Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
két, és akiket mi annyira várunk. Látod, Sándri, szigorú szabályaink az örökös óvatoskodás, melyet persze a szüntelen üldözés indokol, mennyire megnehezítik, hogy ránk találjanak az igaziak. Vágót megbízható embernek találtam, és a harmadik találkozó után megkértem, hogy vigyen el a társaihoz. Vág Béla elvezet a dorogi szénmedence egyik falujába, egy másik, ugyancsak Franciaországot járt öreg bányászhoz. .. Kézről kézre adtak, de ez a kiruccanás bizonyult a legizgalmasabbnak. Csodálatos találkozás volt! — tüzelt Anna a kis budai cukrászdában, ahol meghitt kettesben üldögéltek Sándrival e kora délelőtti órákban. — Gyalogosan mentünk az állomásról Kesztölcre. Bájos kis falu, dombok alján. Főként szlovákok lakják. A környéken eleget hangoskodnak a nyilasok, sokan bedőltek a szólamaiknak, de Kesztölc sziget maradt a zöld tengerben, vagy inkább mondjuk így: a náci maszlag hínárjában. Egyetlenegyszer kísérleteztek: nyilas gyűlést hirdettek. Am doronggal kergették végig a falun a zöldingeseket, s azóta se merészelték betenni a lábukat. A daliás Kari bácsi, különben Dalának hívják, délre jött haza. Első pillantásra megszerettem. Olyan közel került hozzám, akár csak te, Sándri! Már csaknem hatvanéves. Mégis úgy jár, szálfa egyenesen, mint aki sohasem hajolt meg senki előtt. Szép, erős férfi, keményre cserzett arcára barázdákat szántott a bánya meg az idő. Szabályos, római arcéle ma is fiatalos. Szelíd kék szeme sok asszonyt hódíthatott meg Dorogtól a Sarthe mentig, a francia bányavidékig. Hatalmas markába fogta a kezemet, és megsimogatta: olyan melegség futott át rajtam, hogy kedvem lett volna megölelni. — Vagyis megbabonázott a kesztölci ősz Adonisz! — Csak csúfolódj! Nem Adonisz, hanem remek ember. Maga a bányász! Modellt kellene állnia Medgyessy Ferencnek. A bányászok általában apró, zömök, nyűtt emberek. — Kari bácsi nem olyan. Tetszik vagy nem! Nekem nagyon. Hát még amikor megismertem az életét. A múltját, ott a döngölt padlójú kicsi házban. Bejárta a fél világot. Nemcsak csatlakozott a francia mozgalomhoz, hanem vezette a bányászok harcát. Ezerkilencszázhuszonnyolcban pedig részt vett a III. Internacionálé konferenciáján. Egy dorogi magyar bányász, akit személyes élmény fűz a Kominternhez! — Amelynek végrehajtó bizottsága most május tizenötödikén kimondta feloszlatását — mondta csendesen Sándri. inna a kedves arcra meredt: — A Komintern feloszlott? — Miután elvégezte feladatát: az erős és önálló nemzeti marxista-leninista pártok alakítását. Azt hittem, már értesültél róla. Ennyire elmaradtál a világtól? — Egyedül voltam. — Tekintettel a kommunista pártok és vezető kádereik fejlettségére és politikai érettségére, a fasizmus elleni nemzetközi összefogás elősegítése érdekében történt a feloszlatás — magyarázta a férfi a hivatalos álláspontot. — Különben a moszkvai rádió közölte, sajnos nem hallottam. Másoktól értesültem, hogy Sztálin így nyilatkozott róla: a feloszlatással is meg akarjuk könnyíteni az összes szabadságszerető nemzet általános támadásának megszervezését a közös ellenség, a hitlerizmus ellen . . . Ehhez mi nem tudunk hozzászólni e pillanatban. De más nagy újság is van, Zrínyikém. Előbb azonban fejezd csak be kesztölci kalandodat. Mit vállalt a deli öreg bányász? — A fegyveres harc előkészítését. Várja a további utasításokat. Én még tőled. Mikor kezdhetjük? — A fegyveres harcot? — tűnődött Sándri. — Nem közölhetek dátumot. Épp most nem. Minden eshetőségre felkészülve néhányon, ha úgy tetszik: