Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-08-07 / 31-32. szám
vensbrück poklait. A bátyja partizánként harcolt a szabadságért. Az érettségi után egyenesen a körzeti kiegészítő parancsnokságra ment beadványával, melyben a repülőtiszti iskolába való felvételét kérte. A válasz nemleges volt, s az indoklás pedig: nőket nem vesznek föl. ö azonban nem tartozik azok közé, akik egykönnyen megadják magukat. Nem csüggedt el. Beadványát egy külön levél kíséretében elküldte Boleslaw Bierutnak, az akkori államelnöknek. Kérelme úgy látszik igen erős érvekkel és sok rajongással lehetett fűszerezve, ha a válasz így hangzott: ha sikeresen eleget tesz a felvételi vizsga követelményeinek és az orvosi vizsgálaton is megfelel, pilóta lehet. így került Deblinbe, a híres Sasiskolába. A szoknyát egyenruhára váltotta fel. így kezdődött új élete a fellegekben. Az út a magassági botkormányhoz azonban nehéz katonai kiképzésen és a repülés titkaiba való alapos elmélyülésen keresztül vezetett. Jóllehet felettesei jóindulata és rokonszenve kísérte mindvégig, de sohasem támasztottak vele szemben enyhébb követelményeket azért, mert ő nő. És hogy ez az út nem lehetett valami könnyű, azt abból is láthatjuk, hogy jelenleg a lengyel légierőnél csak két nő teljesít szolgálatot. Ö azonban mindvégig bízott makacs kitartásában és tehetségében; tudta, hbgy erősen fogja tartani kezében a repülőgép kormányát. Nemsokára alhadnaggyá léptették elő. Ekkoriban ment férjhez Boleslaw Andrychowski repülőtiszthez, aki ma ezredes. „Mindig magasabb volt nálam rangban — mondja nevetve Zofia. — Csak egész rövid ideig hordtunk mindketten egyforma, századosi csillagokat“, öt éppen századossá nevezték ki, á férje pedig nem sokkal később őrnagy lett. Nagy szaktudását mindig képes volt átadni másoknak is. Mint oktató több éven keresztül ami a katonai repülésben egyedülálló női teljesítmény. Felelősségteljes munkáját nem szakította meg íia, Jarek születése után sem. A fiú is szülei nyomdokaiba lépett, pilóta lesz. Már több mint tíz éve Zofia Andrychowska alezredes, soregységekben teljesít szolgálatot. Az egység elismert és szeretett tisztjei közé tartozik. És élete a felhőkben folyik tovább. Fiatal •pilótákat tanít. Látogatásunk napján otthon találtuk, de csak azért, mert mai programjában éjszakai repülés van beütemezve. Ha már volt olyan szerencsénk a földön találkozni vele, elloptunk néhány órát a pihenésre szánt idejéből. Könnyen megbocsátott, mivel ő is a vendégszerető és nagyon szimpatikus nők közé tartozik. Saját készítésű sütemény mellett — ezzel a tudással katona bajtársai bizonyosan nem rendelkeznek — mesélt nekünk, habár nem túl szívesen, életének erről a másik, személyes oldaláról. S mivel ezekben a dolgokban a katonai titoktartás nem kötelez — megtudtuk, hogy szeret úszni és síelni, valamint nagyra értékeli az edzőtáborozásokat. Persze személygépkocsit is vezet, mellyel Andrychowskiék szabad idejükben szívesen utaznak a hegyekbe. Az azonban, hogy a gépkocsivezetői jogosítványt lényegesen később szerezte meg, mint a repülés ismereteit, azzal magyarázható, hogy ha az ember megszokta már a szabad teret, a gépkocsival nehéz elférni az országúton ... Kötni is nagyon szeret, de sajnos «nem sok ideje marad rá. Őszinte megbánással vallotta be féltékenységét, ami egyszer fordult csak el vele, amikoris tudomást szerzett Valentyina Tyereskova űrrepüléséről. A jövőben, amikor majd viszszavonul az aktív élettől — mivel most hivatásból légi vándor, egyébként nagyon szeret otthon tartózkodni — a férjével együtt a Beszedekben szándékozik letelepedni. Ez talán gyermekkora iránti vágy; hiszen édesapja erdész volt. Most végre választ adhatunk az előszóban feltett kérdésekre. Nem illik az alezredesnek kezet csókolni, habár néha előfordul, de egészen bizonyosan nem szolgálatban. A magas beosztású tiszt használ arcfestéket, de csak ebben a második, háziasszonyi VÁNDOROK — Illik-e az alezredesnek kezet csókolni? — Magas beosztású tiszt meglehete arcfesték nélkül? — Jól áll-e katonai szabályzatban előírt katonasapka? Mielőtt válaszolnánk ezekre a — valljuk be elég fura — kérdésekre, tegyünk néhány megjegyzést az általános emberi természetről. Általánosan elfogadott, hogy a női nem lényeges megkülönböztető jele a realitás. Ugyanis éppen a nők — ahogyan senki más — erősen ragaszkodnak elveikhez. Ugyanakkor az a személy, akit ma be szeretnénk mutatni Olvasóinknak, azokhoz a lényekhez tartozik, akik a fellegekben élnek ... Zofia Andrychowska repülő alezredes éppen ezt a szolgálatot választotta élete céljául. A szó „választotta“, ebben az Összefüggésben azonban valahogy rejtélyesen hangzik. Ugyanis nem mindennapi makacsságra és nem kevesebb ambícióra volt szükség e cél eléréséhez. Döntésében és választásában nem látott semmi különlegeset. A fiatal lány, erdész szülők gyermeke, egészen kis korától kezdve a repülés rajongója volt. Családjukban a szabadságért vívott harc még friss emlékként élt. Még kisgyermek volt, mikor a Gestapo édesapjával — aki később meghalt — édesanyjával és két nővérével együtt letartóztatta őket. Nővérei átélték Rapilótákat képezett ki. Habár nem egy tanítványa kételkedve vette szemügyre a csinos pilótanőt, be tudta bizonyítani, hogy keze ■'alól csak kitűnően felkészített pilóták kerülnek ki. Szigorú volt tanítványaival és saját magával szemben is. Másokat tanítva, maga is gyarapította tudását. Nehéz körülmények között, a legmodernebb berendezések ismeretében dolgozta ki magas pozícióját. A katonai ranglétrán egyre magasabb helyet ért el. A repülőgéptípusokat és katonai rangfokozatokat sorra váltotta. A hazáért teljesített szolgálataiért kitüntetésben részesült. A különböző repülőgéptípusokon és helikoptereken közel 4500 órát repült, szerepében. A katonasapka? Minden bizonnyal jól áll — egyébként ez nem is lehet vitatéma, mivel a katonai szabályzat más sapkát nem ír elő, külön nők részére. Végül van még egy anekdota, melyet az újságírók gyakran mesélnek. Egy alkalommal egy pilóta jelentést tett Andrychowska alezredesnek. A pilótának jelentés közben erős lámpaláza volt és idegességében „alezredes elvtársnak jelentem“ helyett így szólt — alezredes elvtársnőnek jelentem. De nincs mit furcsállni ezen, végül is nem mindennap találkozik az ember ilyen nővel . (A „Lengyelország“ c. lapból 8
