Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-26 / 25-26. szám

— Helyben vagyunk! Na, akkor előre! — s durván maga elé lökte foglyát. Anna feladta a küzdelmet. Hirtelen halálos nyugalom szállta meg. Elernyedt. Hagyta, hogy vezessék, kezét összeszíjazzák. Mintha nagy nyomástól szabadult volna: végre bekövetkezett. Minden befejeződött — áradt el minden porcikájában a halál bizo7 nyossága. Ajkára tolult az oly sokszor s titokban énekelt dal:

— Az eszme nevében meghalni dicsőség

— Kuss! — harsogta a köpcös detektív. — Fogd be a szádat! Odabent majd elmegy a kedved a dalolástól.

A Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézetbe vitték őket. A folyosón csendőrök és polgári ruhás detektívek álltak sorfalat:

— Megjött az Anna! Megvan az Anna! — visszhangzott az épületben a diadalüvöltés.

A köpcös detektív a sofőrrel az egyik tanterembe kísérte Annát. A hekus nekiesett a gumibottal. Ütötteverte, ahol érte. Majd hasra fektette a pádon, és a talpát ütötte:

— Mikor lesz a legközelebbi randevúd? — ordított rá az asszonyra.

Anna összeszorította a fogát.

— Fene kemény legény vagy, Anna!

— hallotta a gépkocsivezető hangját.

Estére abbahagyták a verést, s a

legnagyobb terembe kísérték. A pad’ón aludtak. Anna a kalapját tette a

ije alá, és a kabátjával takarózott. Reggel újra kezdődött a vallatás. Gumibot váltakozott villanyozóval. Az asszony a földön feküdt. Már nem tudta megmondani:' hol fáj, mi fáj. Lába és keze külön élt. Ügy érezte, nem bírja tovább. Elveszti az eszméletét. Láz rázta a testét, fátyol hullt a teremre.

Harsogó hangokkal, csörtető zajjal telt meg az épület.

— Sorakozó! Felkészülni a kivonulásra !

Az emberek feltápászkodtak. Anna valamennyire eszméletre tért, igyekezett felállni. Néhány lépés után azonban a fájdalomtól összecsuklott. Erzsi ugrott oda hozzá.

— Vedd fel az én cipőmet, talán rád megy, és lábra tudsz állni. — Levette cipőjét, s valahogy belegyömöszölte Anna sebes, dagadt lábát. Felsegítette.

— Tudok még menni! Tudok járni! suttogta Anna. Erzsi és Irma belekarolt. Ügy vezették. Anna igyekezett

oést tartani a kivonuló foglyokkal.

Keservesen vánszorogtak a budaörsi pályaudvarig.

— Gyorsabban! Szedjétek a lábatokat! — ordítottak a csendőrök, szaladgálva a hosszú menet mellett. Erzsi riadozott:

— Anna, támaszkodj ránk, különben nem tudsz kitartani.

— Jól vagyok, nagyon jól. Tudok menni — s tartotta a lépést a többiekkel. Mozogtak a lábai, gépiesen, mint az automata. Mindig előre... Mariskát előtte támogatta két társa.

— Állj! — harsogta a csendőrparancsnok. — Pihenj!

Megálltak. Anna összeesett. Az automata felmondta a szolgálatot. Úgy vitték ölben a vagonba. Egymás hegyénhátán szorongtak, csak ülve fértek el. Feküdni nem lehetett, de Annának és Mariskának valahogy fekvőhelyet szorítottak. Egymást átölelve hevertek a marhavagon deszkáin a sötétben.

Reggel felé megálltak valahol. Engedélyt kaptak, hogy kiszálljanak néhány percre. Anna is levánszprgott. Maga se tudta, hogyan; levelezőlapot kerített valakitől. Ceruzát is kapott. Égő, dagadt, fekete kezével alig tudta tartani a ceruzát, mégis megírta az üzenetet :

— Császár Gizella, Budapest III., Filatori dűlő 1085. Gizikém! A vagonból írok, útban Németország felé. Ne feledkezz el Janiról. Ruháim, kabátom, kosztümöm és sok más holmim a Lehel utca huszonötben van, Horváthéknál. Egy szekrényem is ott van, add el. És vigyázz a fiamra. Csókol: Mária!

