Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-24 / 29-30. szám

3 „A JÓ ÖTLET aranyatÉH 2 rozás után ma finom szárnyas ételkülön­legességeket, habkönnyű gyümölcsös ka­lácsokat, rétest, üdítő italt árusítanak itt. — És elégedettek a Jilemnicky utca lakói, mert a részegek nem háborgatják őket — mondja Emil Hanák mérnök, a trnavai Járási Nemzeti Bizottság titkára — elégedettek a büfé vendégei, mert ízletes falatokhoz jutnak, elégedettek a nők, hogy ötletük megvalósult és végső soron elégedettek vagyunk mi férfiak is, mert sok nagy gondot vett le már a vál­­lunkról a „Jó ötlet" akció. Ami ezen be­lül megvalósul, azt a nők nemcsak a ma­guk, hanem egész társadalmunk érdeké­ben teszik. Javaslataik, elképzeléseik rendkívül színesek, sokrétűek és célsze­rűek. Sok esetben nehezen boldogultunk volna nélkülük. Márciusban, a Tanítók Napján egy óvodát adtunk át rendelte­tésének. Egy magánlakásból létesült szin­tén az akció keretében . . . Mint egy mesebeli kastély, olyan az óvoda épülete. Mélyen megbújik a tere­bélyes fák között. A kertes utcában ren­geteg a fa, virág, végig a járda szélén is. Az óvodához tartozó kert egyik része zöldséges-gyümölcsös, a másik közleke­dési jelzőtáblás játszótér. Valóban ideá­lis környezet a gyerekek számára. Az épület korszerűen berendezett és felsze­relt. Három osztályban nyolcvanhat gye­rekkel foglalkoznak... de van egy üres terem is. Talán kevés Trnaván az óvodás gyerek? A válasz kissé meglepett. Nem a gyerek kevés, hanem a képesített óvó­nő! Ezen pedig nem a „Jó ötletnek", hanem az oktatásügynek kell segíteni! Hasznos javaslattal támogatták a nők a kommunális üzem munkáját, ami vidé­ken a szennyes ruha begyűjtését illeti. Helyenként egy-egy nyugdíjas nőt bíztak meg a faluban, akihez egy bizonyos na­pon az érdekeltek elviszik a szennyest, nagy műanyag zsákokba rakják, majd az üzem-autóval elszállítja. A kitisztított ru­hát ugyanitt vehetik át a falu lakói. A kommunális üzem így munkaerőt taka­rít meg és a nyugdíjasoknak is jól jön egy kis mellékes. Néhány nagyobb községben, mint pél­dául Jaslovské Bohunicén az üzemi ét­kezdében biztosítottak kosztot a nyugdí­jasoknak, magánoson élő embereknek is. MINT A VARÁZSPÁLCA Gyakran megfordulunk most az akció négy év alatt született eredményeit ellen­őrző bizottság tagjaiként az egyes járá­sokban, hogy a létesítményeket szemügy­re vegyük. Mindenütt azt tapasztaljuk, hogy nőszövetségünk felhívása olyan, mint a varázspálca, amelynek érintése nyomán kívánságok teljesülnek, elképze­lések valósufnak meg. Trnaván a Jilemnicky utca lakói pél­dául már régóta azt kívánták, hogy az utcájukban levő „Raso" kocsma ajtaja rozsdásodjon be és többé ne lehessen kinyitni. A kocsmázók dőzsölése sok álmatlan éjszakát okozott a környékbe­lieknek. Hogyne fogadták volna szívesen a nők javaslatát, hogy a kocsma helyén büfé létesüljön. Egy kis átalakítás, tata-14 1. — Mi is törjük a fejünket, nem szeretnénk lemaradni a nők mö­gött — mondja Emil Hanák mér­nök, a trnavai JNB titkára 2. Majdnem az egész járást ellátják félkész és csemegeáruval 3. A volt raktárak helyén élelmiszer­­bolt, cukrászda, leszállított áruk boltja van a Hviezdoslav utcán 4. Elnézést kérünk, de ellenőrző úton járunk ... 5. Pavlina Slezáková 6. Délutáni pihenőre ágyaz az óvá néni ‘1 1 4 < p v 'C 5 c c 2

Next

/
Thumbnails
Contents