Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-02 / 39-40. szám
NÉGY SZOCIALISTA ORSZÁG nőküldöttei találkozójának színhelye volt augusztus végén Trebisov (Terebes) városa. Az ünnepi díszbe öltözött városban már a reggelt nátaszó köszöntötte, nótaszó fogadta a vendégeket is, akiknek első közös útjuk Dargovra vezetett, a dombtetőn felállított Hősök emlékművéhez, hogy megkoszorúzzák a hágóért folyó harcokban elesett húszezer szovjet katona sírját, hálás tisztelettel hajtsanak fejet a felszabadító hősök emléke előtt. A tiszteletadás után a Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország és hazánk nőküldöttei a trebisovi Lenin-park szabadtéri színpadának nézőterén az „Egyenlőség, fejlődés, béke" — jelszó alatt megtartott ünnepi nagygyűlésen vettek részt. A vendégeket és a résztvevőket Jozef Gazdik, az SZLKP terebesi járási bizottságának vezető titkára üdvözölte, majd Marie Kabrhelová, a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. — Nemzeteink és a Szovjetunió nemzetei közötti őszinte barátságnak mély gyökerei vannak — hangoztatta Kabrhelová elvtársnő. A továbbiakban arról beszélt, hogy az Októberi Forradalom országának népe példaként állt és a reményt jelentette éppúgy a cseh és szlovák, mint a magyar és lengyel nép számára a fasizmus elleni harcok idején. A szovjet elvtársak voltak azok, akik példát mutattak, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak a partizánharcokban és minden áldozatot vállaltak, hogy népeinket felszabadítsák a fasiszta terror alól. Marie Kabrhelová a Nők Nemzetközi Évének jelentőségére is kitért. Párhuzamot vont a szocialista, valamint a kapitalista és a fejlődő országokban élő nők, édesanyák helyzete között. Beszélt arról a megbecsülésről, amelyet a szocialista társadalomban élő nő élvez, az eredményekről, melyekből a nők egyenrangúan és alkotó igyekezettel veszik ki részüket és a felszabadulásunk harminc esztendeje alatt megteremtett javakról, a családok, a nők és a gyermekek életkörülményeit megkönnyítő, szépítő, tartalmassá tevő vívmányok2 ról. Mindez szocialista társadalmunk emberről történő, sokoldalú gondoskodásának bizonyítéka. A Nők Világkongresszusáról szólva hangsúlyozta, hogy szolidaritásunkat erkölcsi és anyagi támogatással is kifejezésre juttatjuk a kongresszuson részt vevő küldöttekkel szemben, különösen felkaroljuk azokat a nőket, édesanyákat, akik egyenjogúságukért, emberi jogaikért, gyermekeik szebb holnapjáért küzdenek. Ebből az alkalomból küldjük forró üdvözletünket, és őszinte együttérzéssel gondolunk a hős chilei anyákra, támogatásunkról biztosítjuk az arab népek igazságos harcát az izraeli agresszió ellen, támogatjuk Portugália népének a reakció ellen, a demokráciáért és a haladásért folytatott igazságos harcát. Az ünnepi beszéd után az egyes küldöttségek vezetői adták át hazájuk üdvözletét. Irena Petrovna Timcsenko, az ukrán küldöttség vezetője a szovjet nők üdvözletét tolmácsolta azzal, hogy amikor hálával gondolunk a hősökre, egyben fogadalmat is teszünk, hogy a békéért, amiért életüket áldozták, tovább harcolunk. Bonta Klára, a magyarországi és szükebb hazája, Borsod megye asszonyai nevében köszöntötte a nagygyűlést, és a felszabadulás napjaira emlékezve arról beszélt, hogy valamennyien azt kívánjuk, a felszabadulás óta felnőtt nemzedékek soha ne ismerjék meg, mit jelent a háború. Szófia Sztarosz, a lengyel nőküldöttség vezetője a lengyel nők munkájáról, életéről, békeharcáról beszélt. Ismerjük a lengyel nőket, tudjuk milyen emberfeletti erővel vettek részt hazájuk újjáépítésében, most ugyanilyen erővel küzdenek azért, hogy megszilárduljon és tartós legyen az egész Földön a béke. Az internacionalizmus szellemében megredezett nagygyűlésen sok ismeretség kötődött, sok őszinte barátság szövődött. Négy szocialista ország asszonyai kerültek még közelebbi kapcsolatba, baráti közelségbe egymással, hogy így még erőteljesebben és eredményesebben küzdjenek nemes célúkért: gyermekeik felhőtlen jövőjéért, a .világbékéért! Nagy László felvételei