Megpillantott egy piros postaládát, és semmire sem ügyelve odabicegett. A levelezőlap a levélszekrénybe került.

— Anyád meghalt — mondta kurtán Rézi néni Péternek, kezében egy levelezőlapot tartva. — Gizi néni írta, hogy a Margit-híd felrobbantása óta nem látta anyádat. Nem jött többé haza.

A kisfiú csak nézte az özvegyet. Szót sem szólt, szót sem értett. Kirohant a házból. Szaladt az erdőbe. Az út ködbe süppedt. Az erdő mintha megfonnyadt volna. Oly kopár volt. Péter visszatért a konyhába, és a kályha mellé ült:

— Űgysem hiszem el! Anyát elfogták, és a háború után visszajön. Megígérte. És ő nem szokott hazudni. Nem hiszem el! Azért sem hiszem el!

Anna Ravensbrück különös utcáin menetel, Erzsi fogja a kezét, mint mindig, ha menni kell valahová. Hárman maradtak együtt, kommunisták, a Rökk Szilárd utcai csoportból. Anna már nem támaszkodik Erzsire. Hónapok óta újra a maga lábán áll. Remek szervezete mindent legyőzött. Néhány heg, egyik ujján a rosszul összeforrott törés mutatja a kínzás nyomát. Teste ismét, fehér, mintha sose lett volna fekete. Erzsi a legutóbbi fürdetésnél fedezte fel, s a körtérre gondolt, amikor a történelem belépett a fürdőkádba.

S egyszer mégis kitavaszodott. Vöröskeresztes kocsik vitték el a franciákat. Vöröskeresztes csomagok érkeztek, s a küldeményeket meg is kapták a foglyok. Iszonyatos légitámadást intéztek a közeli repülőtér ellen. Az SS- fickók a bunkerbe menekültek. A blokkok megremegtek. A fabódék lakói az eget kémlelték.

— Szovjet gépek! — sikoltotta Erzsi. S mintha megrészegedtek volna, az orosz meg az ukrán lányokkal vad táncba kezdtek, összeölelkeztek, tomboltak.

Másnap kiürítették a tábort. Az országúira özönlöttek. Mintha Németország bele fordult volna ki: tekeredett, csavarodott, hömpölygött a viszszavonuló katonaság, kocsik, emberek. És ők mentek, bélyeges öltözékükben, fogolyruhájukban. Menekültek a szabadulás, a szabadság elől.

— Itt álljunk meg — mondta Anna. Tucatnyi asszony: magyarok, lengyelek, oroszok csatlakoztak hozzá, és se szó, se beszéd, betértek az első faluba.

— Itt megvárjuk őket — jelentette ki Anna, megfellebbezhetetlenül.

Május nyolcadikén indultak hazafelé. Soha nap még így nem ragyogott. Az országút kihallt. öt magyar nő menetelt a sebzett köveken. A keresztéinél szovjet katona állt egymagában:

— Vojnä kaput, Gitler kaput! — ordította, ahogy az asszonyok közeledtek, és sapkáját a levegőbe röpítette.

Az öt asszony megállt. Vidáman mutogattak. Nem értették az orosz szavakat.

— Puff! Puff! — mutatta a katona.

■ Kaput!

Nevetésük jelezte, hogy most már megértették, összeölelkeztek az országúton. Zöld erdő határán, vetések szélén.

Kudá? — kérdezte a katona.

— Budapestre! — mosolygott Anna, és tánclépésben, dalolva ment tovább az asszonyokkal.

