Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-26 / 25-26. szám
karuhák és védőeszközök. A legnagyobb hiányosság azonban a szolgáltatások terén mutatkozik. És ezzel elérkeztünk a harmadik — a nők munkájának megkönnyítésében talán a legégetőbb — problémához. Bizonyítás képpen megint a szociológiai felmérést veszem, mely szerint a dolgozó nő hétközben naponta kb. 6 órát tölt háztartási munkával, amíg a férfiaknál ez alig egy órát vesz igénybe. Ez a tény magába véve is elég ahhoz, hogy világosan lássuk, a férfiaknak mennyivel több szabad idejük jut a pihenésre, kedvteléseikre, az önművelésre, mint a nőknek. S ha azt vesszük alapul, hogy a nyolc órás munkaidőt mindketten egyformán ledolgozzák, hogy a család, gyermek iránti felelősségük és kötelességük egyforma, akkor joggal tehetjük fel a kérdést; miért a nő, aki a teher nagyobbik felét viseli? ... A XIV. kongresszus határozata hangsúlyozza a nők életkörülményei megkönnyítését segítő szolgáltatások fejlesztését, ennek jelentőségét is. A lehetőség tehát nyitva áll előttünk. Am a gyakorlatban a szolgáltatások fejlődése még mindig lassú. Vagyis az egyik oldalon adva vannak a lehetőségek, de a másik oldalon a dolgozó nő például naponta még mindig 60—70 percet tölt el a bevásárlással. Ezt az időt legalább 25 perccel lehetne rövidíteni, ha délután is olyan lenne az áruválaszték, mint a délelőtti órákban, ha rugalmasabb lenne a kiszolgálás és nem keilend olyan sokáig sorban állni. Nagy segítséget jelentene a félkészáruk nagyobb választéka, a takarító szolgálat kiszélesítése és így tovább. Sok bíráló szó illette a szolgáltatásokat. De nem szabad megfeledkezni itt sem az érem másik oldaláról, vagyis arról,“hogy a szolgáltatásokban is nők dolgoznak, lehet éppen kisgyermekes édesanyák, ök is igényt tartanak mindazokra a' kedvezményekre, amire a többi dolgozó nő. Például az elárusítónő, fodrásznő stb. munkaideje 18—19 óráig sőt tovább is tart. Az óvodát 17—18 órakor bezárják. Mi legyen a gyerekkel ez alatt az idő alatt, ha történetesen a férjnek is ekkor van hivatásbeli elfoglaltsága?... Vagy: a takarító szolgálat nem kap ablaktisztító, szőnyegporoló dolgozót. Pedig az alkalmazásban lévő nők igényelnék e szolgáltatást. De hol vannak azok a dolgozók, akik ezt a munkát elvállalják?!... És így megy ez körforgásban. Persze ez mégnem azt jelenti, hogy nincs kiút, nincs megoldás. Van. Csak meg kell keresni. Ennek pedig első feltétele, hogy az itt felsorolt tényeket — és a női dolgozókat érintő összes problémát — ne kezeljük „női kérdésként“, hanem társadalmi fontosságuk tudatában! Mert ezek a kérdések nem „csupán“ a nőt érintik. Ellenkezőleg. íörvényszerűen kihatnak a családra és ennél fogva az egész társadalomra. Éppen ezért mindnyájunk érdeke, hogy az óvodától kezdve a munkahelyi egyenjogúság betartásán keresztül egészen a szolgáltatások bővítéséig mindenütt segítsük a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek javítását. Hogy a Nők Nemzetközi Évében maximális értékben támogassuk azt az elvet, mely végeredményben — vagy az érem másik oldalán — az egész társadalom javát is szolgálja. H. ZSEBIK SAROLTA Vonal alatt szabb, de ápolt hajú fiúk. De vallom a régi mondás igazát: Nem a ruha teszi az embert. És nem a legújabb autómárka tulajdonosának lenni a legfőbb ideál. Sem a legfényűzőbben berendezett lakásban lakni a legnagyobb életcél. Nem ártana, ha sokan tisztáznák magukban: Mi is tulajdonképpen a fölösleges kiadás és mi a fölösleges időpazarlás. De azt is tisztázzák, hogy mi a lényeges. Mi az, amitől EMBERRÉ, szocialista emberré formálódik valaki. /" ’ ' VALAMIKOR egy impérium nagyságát, világhatalmát jelképezte a szólás-mondás: „Minden út Rómába vezet!“ A huszonegyedik század küszöbén ezt így módosítanám: „Minden út a Tudományhoz vezet!