Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-02 / 39-40. szám

Irta történet

Kötelességemnek tartom én is. hogy a fiataloknak leírjam múltam szomorú emlékeit.

Anyám fiatalon megözvegyült. Az első házasságából két fiúgyermek született. Egyiket elvitték katonának — maláriában halt meg. Én nem ismertem. Akkor születtem, amikor a másik bátyám megnősült. Anyám második házasságából hét leánygyermek született, ikrek is. Közülük egy meghalt, hatan maradtunk. Egy kis szobakonyhás földes lakásban éltünk, a mostanihoz képest inkább csak bódénak nevezhetném. Apám napszámos volt, nyáron arató az uraságnál. Volt ugyan három hold földecskénk. de ez kevés volt egy ilyen sokgyermekes családnak.

1925-ben kezdtem iskolába járni. Akkor minden csütörtökön iskolai szünet volt. Hogy mivel töltöttem el ezt a szabad időt?

Reggel hat órakor gyülekező volt a falu közepén. Az urasági csősz a répaföldekre vitt bennünket, répabogarat szedni. Kellett vinni egy üveget és abba szedtük. Hat koronát kaptunk egy napra, ha teleszedtük az üveget, A pénzt az apám vette föl,

A testvéreim szolgálni mentek, de még ketten maradtunk otthon a szüléinkkel. Voltak libáink, azokkal aratás után minden reggel szeptemberig tarlóra kellett menni legeltetni. Reggel négykor mentünk, mikor még nincs meleg. Csak mikor onnan visszajöttem, kaptam reggelit. Tejeskávét, de az olyan fekete volt, mert csak egy liter tejet hordtunk abból mindenkinek kellett adni. Ügy meg.itam volna a jó fehér tejeskávét, de sajnos arra nem tellett. Én jártam estefelé tejért. Mikor hazafelé mentem, letértem egy mellékutacskába, hogy' jót kortyinthassak a tejből. Otthon anyám azt mondta, hogy nem jól mérték a tejet. Én erre azt mondtam, hogy majdnem elestem és kiloccsant. Mert nem mondhattam, hogy megittam, akkor porolt volna velem, hogy mindenkinek egyformán kell. Aztán egyszer megbetegedtem, tüdőgyulladás kerülgetett. Akkor kaptam tejet, zsemlyét beleaprítva. De jó volt! Apám hozott egy narancsot is. Szegények, odaadták volna a lelkűket is, de nem jutott többre. Mikor apám este hazajött a munkából, mindig úgy vártam, hogy mit hoz. Mikor látta, hogy várok rá, kivette ff) tarisznyájából a megmaradt száraz kenyerét, mondta, hogy az nyuszitejjel van sütve. Ügy megörültem neki, leültem az ajtóküszöbre, ott megettem. Valamikor csak ilyen csemege jutott. Aztán mikor én is 14 éves lettem apám elvitt engem is markot szedni. Ö utána szedtem a markot 28 pár arató között. Hajnalban mentünk ki, este későn haza. Forró napon dolgoztunk, hólyagossá égette a karjaimat, a kalászok véresre dörzsölték. Munka közben láttam, mikor az urak parádés hintón a Garamhoz mentek fürödni, a napernyő alól kukucskáltak a szegény, izzadó munkásokra. Jaj de haragudtam rájuk! Az iskolai olvasókönyvünk címe az volt, hogy Virradat. Ha rápillantottam, reménykedtem valahogy. És nem hiába! 26 éves koromban igazán megvirradt. Már nem kellett a száraz kenyeret rágni. Csemege is jutott bőven. Banánt a régi világban csak a kirakatban láttam, de nem jutottunk hozzá. Szegény anyám is már a kilencvenedik éve felé közeledett, mikor azt mondta: Legalább valamivel fiatalabb lennék most, mikor minden van! Sajnos, én a legfiatalabb lánya is már 56 éves vagyok, és nem a legjobb egészségnek örvendek. Egy lányom van és három szép unokám. Ök már nem szenvednek hiányt. Azt kívánom, hogy ilyen jólétben éljenek és a béke kísérje őket útjukon életük végéig.

14

LIESZKOVSZKY 1STVANNÉ

Inkább együttI

<

2

X

f—

<

C£

<

O'

Ш

Ш

S

</>

э

in

о

о

u.

Mai rohanó világunkban a fiatalok életük nagy részét munkahelyükön töltik. Nagy segítséget jelentenek ilyen körülmények között a nagyszülők, akik gondjaik egy részét leveszik vállunkról. Molnáréknak a jelenlegi helyzeten feltétlenül változtatni kell, hiszen házasságukat veszélyezteti,

Ha a feleség úgy érzi, hogy többet tud vállalni, mint amit jelenleg végez, beszélje meg a

férjével. Azután, mikor mindannyian otthon vannak, készítsenek családi munkamegosztást. A nagymamát ne terheljék túl, készítse a fiatalasszony a vacsorát, a nagymama az ebédet. Ha van lehetőség, keressenek a nagymamának bedolgozói állást, amit otthon végezhet. Vegyék igénybe a szolgáltatásokat, ha erre lehetőség van. Legalább az ágynemű mosását végeztessék el.

A gyermekeknek nagyon hasznos lenne, ha óvodába, vagy

EGY FEDÉL ALATT

Mesezajlás

volt..

(Christian Andersen halálának

évfordulójára)

A mesék csodálatos királyára emlékezve bizony lelsáhaithatunk. hogy „mesezajlás" csak volt

Mert nem kell hozzá nagy felmérés, még csak képzett szociológus sem, elég megkérdezni a házban, az utcában az ismerős gyerekeket, hogy tudod-e ki volt az az Andersen nevű bácsi? Nemigen tudja egyik

sem.

Bővebb választ kapunk már, ha meglorditjuk a kérdést: oztán tudod-e, hogy hogy hívják azt a bácsit, aki azokat a szép meséket irta, amiket anyuka szokott neked mesélni? Kis pajtásunk Így sem tudja, de a nemet megtoldja még azzal a megállapítással, hogy neki anyuka nem szokott mesélni, minélfogva semmiféle meseiró bácsit nem ismerhet. — Ejnye, hát te akkor nem is tudod mi a mese? — folytatódik önként a diskurzus. — Már hog/ne tudnám, néni kérem, hiszen anyuka mindennap bekapcsolja a té/ét, és én

mindennap meghallgatom a tévémesét, és szombat délután is meg vasárnap is van mese a tévében, anyuka akkor is bekapcsolja nekem ...

És a Cinkatona úgylátszik sohasem lesz ezeknek a mai srácoknak meghitt ismerőse, jóbarátja, mert anyuka nem mesél. Anyuka — bekapcsolja a tévét.

Végtelenül kényelmes, mert anyuka közben ezernyi dolga közül valamelyiket, esetleg kettőt gyorsan, nyugodtan elvégezhet. A gyerek közben csendben van, s ha letelt a kb. tiz perc, nincs probléma, nincs nyúzás, hogy „még, még", mert a tévé gép, amelyet nem lehet kérni, amelytől nem lehet kérdezni, amit nem lehet félbeszakítani, amit csak ki és be lehet kapcsolni. Kényelmes.

Ez a tévé-mese dolog, bocsánatot kérek, de egy majomkisérletet juttat