Vége

KULTURÁLIS /■

ÉVFORDULÓK

Ez év júniusában lenne 70 éves Frantisek Hecko, a szlovák realista prózairodalom jeles továbbfejlesztője, az új, szocialista irodalom egyik megalapozója. Földművelő környezetben nőtt fel, ami nagy mértékben meghatározta alkotói témakörét is. Versekkel indult, amelyekben egyre nagyobb teret nyertek a társadalmi kérdések. így tért ót a prózára — 1948-ban megírta első regényét, a Vörös bor-t, amelyre epikusán gazdag faluleírás, művészi realizmus és a valós paraszti társadalmi viszonyok ábrázolása jellemző. 1961-ben jelentkezett második regényével: a Falu a hegyek között, a szövetkezeti mozgalom és a falu nagy átalakulásának drámai erővel megírt története. További művei közül kiemelnénk egy már be nem fejezett trilógia, a Szent sötétség c. első kötetét, amelyben az önálló szlovák fasiszta állam időszakát tárgyalja.

Ugyancsak 70. születési dátuma alkalmából emlékezünk a sajnálatosan korán elhunyt Mária Rázusová-Martáková szlovák írónőre, akinek neve főleg az ifjúsági- és gyermekirodalomból ismert. Már zsenge korában jelentkező betegsége miatt nem folytathatta eredeti tanítói hivatását, ezért tért át az irodalmi munkára. Prózai és főleg költői művei révén (Dal a szerelemről. Tavasztól télig, Egy kisfiú nyara, Mesék Jánosíkról stb.), valamint kitűnő műfordításaival (Cyrano de Bergerac, Hernani, a Félkegyelmű stb.) nagy szolgálatot tett a szlovák realista irodalomnak.

350 évvel ezelőtt, 1625 júniusában született Apáczai-Csere János magyar tudós, a XVII. század szellemi életének jelentős alakja. Szabad székely, esetleg nemesi családból származott, ami megmagyarázza iskolázottságát. Tanárai hatására a természettudományok és az enciklopédikus tudás megszerzése vonzották, emellett egész életében az 1640 körül eluralkodott puritanizmus híve volt. Eljutott a hollandiai egyetemekre is. Tanulmányai közben írta nyelvészeti és teológiai munkáit, valamint hexameteres latin és magyar verseit. Nagy hatással voltak rá John Milton írásai. Nevét a tudományok összességét felölelő Magyar Encyclopedia című fő művével tette halhatatlanná. 1650-ben halt meg.

híradó

A szovjet televízió sorozatot készít „Emlékezés a Nagy Honvédő Háborúra" címen. Újszerű ötlettel, együttműködésre szólította fel a tvnézőket, akik száz számra írják meg leveleikben a bennük legmélyebb nyomot hagyó háborús élményeiket. Ezek az emlékek adják az ötrészes tv-film tartalmát.

A világ filmgyártóinak figyelmét szüntelenül ébren tartja Verne Gyula regényeinek témaköre. Legújabban „Strogoff Mihály" című művéből készül magyar—francia koprodukcióban hatrészes tv-sorozat. A filmet Magyarországon forgatják, magyar, francia, olasz és német színészek" játszanak benne. Rendezője a francia Piérre Decourt.

A NÖ KÖNYVESPOLCÁRA

J. B. Csernyák: Szent Johannától Dreyfus kapitányig. Vajon tényleg elégett-e a máglyán Jeanna D'Árc? Az angol III. Richárd igazán olyan véreskezű gyilkos volt, mint amilyennek Shakespeare leírja, vagy a gyilkosságokat, amikkel vádolják, más követte el? Milyen volt valójában Vili. Henrik, s mi az igazság házasságai körül? S ki volt Stuart .Mária? Szerencsétlen áldozat, vagy gonosz intrikus? Élt-e D'Artagnan, a „Három testőr" hőse, vagy csak Dumas képzeletének szülötte? Mindent tud-e a történelem Lincoln meggyilkolásáról, vagy már sohasem derül rá fény? Évszázadok politikai pereit idézi fel könyvében Csernyák, rendkívül érdekes mozzanatokra hívja fel a figyelmet, titkokat, rejtélyeket boncolgat, s a történelem híres vagy hírhedt alakjai különös összefüggések megvilágításában vonulnak el az olvasó előtt. Aki szereti a történelmi kuriózumokat — annak ajánljuk J. B. Csernyák könyvét, amely a budapesti Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg.- gé -