Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-26 / 25-26. szám
2 Q О 'Ul § 2 N A NÖ WNo SZEREPBEN Minden éremnek két oladala van. Ha alaposan meg akarjuk ismerni, mind a két oldalát meg kell vizsgálnunk. Ez a gondolat járt a fejemben a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási aktíva befejezése után, melyet a nőszövetség járási bizottsága az iparban és a kereskedelemben dolgozó nők munkakörülményeiről rendezett. A beszámoló és a felszólalások meghallgatása után úgy tűnt, mintha ebből a „bűvös körből“ nem lehetne kiszabadulni, mintha a problémák úgy kötődnének egymáshoz, mint a molekulák, melyek elszakadásuk után is magukban hordozzák anyag minden tulajdonságát. A járásban jelenleg 3100 nő dolgozik az ipari termelésben. 1400 nő pedig a kereskedelemben. Az aktív munkaképes nők száma — leszámítva a mezőgazdaságban dolgozó 3000 nőt — ennél sokkal több. A járásban a legnagyobb munkaerőtartalékot a nők képezik, akik szívesen munkát vállalnak, ha — és ez az első probléma a nők munkakörülményeiben — iskoláskor előtti gyermekeiket el tűdnák a bölcsődében vagy óvodában helyezni. Sajaz nos, a férőhelyek hiánya miatt az óvodás korú gyermekeknek jelenleg csupán 65 százalékát tudják egésznapos ellátásban részesíteni. Ez a százalékarány évről évre csak keveset javul, még annak ellenére is, hogy évente bővítik az óvodák befogadóképességét. Például 1971 óta eddig az óvodás korú gyermekek száma 538-cal emelkedett, az óvodában elhelyezett gyermekek száma pedig 703-mal lett több. Vagyis még mindig ezerhatszázon felül van azoknak a gyermekeknek a száma, akik a férőhely hiánya miatt nem járhatnak óvodába. Az érem másik oldalát nézve: az óvoda hiánya miatt annyi fiatalasszony nem lehet alkalmazásban, mint a jelenleg iparban dolgozó nők fele. Hogy ez mit jelent, az tudja a legjobban, aki ezt maga is átélte. Nem a család jövedelmének növeléséről van itt szó. Vagyis elsősorban nem erről (habár vitathatatlan, hogy a fiatal házasoknál ez is nagy szerepet játszik). A termelőképesség realizálása, a szakképzettség, a gyakorlat, a személyiség teljes kibontakozása érdekében van szükség a munkaviszonyra. A fiatal asszonyoknál éppen ez az a kor, amikor e téren a legtöbbet veszíthetnek. Tudjuk, milyen nagy szerepe van az anyának gyermeke első három évében, annak helyes testi és lelki nevelésében. Az érem egyik oldala tehát azt mutatja, hogy jó ha a gyermeket legalább hároméves koráig az édesanyja neveli. Am a másik oldala és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a szakiskola elvégzése után néhány év múlva szülési szabadságra menő, majd 5—6 évig otthon tartózkodó nőknél nagy a lemaradás a szakmai fejlődésben, mert az otthon töltött évek alatt nem tudnak lépést tartani a szakmában végbemenő tudományos-műszaki fejlődéssel. A hosszú szünet utáni munkába álláskor ezt nem csak ők érzik meg, hanem az üzem, a gyár is, vagyis végeredményben az egész társadalom. De lépjünk egy lépéssel tovább. Az általános szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a munkahelyen a férfiak több figyelmet fordítanak a problémák megoldására és a bérezéssel összefüggő kérdésekre, mint a nők. Viszont a nők érzékenyebbek a higiéniai feltételekre, a munkakörnyezetre, mint a férfiak, alacsonyabbak a követelményeik a munka tartalommal és a fizetéssel szemben. Konkrét tényekre bontva ez azt jelenti, hogy a nők igyekeznek szebbé, higiénikusabbá, kényelmesebbé tenni munkakörnyezetüket, de ellentmondás nélkül elvállalnak olyan munkát is, amely a férfi számára „lealacsonyító“ lenne, s férfitársaik mellett ugyanazt a munkát alacsonyabb bérért is elvégzik. És ez nem helyes. A nőknek több harciasságra, önbizalomra van szükségük, hogy ne csak meglássák ezeket a különbségeket, de merjék szavukat is felemelni ellenük, hogy az egyenjogúság tudatában és gyakorlati megvalósításában végezzenek és végezhessenek minden munkát. . A dunaszerdahelyi járásban az 1974-es évben felmérést végeztek a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek megvalósításáról hozott kormányhatározat értelmében. Az eredmény azt mutatta, hogy nem minden üzemben vették egyformán tekintetbe a nő iskolai végzettségét, a gyakorlatot és tehetséget. A munkabeosztásnál nem vették figyelembe, hogy kisgyermekes anyáról van szó, akinek az éjszakai műszak nem lehet kötelező. Sok üzemben és főleg az üzlethálózatban dolgozó nők sokkal nagyobb súlyú árut emelnek, mint azt az előírások megengedik. Nincs kellőképpen biztosítva az üzemi étkezde, hiányoznak vagy nem megfelelőek a mun-14 FÖLÖSLEGES...? Ha többeknek feltennénk a kérdést: Mit tart fölösleges kiadásnak, érdekes válaszokat kapnánk. Mindenesetre a vélemények összegezése különböző embertípusok hű tükörképét adná. Az életszínvonal emelkedésének természetes velejárója az igények emelkedése is. De ezek az igények sok embernél egyoldalúak, csak bizonyos irányban fejlődnek. Van aki minden örömét abban leli, ha a legújabb divatnak hódol és szórakozik. Mások az élet értelmét abban látják, hogy minél többet szerezzenek. Autót, motorcsónakot, fényűzően berendezett lakást, víkendháuat, ékszereket stb-t. Céljuk elérése érdekében hajszolják a javakat, nem sajnálják a fáradságot. Energiájukat az ügyeskedésekre, a jó öszszeköttetések megszerzésére pazarolják. Ilyeneknek nem számít, ha „menet közben“ másokon átgázolnak, a nagyobb lehetőségeket nyújtó előnyösebb beosztás megszerzése érdekében másokat „megfúrnak“. Mellőznek minden emberséges magatartást, becsületes munkavégzést, másokkal való törődést. Nem tudatosítják, hogy ámokfutások közben elveszítik saját egészséges életörömüket, megelégedettségüket is. Ilyeneknek sok minden fölösleges kiadás. Hallottam ilyen megjegyzéseket, ha színházlátogatásról, könyvvásárlásról volt szó: „Nincs fölösleges pénzem ilyesmire“. Újságolvasó ember vagyok, érdekel, mi történik a világban, hol tart a fejlődés, mik a tennivalók. Többfelöl tájékozódok, több lapot járatok, olvasok. Megkaptam már gúnyos mosoly kíséretében a választ: „Nekem bizony erre nincs időm!“ Az illető tehát fölöslegesnek tartja az idejét erre „pazarolni“. Ki a pénzét, ki az idejét tartja fölöslegesnek a szellemi javak megszerzésére fordítani. Italos szórakozásra nem számít a 200—300 koronás kiadás, sem a legújabb nyugati divatmodellek megvarratására a sok száz koronás összeg kiadása. Félreértés ne essék! Én is fiatal vagyok, tetszenek nekem a jól öltözött, ízlésesen kozmetikázott lányok, a hosz-