az első vonalban állók, engedélyt kaptunk, na, nem a rendőrségtől, hanem a pártvezetőségtől, még tavasszal, fegyverviselésre. Én máris szereztem egy helyre kis frommert. (folytatjuk) Szeretettel köszöntjük a költőnőt 85. születésnapja alkalmából VÁRNAI ZSENI Nem volt hiába semmi sem!.. Nem volt hiába semmi sem. Igaz, kicsit fáradt vagyok, acélkerék is megkopik, hogyha szünetlen csak forog. Kopik, kopik, de fényesjil, nem fogja be a rozsda sem, csiszolja minden mozdulat, s forog, forog, ezüstösen. I^az, kicsit fáradt vagyok, nem adnak ingyen semmit ám, voltak keserves napjaim és rengeteg dúlt éjszakám. Amíg egy gyermek nagyra nő, bizony, egyet-mást tenni kell, legalább így az életem nem múlt el csip-csup semmivel. Ránézek nagy fiamra és egyszerre oly üde vagyok, hogy a szemem harmatgyöngyös hajnali rét gyanánt ragyog s leánykám, mint a Március, rügyekbe zárt kölyöktavasz. őt nézem és bimbókorom újra fölöttem sugaraz. Nem siratom tűnt éveim, hiszen az idő úgysem áll, csak aki meddőségben élt, azé a vénség, rút halál. Szánom az ínyenc élvezőt, csömörnél mása nem marad, koldus, ki mit sem áldozott s nem gyűjtött mást, csak aranyat. Igaz, kicsit fáradt vagyok, nehéz a toll is néhanap, de a lehalkult szívverés fiam szívén erőre kap, szépségem múlik, — nem sírok, leánykám arcán tündököl, szinte sok is, e két gyerek, mily roppant kincset örököl. Nem volt hiába semmi sem, bár néhanap békétlenül lázongtam, hisz nem tudtam én, hogy ürmöm mézzé édesül. Sokat fizettem? Nem tudom, hiszen mindennek ára van . ezerszer újra kezdeném alázatosan, boldogan. JUHÁSZ GYULA Első szerelem Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És — végtelen nagy szerelemmel. VOJTECH MIHÁLIK Foto: Susil Weerarathna Csak a szívet hallani Vasárnap délután meghalnak a percek, A hosszú vándorúttól fáradt idő leül. Ilyenkor melletted vagyok, belélegezlek. A zaj is megdermed, a bohó léptek zaja és fiatal kezed simogatása is, szájad éneke, ruhád szüntelen susogása, suhogása, minden kővé dermed, nemcsak a tested mered mozdulatlanságba, hanem minden körüled. Vasárnap délután meghalnak a percek, mikor a szíven kívül minden megáll. A szív pedig döngeti mellkasod, mint vízár, mely partját tépi szét. S ilyenkor hallhatod kacagását, jaját, diadalénekét. Zádor András fordítása CEDEN GALSZANOV Egy burját lányhoz Lényed, mint a derűs tavasz, melenget, nézésed kincse szerelmes szivemnek. Éjjel-nappal nevedet suttogom. Mihez hasonlíthatnálak vajon, hajnalocskám, burját leánykám? Látom selymes hajad lonatba fonva: ajkad gyöngédebb, mint a rózsa szirma. Mint édes-bús dal, életem betöltőd: lecskeszárny ivei, éjsötét szemöldöd, burját lányka, kismadárkám! Dalolsz, s a lelked hallom. Oly csodás! Szebb, mint ezüstös csermely csobogásl Odébb lesz a virág, ifjabb a költő. Te vagy az ihlet, a szivei betöltő, kicsi múzsám, burját leánykám! Ha táncolsz, mintha karcsú láng lebegne, a nép kötetlen művészete benne. Moszkva már izgatottan vár rád, hogy lássa tehetséged aranyát, büszkeségem, burját leánykám! Az utad friss virágokkal behintett áldott eső locsolja földeinket. Repesve vár az erdei magány, neked dalol este a csalogány. Fogadd e dalt, burját leánykámí Mikor lehet minékünk egybekelnünk? Habzó borral mikor lesz tele kelyhünk? Valaki rád vár, érted eped el... Boldog ki téged elsőnek ölel! Légy boldog, kis burját leánykám! De ha az ellenség hazádra támadt te légy lelke, hősnője a csatának! Szerelmesedet győzelemre hívd, testvéreidet hőstettre lelkesítsd, dicsőségem, burját leánykám l Kálnoky László fordítást
