Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-08-07 / 31-32. szám
magammal laktunk egy 7 méter hosszú szoba-konyhában. Mikor a szövetkezet megalakult, János bácsi is belépett. 72 éves koráig ott dolgozott, utóbb cirokseprűket kötött. Annak már öt éve, hogy otthon pihenget, a ház körül tesz-vesz, és segítségére van beteg, tehetetlen, a nehéz életben megrokkant feleségének. — Régen dehogy is gondoltunk mi arra, ohgy valamikor majd nyugdíjt kapunk. és ilyen békés öregségünk lesz. Ugyan kitől is kaptunk volna? Ezt ennek a rendszernek köszönhetjük. Olvastam a tavasszal az új nyugdíjtörvényről az Üj Szóban, örültem neki, mert tudják, az orvos azt mondta, hogy a feleségemnek sok banánt, narancsot, vitamint kell ennie. Hát amennyivel többet kapunk, abból majd vehetünk. De még előbb meg kell érnünk. Veréb Mihály és a felesége éppen a fóliasátor mellett kertészkedett, ugyancsak Csallóközcsütörtökön. ök is ahhoz a több mint 3 millió nyugdíjashoz tartoznak, akiket személy szerint érint majd az új járadékbiztosrtási törvény. Veréb Mihály még fiatalon felfigyelt az akkori szociális igazságtalanságokra. Alig serdült, fiatal volt, amikor a munkából beküldték Samorínba (Somorjára) bevásárolni. A Meissner kocsma előtt tömeget látott, ő is közéjük vegyült. A szónok, Patócs Gábor a jogtalanságokról, a munkásösszefogásról beszélt. Szomjasan itta ő is a szavait, míg csak a csendőrök szét nem zavarták őket. „Jutott" neki is valami a puskatusból. 1945-ben lett a kommunista párt tagja. Nemzeti bizottsági elnökként, majd pártelnökként segített a szocializmus építésében, amelynek gyümölcseit most élvezi. A felesége, aki nőszervezeti elnökként tevékenykedett, röviden, de velősen fogalmazta meg nézetét: — Aki megbecsüli magát, rendesen dolgozik, annak nem kell ma semmitől sem félnie. Megvan mindené. Fiatalnak is, öregnek is. * * * Ez a biztonságtudat világlott ki a rövid beszélgetésekből, bárkivel elegyedtünk szóba. És ez ad békés nyugalmat az idős embereknek. A tudat, hogy nem elhagyatottak, hanem a társadalom törődik velük. A lehetőségekehz mérten a dolgozókéval együtt emeli a nyugdíjasak életszínvonalát is. Értékeli azt a munkát, amelyet sokan közülük még nem régen azért végeztek, hogy a fejlődés során idáig juthassunk. Hogy a fiatalok tanul-Zsampár Ilona: — Nem hiába dolgoztunk .... SS Z< Sg §3 0 J hassanak, hogy új lakások épülhessenek a családok számára, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés ilyen szintet érjen el, hogy a műszaki fejlődésben, a tudományban előre haladjunk, a kultúra, a művészet így virágozzék, hogy a fejlett szocializmus útján járhassunk. Örök és szép körforgása ez életünknek. ök dolgoztak értünk, most mi viszonozzuk az ő erőfeszítéseiket, ahogy majd az utánunk jövők a miénket. BERTHÁNÉ S. ILONA alatt Nemzedékek együttéléséről indítottunk vitát lapunkban Molnár Béláné levele alapján. Molnárné úgy érzi, házassága harmóniáját, a korszerű, jó munkamegos'ztást, otthoni gondokból egyenlő részt vállaló házastársi kapcsolatot, sőt gyermeknevelési elvett is veszélyezteti a nagymamával való együttélés. A nagymama még nem idős, tehetetlen asszony. Csupán 57 éves. Nyugdíjas, de tevékeny, tele életkedvvel, önálló tervekkel, elképzelésekkel. Ezeket — úgy érzi — a fiatalok javára meg kell valósítania. A fia — levélírónk férje abban a hitben él, felesége dolgát, gondját tette könnyebbé, amikor házukba hívta édesanyját. És szereti, ha „együtt a család", ha maga körül lát mindenkit, akit szeret. Házuk nem kicsi, hely van bőven ... Csupán a tény, hogy ki a hangadó háziasszony, kinek az elgondolása érvényesül a család életmódjának alakításában — ez a kérdés. És ez korántsem mellékes, vagy figyelmen kívül hagyható tény. Mert a család életének, életmódjának is meg kell, hogy legyen az elve, a koncepciója. A kérdés — ki határozza meg, milyen régi és új szokások érvényesüljenek napirendben, főzésben, szabad idő kihasználásban, munkamegosztásban, gyermeknevelésben? Erre — és Molnárné levelének többi kérdésére várjuk olvasóink tapasztalatai, elképzelései, életmódja alapján a választ. Az asszonyokon múlik „Lehet-e harmonikus a családi élet, ha a fiatalok együtt élnek a szülőkkel, egy fedél alatt?“ — Molnár Béláné levelének ez a kérdése adta kezembe a tollat. Szeretnék hozzászólni a vitához, de több fontos kérdésre nem találtam meg a választ M. B. levelében. Hogy tisztán lássuk a család életét, tudnunk kellene, hogy a levél írója szülési szabadságon levő dolgozó nő, vagy háztartásbeli családanya? A közös fedél alá költözött nagyszülők hol laktak, hol éltek eddig? Miért és milyen feltételek mellett számolták fel régi háztartásukat és költöztek be az önök otthonába? És még egy nagyon fontos dolog, ami jóformán az alapját jelenti :a két család harmonikus együttélésének — hány szobás a lakás, amelyben élnek? Leveléből úgy vettem ki, hogy férje szüleiről van szó. Megpróbált már négyszemközt, nyugodt légkörben elbeszélgetni férje édesanyjával? Megmagyarázni, hogy milyen rossz hatással van önre, hogy a nagymama uralkodik az ön otthonában? Átvette a háziasszony szerepét, habár az én véleményem szerint ezt csak úgy lehet átvenni, ha a gyeplőt kiengedjük a kezünkből. Mit szól mindehhez a férje? Vagy az ő számára így kényelmesebb lett az élet? Minden esetre nem tartom helyesnek azt a gondolatát, hogy a szülőket kiköltöztessék a nyári konyhába, és csak akkor legyenek az unokáikkal, ha ezt ön megengedi. Ez még csak jobban elmérgesítené a családi viszonyt. Az együttélés a családtagoktól sok elnézést, türelmet, megértést és egymás iránti megbecsülést követel. Az írottak szerint férje édesanyja is túllépte viselkedésével azokat a határokat, amelyeket a nagymama szó fogalma már eleve is megszabott a számára. Minden* körülmények között a legjobb, és általában a legideálisabb, Foto: S. Weerarathna ha a fiatalok és a szülők külön háztartásban élnek. Így mind a két család megvalósíthatja elképzeléseit saját otthonában, még akkor is, ha egy fedél alatt laknak. Egy megértő nagymama ma megfizethetetlen kincs minden dolgozó nő otthonában, de fontos, hogy meglegyen a saját kis otthona, ahová mindig hazatérhet. Ehhez persze olyan otthont kell hogy biztosítsanak a nagyszülők számára, ahol a mai kor emberéhez méltó körülmények között élhetnek, de semmi esetre sem egy nyári konyhában. Legyen tekintettel gyermekeire is. Gyorsan felnőnek, eszesednek. Amit gyermekkorukban látnak, elraktározzák maguknak egy életre. Azt hiszem, hogy önök sem szeretnék, hogy ha majd gyermekeik szárnyra kelnek, esetleg ők is a nyári konyhát szemelnék ki szüleik számára. Beszéljen férjével, anyósával, még mielőtt kenyértörésre kerülne sor. Meg kell értsék, hogy csak mindnyájuk közös akaratával tudják helyreállítani a család nyugalmát. Ne veszítse el életkedvét, sem a reményét, még rendbe jöhet minden. Szerintem az a nő, aki nem érez magában annyi erőt, hogy megküzdjön férjéért, és kezében tartsa családja boldogságát, az nem lesz képes megbirkózni az életben rá váró többi nehézséggel sem, KISS IMRÉNÉ, BRATISLAVA 11 ___
