Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
a tanító néni asztalánál. Vajon miért érte ez nagy „megtiszteltetés“ ? Állítólag csintalan és zavarja a többieket. De megtudom azt is, hogy Szalay Sanyi második osztályos, jó tanuló, értelmes kisfiú. A napköziből hazafelé menet kiváltja kishugát, Mónikát az óvodából és együtt mennek haza. Ennyivel osztozik Sanyika a család munkájában. Anyuka az ÁG kacsafarmján, apuka pedig a CSAD-nál dolgozik. A Szalay házaspárnak kétségkívül nagy segítség, hogy gyermekeiket napközben biztos kezekben tudják, ahol étkezésükről is gondoskodnak. Az óvodáról azonban nemcsak a napköziben hallottunk, hanem el is mentünk oda. Meg akartuk ugyanis lesni, mikor érkezik a „bodega“ különjárat. A Királyrév körüli majorokban — 4—8 km távolságra a községtől — mintegy négy-ötszáz ember lakik. Az itt élő gyerekeknek a múltban kevés lehetőség jutott a művelődésre. Az iskolakötelesek a tanyákról gyalog jártak be az iskolába. Olyan létesítményt, hogy óvoda, olyan fogalmat, hogy óvodai gondoskodás, a tanyákon nem ismertek. Ma a királyrévi óvoda nemcsak a helyi, de a tanyasi kicsinyeknek is otthont nyújt. Hogyan járnak be ide? Nem gyalog. Különjárattal, amelyet az AG a gazdaságban dolgozó anyák gyermekei érdekében a nőszervezet közbenjárására létesített. Menyhárt Dezső traktoros minden reggel pontosan nyolckor megáll a négy kilométerre fekvő Slovenské Pole (Ürföld) „főutcáján“, felsegíti az apróságokat és az iskolásokat a pótkocsiba „bodegába“, bezárja az ajtót és viszi őket Királyrévre az iskolába és az oviba. Délután pontosan négykor megáll az ovi előtt és viszi őket haza. Vigyáz rájuk, hiszen ő is két kicsi gyerek apukája és nemsokára a sajátjai is ott ülnek majd a pótkocsiban a csipogó apróságok között. Egy úrföldi anyuka, Bartos Jánosné mondja el, mennyire örül annak, hogy Ildikója óvodába járhat. A háromgyermekes anya a dohánytermesztésben dolgozik, most szülési szabadságon van, mégis bejáratja kislányát az óvodába, mert „... sokat és türelmesen foglalkoznak velük...“. Jövőre óvodás ötlet aranyat ér“ akciót, amelynek eredményei a nők, a családok helyzetének javítását, gondjainak csökkentését szolgálják. Egy más irányú, de nem elhanyagolható gondoskodással találkoztunk a Gálántai Járási Építő Vállalatnál. Galánta járási központ. A Kommunális Üzemeknek itt mégsem sikerült még, a sok egyéb szolgáltatás mellett, kozmetikai szalont nyitni. Rugalmasabban oldották meg ezt a kérdést a járás két másik városában, Sereden (Szereden) és Salán (Vágsellyén). Abban, hogy a galántai nők is eljárhassanak a szépítő kozmetikára, megint a „Jó ötlet“ segített. A nőszervezet üzemi vezetősége javaslattal fordult az építővállalat igazgatóságához és kérésük megértésre talált. A kozmetikai sarkot egy kihasználatlan raktárhelyiségben rendezték be. A felszerelést és a szakembert a Kommunális Üzem biztosította, a karbantartást pedig az építővállalat. A kozmetikusnő minden hétfőn délután dolgozik, és szinte lélegzetvétel nélkül. Az üzemi nőszervezet elnökénél, Blichová Margiténál kell előre bejelentkezni a kezelésre. A nagy érdeklődés miatt ugyanis sorrendet kellett felállítani. Galántán ez a második üzem, ahol kozmetikai tanácsadót és kezelést biztosítottak a dolgozó nők számára a „Jó ötlet aranyat ér“ akció keretében, ahol megértették, hogy a szépségápolás nem luxus. A dolgozó nőnek éppúgy szüksége van rá, mint a testápolásra, hogy megőrizze üde, fiatalos külsejét és ezzel együtt önbizalmát. Sok, nagyon sok lehetőség akad mindenütt — vidéken — városon — valami réginek a felújítására, üzembe helyezésére, csak nyitott szemmel kell járnunk magunk körül. Sok olyan elfekvő dolgot, üres helyiséget, épületet találunk, amiket felhasználhatunk, értékesíthetünk a nők, a családok, mindannyiunk — az egész társadalom javára. Jó példáért nem kell messzire menni! A riportot írta JANDÄNfi H. MAGDA A hangfelvételt készítette LÖRINCZ KATÓ lesz a nagyobbik fia is és ha letelik a kétéves ... zetett szülési szabadsága, a kis Szilvesztert is óvodába adja, hogy megint munkába állhasson. Hasonló különjárat hozza-viszi az óvodásokat és iskolásokat az ugyancsak négy