“ Mert a ma élő emberiségnek ez az egyetemes Rómája, amelyhez mint világnézethez, minden embernek előbb vagy utóbb el kell érkeznie. Nem könnyű út: egyformán nehéz annak az asszonynak, akit még nagyanyja s anyja óvott a szenvedéstől, s nehéz a férfié, akinek gyermekkorában nagyapja halálos ágyán mást sem, csak a vak istenhitet hagyta örökül. És nehéz a tudós útja, aki öntudatlanul önön lényét és környezetét is formálva jut el küszködve a megismerésig, a tudásig. Pintér István útja a tudomány útja volt. A galántai származású, magyar nemzetiségű geofizikus mérnök, a tudományok kandidátusa már hosszú évek óta öregbíti a legkülönbözőbb nagy nemzetközi fórumokon Csehszlovákia tudományos életének hírnevét. Például ezen a nyáron Leningrádban vesz részt egy hétnapos szinpóziumon, amelyre a Szovjetunió Tudományos Akadémiája hívta meg előadást tartani. Utána következik Várna, ahol ugyancsak egy előadás megtartásara hívták meg a Cospar nemzetközi űrkutatási ülésére, ezután ismét a Szovjetunió következik, Moszkva, az Interkozmosz plenáris ülése s végül München, ahol majd a kozmikus sugárzásról fog előadást tartani. S közben szabadság Jugoszláviában a családdal Olvasóink már találkoztak Pintér Istvánnal lapunk hasábjain, akkor, amikor az Északisarkon töltött kétéves tudományos munkájáról és élményeiről számolt be. Azóta csaknem tíz év telt el... Most munkahelyén, a Szlovák Tudományos Akadémia hurbanovói (ógyallai) Geofizikális Intézetében — amelynek vezetője — kerestem föl, — Hát, igen, igaz a fáma: valóban hűtlen lettem az Északi-sarkhoz, s átváltottam a Déli-sarkra. Itt egészen mások a viszonyok, a tudományos munka feltételei, a természet. Sarki élményeimről egyébként könyv is készül, amelyet Ivanics Istvánnal, a „Priatel“ című gyermeklap főszerkesztőjével együtt írunk. — Egyébként ezzel az „átváltással“ kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ma a tudományos munkával foglalkozó embernek sokkal rugalmasabbnak kell lennie, és persze, a saját szakmáján belül nagyon hasznos, ha „váltott lovakkal“ fut tovább. A vernei tudósideál, aki egyetlen ideára teszi föl az egész életét, ma már nemigen jutna messzire. Viszont a vernei szívósságnak, céltudatosságnak és főleg az ember egész lényét betöltő leli/fA л az ,// igazsághoz kesedésnek — annak igen, annak maradnia kell! — Hogy mi történt ez alatt a kilenc év alatt? Nos, kéthárom évig tartott az Északisarkon szerzett adatok földolgozása. Aztán jó egy-két évet vett igénybe az „áttérés“ a Nap — Föld általános fizikájának tanulmányozására, a beható megismerkedés a Nappal, a bolygóközi térséggel és magának a Földnek a magnetoszférájával. Mindezzel szoros kapcsolatban van a műholdak adatainak rendszeres feldolgozása. Közben — egy év alatt — elvégeztem a matematikafizika szakon a tudományos kandidatúrát és kineveztek ennek az intézetnek a vezetőjévé. Nitrán pedig, a főiskolán csillagászatot adok elő. Közben persze intézetünk következő programjának kidolgozása is folyamatban van. A következő ötéves tervben a napszél paramétereinek mérése lesz a feladatunk az Interkozmosz közös programján belül. — Lehetséges lesz-e, valóra válhat-e egyszer majd a távoli jövőben a sci-fi írók elképzelése, hogy Földünk két zordon sarkvidéke virágoskertté változzék? Egyáltalán milyen jelentősége van a sarkkutatásnak az emberiség jövője szempontjából? — A sarkkutatás a mai tudomány egyik legfontosabb kérdése, mert sok mindenre, amit még nem tudunk „bölcsőnkről“, itt kaphatunk választ. Tulajdonképpen még mindig nem tudjuk, hogy hogyan keletkezett a Föld mágneses tere és a sarki fény sem tárta fel még minden titkát. S ha „sarki virágoskertről“ nem is beszélhetünk — de azt már tudjuk, hogy a két pólus egyszer majd óriási energiaforrást jelenthet az emberiség számára és hatalmas mennyiségű ásványi kincseket. És természetesen az űrkutatás szempontjából is rendkívül fontos a sarkvidékek teljes feltárása. — Mit mond a geofizika, mit a csillagászat az egyszerű embernek? Van-e helye, jelentősége azoknak az életében is, akik nem foglalkoznak tudománnyal? — Hogyne lenne jelentősége! Az ember világképe évezredekig istenhiteken alapult. És a tudomány csak egyes kiválasztottak fegyvere volt, amellyel kordában tartották a megfélemlített embert. Ideje, hogy az ember, az egyszerű ember világképe megváltozzék, minél előbb, mindenkié! A ma tudósának többé már nem csak az a feladata, hogy végezze tudományos munkáját, hanem az is, hogy tájékoztasson, minél több embert, minél nagyobb tömegeket, mert minden embernek joga van az igazsághoz! Emlékszem, tíz évvel ezelőtt Pintér István elragadtatással mesélt az első nagy tudományos „kaland“ varázsáról, a csodálatos fényekről, szépséges hó és jégképződményekről, mágneses viharokról. Még nem volt harmincéves. Ma, tíz esztendő teltével ugyanolyan lelkesedéssel — a tudomány emberformáló erejéről, a tudós emberi felelősségtudatáról, kötelességeiről vallott. Beszélgetett: Láng Éva 15
