Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
Megvalósult merész álmok MADAME CURIETDl VALENTYlNA TYERESKOVAlG önként párhuzamot vénünk a két kimagasló egyéniség között. Mindkettő merész álmokat szőtt; megszerzett tudással, célra törő akarattal, kitartó szorgalommal világra szóló eredményt ért el. Szimbólummá növő, úttörő hősök ők, örök példaképek. A fizikai és kémiai Nobeldíjas Maria Sklodowska-Curienek, — férjével a rádium és polonium felfedezőjének — egész életét az elmélyült, tudományos kutatómunka töltötte ki. A nehézségek nem riasztották vissza, a kísérletezésekhez kezdetleges feltételek, a fizikai nélkülözés, a pénztelenség nem szegték a kedvét. A végsőkig kitartó szívósággal szinte kikényszerítette az eredményt, hogy a radioaktivitással kapcsolatos felfedezését az emberiség javára fordíthassák. A múlt század második leiében és századunk elején élt tudós asszonyideált napjaink hős aszszonya, Valentyína Nyikolajeva-Ty ereskova valósítja meg, az első női űrhajós, aki 1963 június 16—19 között hajtott végre a Vosztok—6 űrhajón merész kísérleti űrhajós társával, Bykovskijjal a világűr meghódítására. Volt-e valaha a nőknek ilyen merész álmuk?! Ilyen határtalan lehetőségük, mint most a mi társadalmunkban? Valentyína Tyeresková korunk sokoldalú asszonya, a teljes életet élő ember ilyen szépen nyilatkozik, — vallhatjuk, hogy minden nő nevében, akit eszme lelkesít egy cél elérésére, a közösség javára. TYERESKOVÁ ÖNMAGÁRÓL Mindenki, aki Nyikolajeva-Tyereskova közelében él, ugyanazt mondja róla: „Igen sokat dolgozik. Nagyon sokat.“ Ez az egyszerű tőmondat — az emberségről tett vallomás. Csillagvárosban találkoztam a világ első női űrhajósával... — Valentyina Vlagyimirovna, az ön sorsa sok tekintetben rendkívüli... dicsőséget szerzett magának az egész világon. De mennyiben változtatta meg személyes életét? Mi újat hozott az életébe? — Gyermekkoromban volt egy álmom: mozdonyvezető szerettem volna lenni, távolsági vonatokat vezetni. Persze, nemcsak a puszta kíváncsiság végett... Szerettem volna megnézni az egész hatalmas világot, magamba szívni minden szépségét, múltját és jelenét. Az utóbbi években sikerült is megfordulnom nemcsak a világűrben — hanem a föld számos országában. Sok ember munkáját, életét ismertem meg. És ismételten meggyőződtem arról, hogy mindaz, ami körülvesz bennünket, az egyszerű dolgozó emberek műve. — Hisz-e az úgynevezett gyermeki álomban? Az ábrándozásokban arról, hogy majd híresek leszünk, olyan emberek, akiket mindenki példaképnek tekint? Mennyiben határozzák meg az ember későbbi életét, egyéniségét ezek az álmok? — Kétségkívül, majd minden emberben már a korai gyermekévekben feltör a szándék, hogy nemes, önzetlen, nagy tetteket vigyen véghez. Nagyszerű élet azoké, akik hívek tudnak maradni gyermeki álmaikhoz. Zsenge korban támadnak az embernek ábrándjai és az erős jelleműeknél az évek múlásával kibontakoznak, tovább erősödnek. Az is előfordul persze, hogy nem sikerül az álmokat valóra váltani. És akkor... az erős jellemű ember elölről kezd mindent. — Az ön legkedvesebb hősnője kora ifjúságában Liza Csajkina volt, a fiatal partizánlány. Hű maradt-e ideáljához? — Sok kiváló embert ismertem meg, igazi hősöket, olyanokat, akik a nagy álmok megvalósításáért harcoltak. De lelkesedésem választott hősnőm iránt nem halványult az évek során. Örökre megszerettem ezt az egyszerű szovjet lányt, aki hallatlan bátorságot és állhatatosságot tanúsított a fasiszta betolakodókkal vívott harcban. — Véleménye szerint, mit tehet az az ember, aki egész életében valamilyen cél felé tört és azt mégsem tudta elérni? Nyikolajeva-Tyereskova elgondolkozik. Aztán azt mondja: — Tovább kell törekednie célja felé, utolsó leheletéig. Mert csak akkor mondhatja el, hogy teljes életet él. — Valentyina Vlagyimirovna, ha másképp alakult volna a sorsa, milyen jellemvonásokat akart volna kinevelni magában? Melyek azok a tulajdonságok, amelyeket a • legfontosabbnak tart, bármilyen foglalkozású embernél, bármely hivatásban? — A szorgalom és a céltudatosság. Naplójába ön Makszim Gorkij szavait írta fel jelmondatul: „Ügy kell élnünk, mindenkor azért lelkesedve, amit még el nem értünk. Az ember megnő azáltal, ami felfelé, magasabbra vonzza.