Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-26 / 25-26. szám

ROMANTIKA ÉS KEMÉNY MUNKA *

A fiatalok faluja lett Dvory nad Zitavou (Udvard), és az elmúlt hetekben rájuk figyelt az ország. Május 20-án a kék inges fiatalok százai adtak itt egymásnak találkozót, hogy a nagyszabású, országos méretű ifjúsági építkezés alapkövét letegyék. A szimbolikus alapkőletétel után felzúgtak a földtoló gépek, teherkocsik és földgyaluk, és megindult a munka.

Ján Goldschmith mérnök, az udvardi Auróra EFSZ tagja, az ifjúsági építkezés vezetője az ünnepélyes kavargásban dióhéjban annyit mondott:

— Szövetkezetünk vezetősége és pártalapszervezete nagy gondot fordít a fiatalok nevelésére. Ez a törődés nem is maradt eredmény nélkül. Két ifjúsági szervezetünk van, a falusi és a szövetkezet mellett működő. Mind a kettőt egyformán lehet jellemezni: a fiatalokban megvan a lendület, a tenniakarás. Mondhatnám úgy is, igazi fiatalok, hazaszeretők, forradalmiak, akik a szocialista haza építésében megtalálják azt a lehetőséget, amellyel nagy tetteket visznek véghez, ötletet ötletre építve született meg az az országos méretű kezdeményezés, amely a mai naptól kezdve konkrét cél, kemény munka.

A

Szövetkezetünk patronálásában a fiatalok falunk határában egy 1228 férőhelyes, nagykapacitású, korszerű szarvasmarha-telepet építenek. A nyári hónapokban majd fiatalok százai jönnek ide az ország különböző részeiből, hogy szünidejüket az ifjúsági építkezésen töltsék. A munka után nem fog hiányozni a szórakozás sem. Ezért elsőként a szociális és kulturális célokat szolgáló épületeket kell felépíteni. Azután következnek

a gazdasági épületek: Falunk ifjúsága méltán büszke arra, hogy társadalmunk ekkora bizalmat előlegezett nekik. S hogy a mi ifjúsági szervezetünk tagjai az élvonalban járnak, akiknek neve méltán kerül be ifjúságunk krónikájába. Oda, ahol a haladó hagyományokat olyan példamutató tettek előzték meg, mint az Ifjúsági Vasútvonal építése vagy Ifjúságfalva — Dedina Mládeze felépítése.

I^AGY LÁSZLÓ felvételei

— ma —

ft

nők

Ügy élnek, mint egy család. Mindenben segítik egymást. Ha egyik-másik valamiért elszomorodik, máris ott van mellette valaki és felvidítja. És örökké mosolyognak. Igaz a derűs arc hivatásukhoz tartozik, akár a megértés, a türelem, a jószándék. Amint a pult mögött állnak, centizik a függönyt, kismamák figyelmébe ajánlják a legújabb réklit, alsóneműt, pamutot, a vásárlónak az az érzése támad, hogy abba a ritkaságszámba menő üzletbe tért be vásárolni, amelyben egy tucat nagyszerűen kiképzett elárusító lesi kívánságait.

De már ideje lenne elárulnom, hol is ez az üzlet, amelynek dolgozói jóban-rosszban kiállnak egymásért; hol is az a kollektíva, amely, három hónapja talán, hogy átvette a példás szocialista munkabrigádnak kijáró ezüstérmet. Nos, nem titok, hogy a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás második legnagyobb városában: Samorínban (Somorján.) Az üzletben dolgozó elárusítók a Jednota Fogyasztási Szövetkezet egyetlen ezüstérmes szocialista munkabrigádja. A szövetkezet másfél ezer alkalmazottja közül az itt szorgoskodó, nagyon előzékeny tizenegy nő és egy férfi.

A kollektíva egyetlen férfitagja egyben az üzlet főnöke is. Fehér Sándor már huszonhárom éve dolgozik textilkereskedőként. Közvetlen, kedves ember. Munkatársai véleménye után azt is leírhatom, hogy segítőkész és emberszerető.

Mióta vezeti ezt a brigádot? — kérdezem tőle.

— Tíz éve már, hogy négy kis somorjai bolt összevonásával létre jött ez az üzlet. A tagok nagy része azóta itt dolgozik. Jól „összeverődött“ ez a gárda. Mindenki alaposan ismeri már a másik szokásait, sőt még a rigolyáit is. De azokból kevés van, és semmi esetre sem a vásárló kárára, összetartunk, mint egy család, és azt hiszem, ez eredményességünk biztosítéka. Törődünk egymás ügyesbajos dolgaival. Ha valaki közülünk megbetegszik, máris meglátogatjuk, szüléskor ajándékot viszünk, és mindenki érzi, hogy szívből tesszük. A szocialista munkaversenyben vállalt kötelezettségen kívül dolgozgatunk az üzlet előtti parkban is. önsegélyes alapon szépítgetjük, és törődünk az üzlet környékével is. Mert szerintem nagyon fontos, hogy az ember milyen környezetben él. Szép környezet, jó hangulat, türelem, rugalmas kiszolgálás. Ezek egyébként a szocialista kereskedelem alapfeltételei. Ha jobb lenne az áruellátás, még nagyobb eredményt érhetnénk el

— De még mennyire — mondja Kováts Ili, a méteráru osztály dolgozója. Húszéves. Korán reggel kel, és este fél nyolcra ér haza falujába, Horny' Bárra (Felbárra.) — Legutóbb is csak -négy tekercs szőnyeget kaptunk. Körülbelül ötven métert. Egy délelőtt eladtuk. Sok vásárlót nem tudtunk kielégíteni.

— Milyen érzés húszévesen a szocialista munkabrigád ezüstérmesének lenni?

— Nagyszerű, sőt, fölemelő érzés — mosolyog Kováts Ili. — Szövetkezetünk szakszervezetének vezetősége sok mindennel támogatott bennünket. Két éve balatonlellei üdülést kaptunk, a tavasszal meg Krkonoáéban voltam Edittel.

— Jól érezted magad? — kérdeztem Hideghéty Editet.