattuk, hogy fiataljaink helyes úton járnak, pedagógusaink, nevelőink teljes felelősséggel készítik fel tanítványaikat az életre, minden igyekezetükkel a tudományosan megalapozott materialista világnézetű szocialista embertípus kialakításán fáradoznak. Ebben kíván szerkesztőségünk további segítséget nyújtani olvasóinknak, levélíróinknak. A továbbiakban nemcsak vallomásokat közlünk, hanem kérdésekre is válaszolunk. Leveleiket a következő címre küldjék: Nő szerkesztősége, Bratislava 801 no. Prazská 5. 15