“ Megmaradt-e benső kaD-12 csolata ehhez a gorkiji gondolathoz, amelyet mintegy programjául választott? — Szerintem ez a legnagyszerűbb gondolat. Ki tudja, hol a magasság, melyet az ember elérni hivatott? Van a dolognak természetesen egy másik oldala is; el lehet érni kolosszális szakmai, hivatásbeli eredményeket, de ez még nem jelenti azt, hogy emberség dolgában, szellemi, erkölcsi vonatkozásban elértük akár csak a középszerűség színvonalát... Valentyína Vlagyimirovna hogyan felelne erre a kérdésre: mit tart a legfontosabbnak az ember életében? — A munkát. Az önfeláldozó hazaszeretetei. Ami az űrhajósok eredményeit illeti, ismét és újra csak azt mondhatom: az űrrepülés nem az egyes űrhajósok érdeme. A szovjet emberek millióinak munkája testesül meg benne; a fémkohászok, a gabonatermelők munkája, azoké, akik űrhajókat építenek, ruhát varrnak, repülni tanítanak bennünket, elsajátítják az új technikát. Az űrhajós eredménye — valamennyi szovjet ember közös műve. — Mit becsül a legtöbbre barátaiban? Az igazi barátságot. — ön a Szovjet Nőbizottság elnökeként dolgozik. Ez a tisztség sok időt, energiát köt le, széles körű ismeretekét kíván. Mi a vonzó az Ön számára ebben a tevékenységben? — Az, hogy hasznára lehetek az embereknek, hogy szükségük van rám. Nagyszerű dolog azt érezni, hogy az embereknek szüntelenül szükségük van ránk. G. BOCSAROV ~ * , ★ „HAZÁNKBAN NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS A KÖNYVEK IRÁNT. JOGGAL MONDJAK, HOGY A SZOVJET NÉP OLVAS A LEGTÖBBET A VILÁGON." (Leonyid Brezsnyev) SZOVJET KÖNYVEK KlAUiTASA BSATISUVABAN A CSSZBSZ HAZABAN A Szovjetunióban kb. háromezer könyvet nyomtatnak ki percenként, ami azt jelenti, hogy naponta csaknem négy millió könyv és brossára kerül ki a nyomdákból. A szovjet állam fennállása óta több mint 200 kiadóvállalat mintegy 2,5 millió könyveimet adott ki 39,5 milliárd példányszámban, az országban élő nemzetiségek számára 89 nyelven — olyan nemzetiségi csoportok számára is, amelyeknek a Nagy Orosz Szocialista Forradalom előtt nem volt irodalmi nyelvük és irodalmuk. Erről az óriási fejlődésről, eredményről nyújt ízléses, jól áttekinthető képet a hazánk felszabadításának, a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének 30. évfordulója alkalmából megrendezett szovjet könyvkiállítás a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség bratislavai székházában. A kiállításnak szüntelenül igen sok látogatója .van, ami arra mutat, hogy nálunk szeretik és ismerik az emberek a szovjet könyvkiadványokat. Mint azt a kiállítás megnyitóján Pavel Koys művelődésügyi miniszterhelyettes is megfogalmazta: „A szovjet irodalomhoz eszmeileg és érzelmileg is kötődünk .. Hogy ez mennyire így van, azt számos adat igazolja, mert 1964 óta hazánkban jelentősen emelkedett a szovjet irodalom elterjedésének aránya : országos viszonylatban például 1974-ben az előző évhez képest 12 százalékkal, szlovákiai viszonylatban 40 százalékkal. Bizonyosan használ az ügynek a járási könyvesboltjainkban és könyvtárainkban berendezett egy-egy „Vörös sarok", de mindennél jobb propaganda maguk a könyvek, amelyek — akár a társadalomtudományt, tudományos, műszaki, szépirodalmi, művészeti, testnevelési témájú kiadványokat, ifjúsági vagy gyermekirodaimat tekintjük — színvonalas, igényes kiállításban jutnak az olvasó kezébe.
