Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-07 / 31-32. szám

Lényeges feladat a gépek, berendezések opti­mális kihasználása, hisz a. használatban lévő álló­alap értéke országunkban meghaladja az 1 billió koronát. A termelés ésszerűsítésével szoros kap­csolatban áll az anyagfelhasználás, az energia- és fűtőanyag, üzemanyag-fogyasztás csökkentése is. Még mindig nagyon sok az olyan termék, amelynek a kelleténél tartósabb alkatrészei jóval túlélik az egész konstrukciót. Említésre méltó példa, hogy a racionalizálási mozgalom eredmé­nyeként a múlt évben az ostraveri V2KG 4700 ton­na kokszot, a kladnói SONP 8100 tonna fémet, a bratislavai Slovnaft pedig 133 millió korona értékű nyersanyagot takarított meg. Népgazdaságunk számára milliárdos megtaka­rítást jelent a papírhulladék begyűjtése és fel­dolgozása. A papírhulladék egyike a legkereset­tebb nyersanyagoknak a világpiacon, értékesítési lehetősége szinte korlátlan. Az 1975 első negyedévének eredményeit mér­legelve elmondhatjuk, hogy a tervezett vasgyűjtést 6200 tonnával teljesítettük* túl. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy az ócskavas milyen fon­tos nyersanyaga kohóiparunknak. Az utóbbi időben vállalataink nagy figyelemmel tökéletesítik az anyagmozgatást és a belvállalati közlekedést. A tudományos és műszaki forradalom korszaká­ban egyre inkább időszerűvé válik a vezetés és irányítás továbbfejlesztése. Ezt segíti elő a szá­mítás-technikai központok, az egész „adatbanko­kat" tároló és feldolgozó computerek egyre széle­sedő alkalmazása, és nem utolsósorban a vezető­képző és továbbképző intézetek tevékenysége. * A racionalizálási mozgalomban, a szocialista munkaversenyzés szerteágazó formáiban (pl. „Egy nap a megtakarított nyersanyagból dolgozunk", „Jótállók a munkámért", „Harc a centiméterekért" stb.) nagyszámban ott találhatók nődolgozóink, akik helyesen felismerték, hogy minden pazarlás rontja a gazdaságosságot. Ezért aktívan szorgos­­kodnak, hogy ésszerű, és takarékos gazdálkodás eredményeként, jó, korszerű, műszakilag kifogás­talan, divatos és jó minőségű áruk gyártásával, kezdeményezéseikkel és hasznos javaslataikkal sokoldalúan támogassák szocialista népgazdasá­gunk fejlődését. Ugyancsak mindent megtesznek, hogy a racionalizálás és takarékosság minden­napi gyakorlattá váljon. utóbbi időben gyakran beszélünk a ra­­cionálizálásról és a takarékosságról. Szükség van erre most a tőkés gazdaság erőteljes inflációja, az energiaválság, a nyersanyagárak robbanásszerű* emelkedése megköveteli, hogy hatványozott figyelmet szentel­jünk a belső tartalékok, a kiaknázatlan lehetősé­gek feltárásának, az átfogó és megfontolt gazdál­kodás megvalósításának a népgazdaság minden területén. A racionalizálás tehát takarékosságot, ésszerű­sítést, céltudatos gazdaságosságot jelent. Fő cél­ja, hogy szocialista termelési folyamatunk mind­inkább tökéletesebbé, hatékonyabbá és haszno­sabbá váljék. A befektetések és költségek állandó csökkentésével, a termékek minőségének és meny­­nyiségének emelésével milliárdokra rúgó volumen­nel növelhetjük országunk nemzeti jövedelmét. A szocialista racionalizáció nagyban hozzájárul a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelésé­hez (a hatékonyabb termelés és célszerűbb gaz­dálkodás által), de egyidejűleg elősegíti az élet­környezet és a munkafeltételek javítását is (kör­nyezetvédelem, az ártalmas munkahelyek auto­matizálása vagy átszervezése, a nehéz testi munkák gépesítése stb.). A szocialista racionali­zálás középpontjában mindig az ember áll. Az ésszerűsítés szükségességét fokozza az a tény, hogy hazánk a nyersanyagok tekintetében a nem túl gazdag országok közé tartozik és már elmúlt az a korszak, amikor viszonylag olcsó áron tudtuk biztosítani pl. a fűtőanyag-, nyersanyag-, munkaerő-, vagy élelmiszerszükségletünket. Csak­nem kimerültek a gazdasági növekedés extenzív tényezői, melyek közül a legfontosabb a dolgozók létszámának növelése és a termelés bővítése. Az elmúlt időszakban gazdaságpolitikánkban nem fordítottunk kellő figyelmet pl. a kiegészítő tevé­kenység fejlesztésére és tökéletesítésére (közleke­dés, anyagmozgatás és raktározás, hulladékfel­használás stb.), és a tartalékok feltárására. Ezért a CSKP Központi Bizottságának 1972 februárjában és 1974 novemberében megtartott plenáris ülése népgazdaságunk egyenletes fejlődésének biztosí­tására gazdaságpolitikánk reflektorfényébe állí­totta a racionalizálást. A szocialista racionalizálás fő elvei: a tervszerű­ség (az ésszerűsítés szerves része a népgazdasági, ágazati-, vállalati stb. terveknek), a komplex szemléletmód, (a racionalizálás kiterjed a népgaz­daság minden területére, mind a termelő, mind a nem termelő ágazatokra és tevékenységekre), a rendszeresség (a gazdaságosságokra és hasznos­ságra törekvés nem ideiglenes, hanem állandó jel­legű feladat) az alkotó s tettre kész hozzáállás elve (a racionalizálás tárgya nem állandó, állandóan változik a népgazdaság követelményeinek meg­felelően, a megoldott és ésszerűsített feladatok helyébe újabb megoldásra váró problémák lép­nek: a racionalizálás tehát nem sablonosán vég­zett cselekedet, megköveteli az új módszerek ismeretét és alkalmazását). A racionalizálási intézkedések és programok a tudomány és a technika legújabb ismereteire támaszkodnak. Az ésszerűsítési és takarékossági mozgalom főként olyan feladatokra és problémák­ra irányul, amelyeknek megoldása nem igényel többletköltséget és új beruházásokat. A raciona­lizálás legfontosabb területei: a termelés, a ter­melési technológia, a késztermékszerkezet racio­nalizálása, a termelési tényezők — élőmunka, állóalap, gépek, berendezések, nyersanyag éssze­rű felhasználása, a karbantartás és javítási idő­tartam csökkentése, célszerű anyagmozgatás és raktározás megszervezése, fűtőanyag és energia­takarékosság, a korszerűségre, tökéletességre és kiváló minőségre törekvés, a munkaszervezés javí­tása, a vezetés és irányítás racionalizálása stb. céltudatos és takarékos felhasználása. A munkaerőforrás és a munkaerőszükséglet egyensúlyának biztosítására fontos lesz az élő­munkával racionálisan gazdálkodni. Ezt bizonyít­ják azok az üzemek is, ahol a tervteljesítés bizto­sítására kénytelenek túlórázni és rendkívüli mű­szakokat bevezetni. A folyamatos anyagellátás biztosításának hiányában (vagy egyéb okok miatt) így a heti munkaidőalap a 41,5 órás országos átlag helyett eléri vagy túlhaladja a heti 45 órát. MIHÁLY GÉZA, mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents