Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-08-07 / 31-32. szám
Hosszú munkásévek után. a pihenés óráiban — Minden koronának meg lesz akkor a helye, örülök, hogy nem feledkeznek meg rólunk! Zsampár Ilona is a cérnagyár dolgozója, 16 éve. A tekercselő gépeknél dolgozott, most 7 gépből szedi ki a vattát. Ö is most érte el a korhatárt, de még tovább dolgozik. Három lánya van, egy férjnél, a másik most megy férjhez, a harmadik még otthon van. — Városon, ahol mindent vásárolni kell, még a petrezselyem zöldjét is, nagyon is számít minden korona. No, meg Lehoczky Edit tanítónő bizakodóan néz a jövő elé szétszóródott. A legkisebb fiukkal és annak családjával laknak együtt. A fiatalok a szövetkezetben dolgoznak. — Hát nekik már jó dolguk van — mondja János bácsi tempósan, elgondolkozva, miközben arcán, kezén úgy futnak szerte a ráncok, mint barna földben az eke szántotta mély barázdák. — Isten mentsen, hogy úgy éljenek, mint ahogy mi éltünk. Napszámba jártunk a Wiener báróhoz. Azután meg 28 évig részesmunkás voltam. 16—17 órát is dolgoztunk egy nap. Otthon tized-Szocialista társadalmunk sokoldalú gondoskodásának egyik leghumánisabb, legszebb megnyilvánulása a törődés az idős emberekkel.* Közösségünk értékeli azt a munkát, amelyet egész életükön át végeztek és cserébe anyagilag és szociálisan biztosított, nyugodt öregséget igyekszik nekik nyújtani. Életkoruk, egészségi állapotuk, tehetetlenségük folytán fokozottabban rászorulnak a közösség gondoskodására. Ismeretes a még áprilisban hozott határozat, amelyet a törvényhozó szervek most dolgoznak ki részletesen, és amely 1976. jan. 1-én lép életbe. Veréb Mihály bácsi szeretettel ápolhatja rózsáit 4 0 A nyugdíjasokról, illetve a leendő nyugdíjasokról van szó. Idézünk a határozatból: „Minden megadóztatott nyugdíjat az eddig levont adó összegével növelni kell és az 1976 jan. 1-után megállapított nyugdíjakat adómentesíteni.” Lássuk, mit jelent ez a gyakorlatban. Lehoczky Edit tanítónőhöz csöngetünk be Levicén (Léván). Talán nem érkeztünk a legjobbkor, mert éppen műtét után lábadozott. De erről a kellemes témáról mégis szívesen elbeszélgetett. — Mit szól az új nyugdíjtörvény-javaslathoz? Mit jelent majd ez az ön háztartásában? — örömmel olvastam és hallottam róla. Még csak „friss” nyugdíjas vagyok, néhány hónapos. 37 évi pedagógiai szolgálat után most jólesik megpihenni. Sokfelé tanítottam, és szívesen foglalkoztam a gyerekekkel, de bizony az egészségem megrokkant. 1077 korona nyugdíjat kapok. Ebből a lakbérre, villanyra, gázra, 315 koronát fizetek. A telefonra mindig van ráfizetés, mert városok közötti beszélgetéseket bonyolítok le. Erről nem tudok lemondani. Kell az összeköttetés a jó ismerősökkel, barátokkal. Kosztra elmegy 600 korona, marad 170 egyébre, ha nem kell semmit se javíttatni. Ruhám az van elég. Most gyomorműtéten estem át, diétáznom kell. Ez bizony többe kerül. Nagyon jól fog jönni az a több, mint 80 korona, amiaz adó elengedése után a nyugdíjam emelkedni fog. Ez bizony néhány napi koszt. M. néni szintén egy kisváros lakója. Nem akarja, hogy megnevezzük. —Tudja, sok irigy ember van — ezzel érvel. Ősz haja fehér koszorúként övezi arcát, a tekintete kissé szomorú. Nyomasztja az egyedüllét, meg a 70 esztendő terhe. — Arra várok, hogy felépüljön a nyugdíjasok otthona. Azt mondják, hogy külön szobát is lehet majd kapni. Oda szeretnék én menni, mert ott majd jobban törődnek velem. Azt hiszem, ott nagyon jó lesz. Ha megérem. M. néni szociális segélyt kap, 550 koronát. — Tetszett arról hallani, hogy 600 koronára felemelik a járadékát? — Hogyne hallottam volna, hiszen mindenki beszél róla. Nagyon örülök, hiszen nekem minden korona számít. — De várjon csak, — kel fel korához képest fürgén a székről — mivel kínálom én magát! — És az ajándékozás boldog örömével térül-fordul, és olyan szíves kínálással nyitja ki a doboz bonbont, hogy nem lehet visszautasítani ... Ma kaptam meg a vásárlási utalványt. Narancsot is vettem, — csillan fel a szeme. Balogh Mária 25 éve dolgozik a bratislavai MD2 üzemben. A munka adta neki a rendezett életkörülményeket, az öntudatot, a biztonságos életet. Meg a társakat, a közösségbe tartozás jóleső érzetét és az anyagi feltételeket a fia felneveléséhez. Nehéz kiszakadni ebből a megszokott, élete értelmét jelentő folyamatból, életritmusból. De az évek elszaladtak. Most tavasszal, mikor elérte a korhatárt, nyugdíjba ment, de egyúttal tovább dolgozik. — Szeretnék még egy kicsit fölruházkodni. Meg nem is olyan könnyű „fölöslegessé" válni. — Ügy tervezi, még egy évig dolgozik. Azután már valóban csak a nyugdíjra hagyatkozhat. melyik nagymama bírja azt megállni, hogy ne vegyen a kis unokáinak néha valamit. Hát ezért lesz jó, ha adómentes lesz a nyugdíj és ha egyelőre nem veszem fel, akkor évi 4 % helyett 7 ‘Vokal emelkedik. Prágában ülünk egy cukrászdában, még van egy kis idő a vonatindulásig. Szikár, idős néni kér udvariasan engedélyt, hogy az asztalunkhoz üljön. A gyümölcskrémre várakozva, megindul a beszélgetés. Még dolgozik, pedig már 70 esztendős. Nem is az anyagiak az első számú serkentő, hanem a magánytól való félelem. így jól összeszokott kollektívában, a maga hasznosságának tudatában varr a néni napi 6 órát. Ilyen tájt be-betér a cukrászdába, mert az édeset szereti nagyon, kívánja. — Látja, ha már nem bírok majd dolgozni, ezért jön majd jól a nyugdíjemelés. Továbbra is eljárhatok ide. Társaságom is lesz és — elmosolyodik — a kedvenc édességemet is tovább fogyaszthatom majd ... És most idézzünk újra a határozatból: „Bevezetni a nyugdíjbiztosítás egységes rendszerét a munkaviszonyban levő dolgozók és a szövetkezeti parasztság számára. A szövetkezeti földműveseknek folyósított nyugdíjakat az alkalmazottak nyugdíjával azonos módon kell emelni... amennyiben a nyugdíj az egyedüli jövedelmi forrás, a' továbbiakban nem kell figyelembe venni a háztájiból eredő jövedelmet. Stvrtok n/Ostrovéban (Csallóközcsütörtökön) járunk, Cziferéknél kopogtatunk. János bácsi pihen ebéd után, Czifer nénit súlyos betegsége évek óta ágyhoz köti. Hét felnevelt gyermekük körforgás