kilométerre fekvő Mácsonásról is. Mindmáig mostohagyerek volt azonban a nyolc kilométer távolságra levő, területileg Király révhez tartozó Dolny Chotár (Alsóhatár). De már nem sokáig. A társadalmi összefogásból, az ötletként kipattanó szikrából itt egy konyhával felszerelt egyosztályos óvoda létesült. Az óvodát ez év szeptember elsején adják át az AG-ban dolgozó édesanyák gyermekeinek. Az ezerháromszáz lakosú község és a körülötte fekvő majorok majdnem négyszáz asszonyának ad munkalehetőséget az állami gazdaság. Dé a tények azt igazolják, hogy a kereseti lehetőségen túlmenően emberi humanitásból, társadalmi összefogásból is jó példával járnak elöl az ÁG, a hnb és a helyi nőszervezet képviselői. Elvárják, hogy a dolgozók jó munkát végezzenek, de ők sem maradnak adósak. Minden igyekezetükkel támogatják a „Jó 7 5. Az óvodások egy lépést sem tesznek felügyelet nélkül. Dezső bácsi átveszi őket az óvó néniktől és beülteti a pótkocsiba. Az anyukáknak nem kell nyugtalankodniuk Ó. A Bartos családból Ildikót viszihozza naponta a különjárat 7. Rögtönzött szépségápolás a raktárhelyiségből létesített kozmetikai sarokban. — így végzi a kezelést a kozmetikusnő — mutatja be Füzék Barbara és Czafik Erzsébet, az épitővállalat dolgozói. Fényképezte: Nagy László NÉMETH IZABELLA mt 1НЦЩ sro яд írta történet REGRUTABÜCSÜZÖ Negyven évvel ezelőtt a tavaszi hónapokban vitték a legényeket sorozásra. Az a szőke fiú, a Jóska, aki néha-néha dalolgatott a házunk előtt, mert édesanyám nem engedett még legényezni, csak lopva az utcán találkozva beszélgettünk, — ez a Jóska is a sorozásra indulók között volt. Megtudtam, hogy őt is besorozták. Amikor a legközelebbi vasárnap mentem a templomba, a nagymisére, már várt, és láttam, hogy a kalapja mellett van a sok-sok pántlika a kokárdával. Még a nyár boldogságban telt, mert néhanéha még táncolgattam Jóskával a mulatságban.. Azután eljött szeptember utolsó vasárnapja. Mindig ekkor volt a regruták búcsúbálja. Édesanyám már egész délelőtt mondogatta: Te lány, hol jár az eszed? Ugye már a regrutabálban érzed magad? Én csak azt kérdeztem: Elmehetek? Édesanyám azt felelte: Igen, de csak este 7 óráig, akkor itthon légy. Megértettem, és egy barátnőmmel délután 3 órakor elmentem. Tudtam, hogy ott lesz ő is, mert hisz ez az ő báljuk volt. Az én katonajelöltem táncoltatott engem, de mind a ketten szomorúak voltunk. És amikor tánc közben átfogta a derekam, azt sugdosta a fülembe: Tudom, érzem, hogy te máshoz fogsz feleségül menni, nem vársz meg, amíg leszerelek. Azt feleltem: Én még ráérek férjhez menni, még staférungom sincs elég. Azután ki akartam szökni a bálteremből,' hogy megtartsam édesanyám bizalmát, de az én regrutám észrevette, sietett utánam és azt hallottam: Várjál, ne siess annyira. Lassítottam, és a fiú azt mondta: Te szöksz előlem? Ma este bemegyek hozzátok, és beszélek anyáddal. Én nagyon szégyelltem szegényes bútorunkat, és féltem, hogy édesanyám megharagszik, ezért azt mondtam, majd ha leszerel, akkor jöjjön. Azt mondta: Ügy látom nem is akarod, hogy bemenjek, de ígérd meg, hogy bevonuláskor kikísérsz a többi lánnyal együtt az állomásra. Ezt megígértem, gondoltam, valami ürügygj;el majdcsak el tudok menni hazulról. Bár nem szerettem hazudni édesanyámnak, mert ha rámnézett azzal a szomorú szemével, jobban fájt az minden verésnél. Az ő tudtával mentem el. Először a falu végén a malomnál gyűltek össze a bevonulók, már ott volt a cigánybanda is és egy-két lovaskocsi, amire a fiúk fölrakták a katonaládákat. Akkor a cigánybanda rázendített, és ki-ki a párjával táncolta az utolsó táncot. Majd elindultak a pántlikás legények dalolva. A cigányok addig húzták a keservesebbnél keservesebb nótákat, míg nem jött a vonat. Ekkor a fiúk levették kalapjuk mellől a sokszínű pántlikacsokrot, szalagokat és odaadta ki-ki annak a lánynak, aki kikísérte. Majd fölugráltak a vonatra, és integetve dalolták: Ha elindult ez a gőzös hadd menjen Én utánam senki ne keseregjen Keseregjen minden anya a fiáért Én is kesergek a kedves babámért. Mi lányok és az anyák is egypáran könynyes szemmel néztünk a mind jobban távolodó vonat után. (folytatjuk) 11
